OkosHír: Egy friss felmérés adatai szerint az általános iskolás alsó tagozatos diákok 61 százalékát autóval viszik iskolába. A vizsgálat kimutatta, hogy bár ezek a gyerekek kezdetben szívesebben járnának gyalog vagy kerékpárral, felső tagozatra érve már ők is inkább az autós közlekedést preferálnák.
A felmérés készítője, az Értékterv Kft. mikromobilitási szakértője szerint a szülők által ténylegesen használt közlekedési módok eltérnek a gyermekek által preferáltaktól. A vizsgálatot az Aktív Magyarország Államtitkárság elvi támogatásával végezték el, leegyszerűsített és teljesen anonim módon, a résztvevők jutalmazása nélkül. Az önkéntes alapon részt vevő iskolák és pedagógusok kulcsszerepet játszottak a kérdőívek osztályon belüli kitöltetésében.
A felmérésbe bevont iskolák földrajzi eloszlása nem reprezentatív az ország egészére nézve, azonban magában foglalt fővárosi (például Budapest IV., V., VIII., XVIII. kerületei), megyeszékhelyi (például Miskolc), járási központi (például Oroszlány, Balassagyarmat), agglomerációs (például Törökbálint, Fót, Göd, Budaörs) és községi (például Harka, Tarján) oktatási intézményeket is. A diákoknak arra kellett válaszolniuk, hogy egy átlagos napon jellemzően milyen módon jutnak el az iskolába, valamint, hogy szabad választás esetén melyik közlekedési módot preferálnák. Emellett rákérdeztek arra is, hogy ugyanarról a településről vagy kerületből járnak-e iskolába, ahol az intézmény található.
A felmérés 2022 és 2025 között zajlott, összesen 38 iskola 646 osztályában, 14 823 diák bevonásával.
A Belügyminisztérium által előírt Netfit felmérés adatai szerint a tanulók állóképességi eredményei az életkor előrehaladtával romlanak. Ez az eredmény párhuzamba állítható a felmérés azon megállapításával, miszerint a gyerekek aktív iskolába járási kedve is csökken az idő múlásával.
Egy 1986-ban a Közlekedési Minisztérium által végzett, húszezer háztartásra kiterjedő reprezentatív kutatás adatai szerint akkoriban az oktatási célú utazások közül az autózás aránya minden településtípusnál 2-3 százalék körül mozgott. Kisvárosokban a kerékpározás részaránya mintegy 20 százalék, a gyaloglásé pedig körülbelül 75 százalék volt. Közepes és nagyvárosokban a közösségi közlekedés 20-40 százalékot, a gyaloglás pedig 55-75 százalékot tett ki az iskolával összefüggő utazásokból.
A felmérés célja, hogy szakmai és társadalmi párbeszédet kezdeményezzen az iskolai közlekedési szokásokról és az iskolakörnyezet közterületi kialakításáról. A vizsgálat eredményei rámutattak, hogy a diákok mintegy fele nem autóval érkezik reggelente, ami azt jelenti, hogy az iskola környéki utcák kizárólag az autós közlekedésre történő berendezése sokak számára nem optimális.
Az aktív iskolába járás támogatása hozzájárulhat a torlódások csökkentéséhez és a gyermekek biztonságának növeléséhez az iskolák környékén.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése
- Az eredeti cikk narratívája és célja:
Az eredeti cikk egy felmérés eredményeit bemutatva egy olyan narratívát épít fel, amely a gyermekek iskolába járási szokásainak negatív változására (az autós közlekedés térnyerésére, az aktív mozgás iránti vágy csökkenésére) hívja fel a figyelmet. Célja, hogy szakmai és társadalmi párbeszédet kezdeményezzen az iskolai közlekedésről és az iskolakörnyezet kialakításáról, ezzel burkoltan az aktív és fenntartható közlekedési módok támogatása mellett érvelve. A szöveg egy problémát (gyermekek aktivitásának csökkenése, autófüggőség) azonosít, és a városi tervezés, valamint a szakpolitikák változásának szükségességére utal.
- Főbb manipulatív eszközök:
- Retorikai kérdések: A cikk retorikai kérdéseket alkalmaz, mint például: „Jó-e az, ha negligáljuk az alsós gyerekek vágyát az önálló, aktív közlekedésre? Hogyan értékeljük azt a fejleményt, hogy idővel elmegy ettől a kedvük?” Ezek a kérdések nem várnak közvetlen választ, hanem az olvasóban kívánnak elgondolkodást és egy bizonyos irányú álláspont kialakítását elősegíteni, konkrétan az aktív közlekedés melletti érvelést erősítik.
- Érzelmi töltetű kifejezések és sugalmazás: Bár a szöveg nagyrészt Bereczky Ákos szakértőre hivatkozik, az ő szavain keresztül „érdekes következtetésre jut egy nemrég végzett felmérés” és „érdekes módon rímelnek” a Netfit eredményekre, ami egyfajta előzetes értékítéletet sugall, még mielőtt az olvasó megismerné a részleteket. Az „érdekes módon” kifejezés, bár nem erősen manipulatív, sugallja, hogy a két adat közötti kapcsolat jelentős.
- Kontextusból kiragadott összehasonlítás (részben): A cikkíró maga is elismeri, hogy a Netfit és a saját felmérése közötti összehasonlítás „tudománytalan” (nem reprezentatív, eltérő mintaméret, nincs ok-okozati összefüggés), mégis „érdemes megfigyelni a kettő közötti hasonlóságokat”. Ez a megfogalmazás arra ösztönzi az olvasót, hogy egy tudománytalan, de „érdekes” párhuzamot vonjon le a gyermekek romló állóképessége és az aktív közlekedési vágyuk csökkenése között, egyfajta implicit ok-okozati összefüggést sugallva.
- Érvelés a „közös tudásra” hivatkozva: „Nem véletlenül az az X generáció és a még idősebbek alapélménye, hogy iskolába annak idején szinte mindenki gyalog, busszal, villamossal esetleg biciklivel indult el reggelente…” Ez a megállapítás a személyes tapasztalatokra és a kollektív emlékezetre apellál, ezzel erősítve a múltbéli állapotok idealizálását és a jelenlegi helyzet kritikáját.
- Hiányzó kontextus és tényszerűség:
A cikk említi, hogy a felmérés nem reprezentatív az országra nézve, ami fontos korlátozás. Azonban az elemzés során Bereczky Ákos által levont következtetések és a javasolt párbeszéd szükségessége ezt a korlátozást kevésbé hangsúlyozza, mintha az eredmények országos érvényűek lennének. Hiányzik a mélyebb elemzés arról, hogy miért változhattak meg a szülői preferenciák (például biztonsági aggályok, időhiány, távolabbi iskolák választása, közösségi közlekedés minőségének változása), és ezek milyen súllyal esnek latba az autós közlekedés választásánál. Az eredeti cikk csak a gyermekek „vágyát” emeli ki, de a szülői döntések mögötti racionális vagy érzelmi okokról nem esik szó részletesen.
- A téma társadalmi relevanciája:
A gyermekek iskolába járási szokásai és az aktív mobilitás kérdése kiemelten fontos társadalmi és közegészségügyi téma. Az ülő életmód terjedése, az elhízás és a mozgáshiányos betegségek növekedése komoly problémát jelent. Az iskolák körüli közlekedési helyzet hatással van a környezetszennyezésre, a közlekedési dugókra és a gyermekek biztonságára is. A felmérés rávilágít a gyermekek autonómia iránti vágyára és a szülői döntések közötti feszültségre, ami a családok mindennapi életét érintő, széles körű vitákat generálhat a közlekedéspolitika, az urbanisztika és a gyermeknevelés területén. A téma releváns a városfejlesztési és közlekedéstervezési szakpolitikák szempontjából is, mivel felveti az iskolakörnyezet kialakításának, a gyalogos és kerékpáros infrastruktúra fejlesztésének szükségességét.
Kiemelt kép: pexels
