Csizmadia Kolos kajakos beszélt a párizsi olimpia utáni időszakról és a visszatérésről

OkosHír: Csizmadia Kolos kétszeres világbajnok és olimpiai negyedik kajakos egy interjúban osztotta meg gondolatait a sportkarrierjéről, különösen a 2024-es párizsi olimpia utáni időszakról és a 2025-ös világbajnoki győzelméről. Elmondása szerint a sportban elért valódi siker nem csupán az érem megszerzését jelenti, hanem az önmagával való szembenézést és a belső kérdésekre adott őszinte válaszokat, még akkor is, ha ezek fájdalmasak.

A 2022-es egyéni világbajnoki bronzérmét nagy dolognak tartotta, mivel korábban elsősorban a saját korosztályában (ifi, U23) ért el kiemelkedő eredményeket. A felnőtt mezőnybe 2019-ben került be, de akkor még nem ért el áttörő sikert, ellentétben néhány fiatalabb pályatársával. 2020-ban kezdett felzárkózni, ekkor világkupa-ezüstérmet is szerzett. A tokiói olimpiára való kijutást hatalmas ugrásnak és óriási sikernek élte meg.

A K–1 200 méteren elért negyedik helyét Tokióban kezdetben kudarcként élte meg, de utólag pozitívan értékeli. A 2022-es év hozta el számára azt az áttörést, hogy egy komoly felnőtt világbajnoki mezőnyben is sikert érjen el. A 2025-ös aranyérem, amelyet Milánóban szerzett K–1 200 méteren, a korábbi történet folytatásának tekinti, mivel a köztes időszakban az egyéni versenyzés háttérbe szorult a csapathajók, különösen a négyes javára.

Az olimpikon szerint a párizsi olimpiát követő rossz hangulatot orvosolnia kellett, és a világbajnoki győzelmet egyfajta ajándékként élte meg önmagának. Habár teljesítette a válogatási elveket a négyesre és a párosra is, Párizs után úgy döntött, hogy az egyéni kétszáz métert nem engedi el, mert önmaga ura szeretett volna lenni.

A 2024-es párizsi olimpián a férfi kajaknégyessel elért hetedik helyet követően csalódott volt az eredmény miatt. Elmondása szerint jólesett neki egyedül lenni, mivel az egész csapat inkább a négyesre és a párosra készült, ő pedig szinte végig egyedül dolgozott edzőjével. Ezt az időszakot elvonulásnak is nevezte, annak ellenére, hogy társaságkereső embernek tartja magát.

Párizs után közel két hónap pihenőt kapott, ami alatt sok időt töltött gondolkodással. Elmondása szerint lelkileg abból építkezik, ha elhitetik vele, és ő maga is elhiszi magáról, hogy a világ legjobbja. Ez az érzés teljesen eltűnt benne az olimpia után, és hónapokba telt, mire újra érezte, hogy megy neki a kajakozás. Novemberben kezdte újra az edzéseket, decemberre már normális ütemben készült, január végére pedig érezte a fejlődést. Fokozatosan visszatért a kedve is, és ismét szeretett edzésre járni.

Csizmadia Kolos elmondta, hogy korábban „lógós gyerek” volt, aki inkább biciklizni ment edzés helyett, most azonban az edzés segítette ki a nehéz időszakból. Az őszi állapothoz képest tavaszra rohamos fejlődést mutatott. Kiemelte, hogy az önbizalom és a magabiztosság rendkívül fontos számára. Pál Zoltán edzője korábban azt a képet építette fel benne, hogy klasszis kajakozó, az ország, sőt a világ legjobbja. Ez a kép a párizsi olimpián összetört, és közel egy év telt el, mire újra hasonló magabiztossággal és elhivatottsággal tud nekivágni a következő, 2028-as Los Angeles-i olimpiának.

Az olimpikon szerint a párizsi olimpia után nem csupán az álmai, hanem az egész élete összeomlott. Hozzátette, hogy a talpra állásban és a magas szintre való visszajutásban nagy szerepet játszott idén született kisfia, akiért küzdeni akart. Családfenntartóként is kötelességének érezte, hogy ne adja fel, és ne mutasson rossz példát fiának.

A párizsi olimpia utáni mélységeket úgy érzékeltette, hogy gyerekként a nulláról indulva elérte a tízet a kajaksportban, és már a második olimpiáján szerepelt. A kora, formája és felkészülésük alapján minden amellett szólt, hogy a négyessel a csúcsra érnek. Ehhez képest a képzeletbeli skálán mínusz kettőre esett vissza. Összezuhant, és megkérdőjelezte, hogy élvezi-e még a kajakozást. A válasz ekkor egyértelműen „nem” volt, ami megijesztette, mivel szerelmese a sportágnak. Kitartóan dolgozott azon, hogy újra eljusson az „igen” válaszig.

A hetedik hely ellenére az elszalasztott lehetőség és a szakmai környezet reakciója is mélyen érintette. Úgy érezte, „meghurcolva” érezte magát a döntős szereplés után, és rosszalló pillantások kereszttüzébe került. Elmondása szerint azt éreztették vele, hogy nem hálálták meg a beléjük vetett bizalmat és támogatást. Megjegyezte, hogy a portugál csapat a hatodik helynek is örült, míg ők szinte szégyenkeztek. A kommentek közül egy különösen beléégett, amely szerint Kuli Istvánnal ők voltak a „horgony” a hajóban. Hozzátette, hogy a párosban ezüstérmes Nádas Bence és Tótka Sándor jó teljesítménye miatt a laikusok könnyen gondolhatták, hogy ők ketten voltak a rosszak a négyesben. A döntő után ők ketten álltak az újságírók elé, mint „bűnbakok”.

Régóta jár sportpszichológushoz, és tudatosan éli az életét, ezért képes kezelni az ilyen megnyilvánulásokat, bár az említett mondat beléégett. Kerüli a hozzászólások olvasását, mert szerinte az hasonló érzés, mintha nyilvánosan korbácsolnák meg az embert.

Csizmadia Kolos zavarónak tartja azt a felfogást, miszerint Magyarországon az olimpiai eredményeknek van csak igazán rangjuk, míg a világbajnoki és Európa-bajnoki sikerek kevésbé értékesek. Kiemelte, hogy a kvalifikációs világbajnokság mezőnye sokszor erősebb, mint az olimpiai. Bár egy vb-cím értéke jellemzően kisebb, mint egy olimpiai éremé, ő maga teljesen a helyén kezeli a világbajnoki győzelmét. Úgy fogalmazott, hogy a csepeli „kis csávó” hatalmas dolgokat vitt véghez, és néha elcsodálkozik, hogy kétszeres világbajnoknak mondhatja magát.

A következő célokról szólva elmondta, hogy a megújult kvalifikációs rendszerben a világranglistapontok fontos szerepet kapnak, amihez elengedhetetlen az egyes szereplés. Jelenleg negyedik helyen áll Kopasz Bálint, Varga Ádám és Josef Dostál mögött. Az egyest továbbra is hangsúlyosnak látja, de a K–4 ötszáz méteres és a páros számokban is indulni szeretne a 2028-as Los Angeles-i olimpia előtt.

A párizsi olimpia négyes szereplése mély nyomot hagyott benne, de mindig is élvezte a csapathajót. Figyelemmel kíséri a vízilabda-válogatottakat, és szerette az érzést, hogy ők a „négyes”. Kiemelte, hogy jó érzés egyéniben győzni, de olyankor az ember egyedül örül a dobogón. Emlékeztetett, hogy a fiúkkal elért világbajnoki ezüst hatalmas élményt jelentett együtt átélni. Hiányzik neki a négyesük, és sajnálja, hogy Kuli István visszavonulása miatt nem lesznek több közös élményeik a vízen.

Katonasportolóként fontosnak tartotta, hogy a világbajnoki eredményhirdetésnél tisztelegve állt a dobogó mellett. Büszke arra, hogy a sportszázad tagja lehet, és teljes mértékben azonosul az általuk képviselt szellemiséggel. Ezzel a gesztussal szeretné kifejezni, hogy a katonasághoz tartozik, különösen, ha a Himnusz szól a tiszteletére. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben gyakrabban játsszák a Himnuszt.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy személyes, érzelmi történetet mesél el Csizmadia Kolos sportolói útjáról, különös tekintettel a 2024-es párizsi olimpia utáni mélypontról és a 2025-ös világbajnoki győzelemmel való visszatérésről. A narratíva középpontjában a mentális küzdelem, az önismeret és a család szerepe áll. A cikk célja az olvasó inspirálása, empátia kiváltása, és az élsportolói élet emberi oldalának bemutatása, beleértve a közvélemény és a média nyomását is.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti szöveg többnyire interjú formájában közvetíti az információt, de az újságírói bevezető és a kérdések gyakran alkalmaznak érzelmi és dramatizáló nyelvezetet, valamint irányított kérdéseket, amelyek a kívánt narratívát erősítik.
  • Érzelmi túlzások és dramatizálás: Már a cikk bevezetője is erősen érzelmi töltésű, például: „A világ teteje. Az álomtól pár év alatt eljutott a csúcsig. Sikertörténet, mondhatjuk. De a valódi sikert nem a fényesen csillogó érem jelenti, hanem egy darabokra szétesett kép összerakása, szembenézés önmagával, és az őszinte válaszok a saját, belső kérdésre, akkor is, ha fájdalmas és ijesztő.” Később az interjúban is megjelennek hasonló kifejezések, mint „Nem az álom veszett el, egy élet omlott össze.” vagy „Összetört embereket láttam, elveszett álmokat.” Ezek a megfogalmazások az olvasó érzelmeire hatva mélyítik a drámai hatást.
  • Irányított kérdések: Az interjúztató több esetben is olyan kérdéseket tesz fel, amelyek már tartalmazzák a feltételezett választ vagy az érzelmi állapotot. Például: „Muszáj ezen a ponton felidéznünk a tavalyi olimpiát, ahol a férfi kajaknégyessel a hetedik helyet szerezték meg. Többet vártak maguktól, érthetően csalódott volt az eredmény miatt. Arra volt szüksége, hogy eltávolodjon mindenkitől, újra önmagára koncentráljon, megtalálja a saját útját, motivációját, elhiggye, hogy képes a legmagasabb szinten kajakozni?” Ez a hosszú, összetett kérdés számos feltételezést tartalmaz az atléta lelkiállapotáról, és szinte előírja a válasz irányát. Hasonlóan, a „Azért egy olimpiai döntőben elért hetedig hely így is szép eredmény. Az elszalasztott lehetőség törte meg ennyire, mi vitte ennyire mélyre?” kérdés is egy adott irányba tereli az interjúalanyt.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikk által tárgyalt téma, az élsportolókra nehezedő nyomás, a mentális egészség kihívásai, a közvélemény (különösen az online kommentek) hatása, valamint a különböző sportteljesítmények (olimpiai és világbajnoki eredmények) társadalmi megítélése Magyarországon, rendkívül releváns. Csizmadia Kolos története rávilágít arra, hogy a sportsikerek mögött gyakran súlyos személyes és mentális küzdelmek állnak, és az olimpiai szereplés kiemelt hangsúlya torzíthatja a sportolók és a közvélemény eredményértékelését. Az online kommentek romboló hatásának bemutatása pedig fontos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet.

(Forrás: demokrata.hu)