OkosHír: Fejlesztő foglalkozásokat tartanak óvodásoknak és kisiskolásoknak egy vidéki nagyváros agglomerációjában található házban. Ebben a házban él egy férfi, akit korábban jogerősen elítéltek gyermekpornográfia bűntette miatt, és szerepel a pedofil-nyilvántartásban.

A foglalkozásokat a férfi felesége vezeti az ingatlanban. A férfi a foglalkozások idején otthon tartózkodik. Az érintett szülők nem rendelkeztek információval arról, hogy a nő férje a pedofil-nyilvántartásban szerepel. Egy olvasó tájékoztatása szerint sokan látogatják a foglalkozásokat a tudomásuk nélkül erről a tényről. Az olvasó saját óvodáskorú gyermekei révén került kapcsolatba az üggyel, amikor fejlesztést keresett nagyobbik gyermeke számára.

A pedofil-nyilvántartásként ismert adatlekérdezési lehetőség 2022. február 1-jén vált elérhetővé. Ennek célja, hogy a hozzátartozók informálódhassanak azokról a felnőttekről, akik óvatosságra adhatnak okot a gyermekek közelében. Ez a rendszer a kormány gyermekvédelmi törvénycsomagjának részeként került bevezetésre.

Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges, hogy óvodáskorúaknak szóló foglalkozásokat tartanak egy olyan ingatlanban, ahol a pedofil-nyilvántartásban szereplő férfi lakik. Szintén kérdésként merül fel, hogy történt-e jogi hiba az esetben, illetve, hogy a pedofil-nyilvántartás mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Stáhly Kata pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője szerint a fentebb leírt esethez hasonló helyzeteket nehéz kiszűrni. Kifejtette, hogy mivel nem a nyilvántartásban szereplő személy tartotta a foglalkozást, és az nem intézményi keretek között, hanem magánlakásban zajlott, jogi értelemben valószínűleg senki nem követett el hibát.

A pedofil-nyilvántartás célja, hogy a szülők és a gyermekekkel foglalkozó intézmények információt szerezhessenek a potenciálisan veszélyes személyekről. Stáhly Kata azonban úgy véli, hogy a rendszer nem biztosítja teljes mértékben, hogy ezek a személyek ne kerülhessenek gyermekek közelébe. A szakértő álláspontja szerint a jogi szabályozással vagy a nyilvántartással nincs alapvető probléma, és egy kizárólag jogerősen elítélt szexuális bűnelkövetőket tartalmazó nyilvántartás fontos garanciális eszköz, de önmagában nem elegendő a megelőzéshez.

Előfordul, hogy egy elítélt személyt eltiltanak a munkájától, így a későbbiekben nem foglalkozhat gyermekekkel. A pedofil-nyilvántartáshoz ugyanakkor nem kapcsolódik automatikus ellenőrzés, és nem minden bűnelkövetőt tiltanak el a gyermekekkel való foglalkozástól. Emellett nem minden pedofil bűnelkövető dolgozik gyermekekkel, ahogy a szóban forgó férfi sem foglalkozott közvetlenül velük.

A gyerekjogi szakértő rámutat, hogy a leírt eset illusztrálja, miszerint a pedofil-nyilvántartás önmagában nem biztosít teljes biztonságot, és nem várható el a szülőktől, hogy minden gyermekükkel kapcsolatba kerülő felnőttnek utánanézzenek. A szakértő úgy véli, a nyilvántartás azt a benyomást keltheti, hogy a gyermekek biztonságban vannak, mivel információk lekérhetők a pedofil elkövetőkről.

Stáhly Kata nézőpontja szerint a regiszter addig csupán a biztonság hamis látszatát nyújtja, amíg nagyszámú szexuális bántalmazásos eset marad felderítetlen, és sok esetben nem indul eljárás az elkövetőkkel szemben. A gyerekjogi szakértő hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelmében lényegesen több erőfeszítésre van szükség. Hozzátette, nem biztos abban, hogy a nyilvántartás elrettentő hatása elegendő, és úgy véli, ez az eszköz a gyermekvédelmi rendszerben nagyobb tudatossággal és több lekérdezéssel hatékonyabban használható lenne.

A Belügyminisztérium adatai szerint a lekérdezések száma éves bontásban a következőképpen alakult:

• 2022: 7265 lekérdezés
• 2023: 2181 lekérdezés
• 2024: 3454 lekérdezés
• 2025 (év elejétől augusztusig): 1332 lekérdezés

A 2025-ös év havi lekérdezési adatai (januártól augusztusig):

• Január: 194
• Február: 181
• Március: 144
• Április: 110
• Május: 357
• Június: 100
• Július: 158
• Augusztus: 88

Az adatlekérdezésnek meghatározott szabályai vannak. A lekérdezőnek több lépésben igazolnia kell jogosultságát az adatok megismerésére. Tilos véletlenszerűen, kíváncsiságból rákeresni ismerősök, idegenek, hírességek vagy politikai ellenfelek nevére.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) 2021-ben állásfoglalást adott ki a lekérdezés eredményének megosztásáról. E szerint nem egyértelmű, hogy kinek és milyen módon továbbítható a megszerzett információ, illetve hol húzódnak az adatvédelmi korlátok. Az adatok bizalmas kezelése kötelező, nyilvánosságra hozataluk tilos. Az adatok jogellenes megismerése vagy felhasználása törvényi büntetést von maga után, a különleges személyes adattal való visszaélés bűncselekménye akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.

Példaként említve, ha egy anya felfedezi az adatbázisban, hogy fia edzőjét korábban gyermekpornográfia miatt elítélték, ezt az információt megoszthatja a gyermek külön élő apjával és a nagymamával. Az információ továbbítása lényegében olyan személyek felé engedélyezett, akik maguk is jogosultak lennének a lekérdezésre.

Stáhly Kata úgy véli, a nyilvántartás egyik fő problémája, hogy nem tesz különbséget a bűncselekmények súlyossága, az elkövető veszélyessége és a történtek körülményei között. Nézete szerint ez félrevezethetővé teheti az embereket, és csökkentheti a megelőző intézkedések hatékonyságát.

A szakértő hangsúlyozza, hogy a nyilvántartás akkor lehet igazán hasznos, ha célzottan és tudatosabban alkalmazzák. Azokon a területeken, ahol a munkavállalók közvetlenül gyermekekkel érintkeznek, a lekérdezés a munkáltatói szűrés részét képezheti. Stáhly Kata megállapítása szerint sokan nincsenek tisztában a lekérdezés lehetőségével, mások pedig a folyamat bonyolultságától vagy a megszerzett információ kezelésétől tartanak.

A jogszabály bevezetését követően szakmai szervezetek többször felvetették a kérdést, hogy egy ilyen adatbázis mennyire stigmatizálja a nyilvántartásban szereplő személyeket, és mennyire nehezíti számukra a büntetésük utáni társadalmi reintegrációt.

Stáhly Kata szerint ez a kérdés kiemelten fontos, mivel a társadalom hajlamos véglegesen kizárni azokat a bűnelkövetőket, akik gyermekek sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt. A szakértő álláspontja szerint a szexuális, különösen a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények a társadalom által leginkább elítélt cselekmények közé tartoznak. Ez akadályokat okozhat a munkavállalásban, a lakhatásban vagy a társadalmi beilleszkedésben, ugyanakkor a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések esetében gyakran magas a visszaesés kockázata.

Nemzetközi szinten élénk vita zajlik arról, hogyan lehet hatékonyan védeni a gyermekeket anélkül, hogy a korábbi elkövetők társadalmi helyzete teljesen ellehetetlenülne.

A gyermekvédelem és különösen a pedofília témaköre a 2022-es választásokat követően került ismét az aktuálpolitikai diskurzus középpontjába.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője 2021 májusában, egy gyermekpornográf tartalmakat terjesztő bűnszervezet felszámolása után úgy nyilatkozott, hogy a pedofil cselekményekre nincs mentség, és azokat a legszigorúbb büntetésekkel kell megtorolni, mivel egy gyermek egész életére tönkremegy, ha pedofil áldozatává válik. A frakcióvezető korábban, a Kaleta Gábor ügyében hozott ítéletet követően is kijelentette, hogy a pedofil bűncselekmények kapcsán nincs bocsánat és megértés. Ekkor a vonatkozó törvények szigorítását sürgette, és arról beszélt, hogy el kell rettenteni azokat is, akik „közvetett vagy közvetlen módon” követtek el ilyen cselekményeket.

Stáhly Kata szerint a „pedofil” szó kollektív köztudatba kerülése egyrészt pozitív, mert így több szó esik a gyermekek elleni szexuális bűncselekményekről. Másrészt viszont veszélyesnek tartja, ha a szó használata leegyszerűsödik, és minden szexuális bűnelkövetőre a „pedofil” kifejezést alkalmazzák.

Ennek oka, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések túlnyomó többségét nem diagnosztizált pedofilok követik el. Ez azt jelenti, hogy nem olyan személyekről van szó, akik tartós, kizárólag gyermekek iránti szexuális vonzódással rendelkeznének, és megfelelnek a pszichiátriai „pedofília” diagnózisának.

A pedofília mentális betegség és szexuális deviancia. Pedofilnak tekinthető az a 16 évesnél idősebb, vagy a gyermeknél legalább 5 évvel idősebb személy, aki nemi vágyat, szexuális vonzalmat érez a pubertáskort el nem ért (13 évesnél fiatalabb) gyermekek iránt.

Ez az információ azért lényeges, mert az elkövetők köre valójában nem kétpólusú; nem csupán ártatlanok és pedofilok léteznek. Vannak diagnosztizált vagy magukat pedofilnak valló személyek, akik nem válnak szexuális elkövetőkké, mert soha nem élik ki vágyaikat és nem bántalmaznak gyermekeket. Ezzel szemben léteznek olyan elkövetők is, akik nem felelnek meg a pedofília diagnosztikai kritériumainak, mégis gyermekekkel szembeni szexuális erőszakot követnek el, és ők vannak többségben.

Stáhly Kata véleménye szerint a túlzott leegyszerűsítés, a címkézés és az érzelmi túlfűtöttség hosszú távon többet árt a megelőzésnek, mint amennyit segít. Kifejtette, hogy mindez felerősítette a szülőkben a bizonytalanságot és az igényt, hogy többet tudjanak arról, ki van a gyermekükkel. Bár ez önmagában pozitív, a szakértő szerint tudatos és odafigyelő szülői hozzáállást feltételez, miközben a tudatosságnak és az odafigyelésnek elsősorban a rendszer és az intézmények oldaláról kellene megjelennie. Az intézmények feladata lenne a munkavállalók alapos szűrése, olyan gyermekvédelmi protokollok kidolgozása, amelyek valós védelmet nyújtanak, és amelyek növelik az intézményi munkatársak gyermekjogi és gyermekvédelmi tudatosságát és kompetenciáját.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja a pedofil-nyilvántartás működésének és korlátainak bemutatása, egy konkrét eset kapcsán felmerülő aggályok felvetésével. A szöveg hangsúlyozza a rendszer hiányosságait és a gyermekvédelem komplexitását, miközben igyekszik árnyalni a „pedofil” szó köznyelvi használatát a szakmai definícióval szemben. A narratíva alapvetően a szülői aggodalmakra épít, és a jelenlegi gyermekvédelmi intézkedések hatékonyságát kérdőjelezi meg, rávilágítva a megelőzés területén szükséges további erőfeszítésekre.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi nyelvezet és retorikai kérdések: A cikk olyan kifejezéseket használ, mint „első hallásra talán sokaknak felszaladhat a szemöldöke”, vagy retorikai kérdéseket tesz fel („Hibázott-e valaki? Jogellenes-e ez az egész?”), amelyek célja az olvasó érzelmi bevonása és a kritikus gondolkodás irányítása. Az olvasói idézet („Biztos vagyok benne, hogy sokan járnak még most is oda, anélkül, hogy tudnának erről.”) szintén az aggodalmat és a sürgősséget hivatott erősíteni.
  • Keretezés és implikáció: A pedofil-nyilvántartásról szóló törvénycsomag leírása során a „(bár menet közben melegellenes irányba eltérített)” megjegyzés keretezi a jogszabályt, utalva egy másodlagos, politikai motivációra, ami alááshatja a törvény deklarált gyermekvédelmi célját.
  • „Hamis biztonságérzet” hangsúlyozása: A „biztonság hamis látszata” kifejezés többszöri ismétlése, különösen a szakértői vélemények kontextusában, erősíti azt a gondolatot, hogy a jelenlegi rendszer nem nyújt valós védelmet, és félrevezeti a közvéleményt.
• A téma társadalmi relevanciája: A gyermekvédelem és a pedofília témaköre kiemelten érzékeny és politikai szempontból is jelentős Magyarországon, különösen a 2022-es választásokat követően. A cikk a gyermekek biztonságával kapcsolatos széles körű társadalmi aggodalmakra reflektál, és a kormányzati intézkedések hatékonyságát vitatja. Rávilágít a politikai retorika (Kocsis Máté nyilatkozatai) és a szakértői vélemények közötti feszültségre, különösen a „pedofil” szó használatának árnyalásával. Emellett érinti az elítélt elkövetők stigmatizálásának és társadalmi reintegrációjának összetett kérdését is, amely jelentős etikai és társadalmi dilemmát jelent.

(Forrás: telex.hu)

(Kép: Illusztráció, Mi Designer)