Egy publicisztika Hadházy Ákos közéleti tevékenységét értékeli

OkosHír: Egy publicisztika szerint Hadházy Ákos, aki több mint tíz éve van jelen az országos közéletben, nehezen társítható kézzelfogható politikai eredményekkel. Az írás kifejti, hogy látványos szereplései mögött ritkán áll valódi politikai teljesítmény, és az általa feltárt ügyek gyakran következmények nélkül maradnak. A publicisztika szerint itt az ideje, hogy mérleget vonjunk Hadházy Ákos politikai pályájáról.

A cikkíró szerint Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő a miniszterelnöknek címzett üzenetét „vállalhatatlan stílusban” fogalmazta meg, miután állítólag ismeretlenek kiszúrták autója három kerekét Hatvanpuszta közelében. Az írás emlékeztet arra, hogy a zuglói képviselő, miután a hidakra szervezett demonstrációi nem vezettek forradalomhoz, Orbán Viktor édesapjának hatvanpusztai birtokát állította politikai akcióinak középpontjába. A publicisztika megjegyzi, hogy Hadházy rendszeres jelenléttel és odaszervezett tüntetésekkel igyekszik ráirányítani a figyelmet arra, amit ő nem mezőgazdasági tevékenységnek, hanem luxusbirtokként működő zárt világnak tart. A cikkíró szerint egy kívülálló talán el is hinné, hogy nagy leleplezés készül, de Hadházy Ákos pályafutását politikai teljesítmény mércéjével vizsgálva a kép „jóval kiábrándítóbb”.

Hadházy Ákos 1974-ben született Debrecenben, és 1998-ban szerzett diplomát a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. 2004-ben, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után lépett be a Fideszbe, majd 2006-tól önkormányzati képviselő volt Szekszárdon. A publicisztika szerint 2013-ban – saját elmondása szerint a közélet tisztábbá tételének szándékával – nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amely szerinte a trafikpályázatok körüli visszaélések mechanizmusát tárja fel. Ezáltal országos ismeretséget szerzett, és a Fidesszel való konfliktusa politikai irányváltáshoz vezetett. Még a 2014-es választások előtt kilépett a Fideszből, és csatlakozott az LMP-hez, ahol hamar kulcsszerepet kapott: a párt antikorrupciós szóvivőjeként az uniós támogatásokat vette célkeresztbe, amelyeket szerinte rendszerszintű korrupció jellemez. A szerző megjegyzi, hogy Hadházy úgy fogalmazott, a kormány egy kiterjedt állami propagandagépezetet működtet, amelynek célja nemcsak a közvélemény befolyásolása, hanem az európai uniós forrásokkal kapcsolatos visszaélések elfedése is.

A cikkíró véleménye szerint retorikája az évek során egyre határozottabbá és konfrontatívabbá vált. 2016-ban, Schiffer András pártelnöki lemondását követően az LMP társelnökévé választották, és átvette a párt alapítójának parlamenti mandátumát is. Az írás szerint ekkorra már nem csupán a korrupciós ügyeket bírálta, hanem a politikai rendszer egészét kezdte alapvetően illegitimnek tekinteni. A publicisztika idézi Hadházyt, aki a 2018-as választások előtt úgy vélte, „2018 az utolsó esély a kormányváltásra, utána már csak forradalommal lehetne megdönteni Orbán rendszerét”. Egy interjúban arról is beszélt, hogy egyre többen látják be, „a történelem legnagyobb szinten szervezett kormányzati lopássorozata zajlik”. Az írás szerint már nemcsak a kormányváltás szükségességét hangsúlyozta, hanem a jogi felelősségre vonást is. „A Fidesz politikusai számára a tét az, hogy börtönbe kerülnek-e, vagy sem. Ezért minden nemtelen eszközt bevetnek, hogy a hatalmukat megtartsák” – fejtegette a cikk szerint. A publicisztika úgy látja, radikalizálódó hangvétele idővel egyértelműen túllépett az LMP induláskori, mérsékelt politikai irányvonalán. A zöld párt kezdetben olyan új politikai kultúra megteremtését tűzte ki célul, amely kívül marad a hagyományos bal- és jobboldali blokkokon, és következetesen elutasítja a baloldali összefogás stratégiáját. A 2018-as választások előtt Hadházy kiállt az ellenzéki koordináció mellett, vagyis azt szorgalmazta, hogy az ellenzéki pártok egyeztessenek a visszalépésekről. Ezzel a cikkíró szerint nyíltan szembement az LMP hivatalos stratégiájával, és a párt tudta nélkül folytatott egyeztetéseket. A választások után az LMP etikai bizottsága fegyelmi eljárást indított ellene, amelynek eredményeként két évre eltiltották minden párttisztségtől. Válaszul kilépett a pártból.

A publicisztika szerint a Fidesz harmadik kétharmados győzelmének estéjén Hadházy „drámai hangvételű jóslattal” állt elő: szerinte az Orbán-kormány hatalomban maradása beláthatatlan gazdasági és politikai következményekkel járhat, az EU pedig akár gyorsan ki is zárhatja Magyarországot, ami szerinte azonnali gazdasági összeomláshoz vezetne. Az írás úgy értékeli, hogy politikai megérzései inkább a szenvedélyt, mintsem a stratégiai érzékét tükrözték, és a valóság utóbb egyetlen előrejelzését sem igazolta.

A szerző szerint a következetesség sem jellemző rá. Noha korábban határozottan kijelentette, hogy nem veszi fel parlamenti mandátumát, ha a Fidesz megszerzi a képviselői helyek többségét, később visszakozott. Mandátumát és vele képviselői fizetését is megtartotta, de látványosan szakított a hagyományos parlamenti politizálással, és egyre inkább a botrányokra épülő, provokatív és konfrontatív szereplés felé fordult. A cikk szerint „rögeszméjévé vált”, hogy választások útján nem lehet legyőzni Orbán Viktort, így az utcáról kell megdönteni a kormányt. Ennek jegyében 2018 decemberében ellenzéki képviselők élén az MTVA székházához vonult, hogy élő adásban olvassák be követeléseiket. A publicisztika úgy jellemzi a biztonságiakkal dulakodó, földön fetrengő képviselők szereplését, mint „groteszk színjátékokat”, amelyek „nem a rendszert rengették meg, hanem az ellenzék tehetetlenségéről és eszköztelenségéről állítottak ki könyörtelen bizonyítványt”.

Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás érdekében indított kampánya során – ellenzéki pártok támogatásával – a cikk szerint sikerült 680 ezer aláírást összegyűjtenie, ami eredménynek tekinthető. Az írás azonban hozzáteszi, hogy az akció nem politikai áttörést, hanem egy egymillió forintos adatvédelmi bírságot eredményezett, ugyanis a hatóság megállapítása szerint az aláírók személyes adatait nem kezelték megfelelően. Hasonlóképpen, a 2020-as úgynevezett dudálós demonstrációja sem a várt eredményt hozta számára a publicisztika szerint. A járványügyi korlátozások idején autós demonstrációt szervezett, ahol a tiltakozók dudálással fejezték ki elégedetlenségüket. Az írás megjegyzi, hogy ebből sem lett forradalom, viszont a hatóságok közlekedési szabálysértésként kezelték az akciót, és több mint 13 millió forint bírságot szabtak ki a résztvevőkre.

A szerző szerint Hadházy Ákos úgy vélte, Magyarország járványkezelése Európa legrosszabbjai közé tartozott, és a halálesetekért a kormányt tette felelőssé. A publicisztika szerint, amikor Müller Cecíliának azt üzente, hogy „fog még nem mosolyogva is rendőrök között állni”, „korántsem kritikát fogalmazott meg, hanem fenyegetett és a tisztifőorvos-asszony személyes felelősségét firtatta”. A cikk szerint a koronavírus-járvány alatt többször reflektorfénybe került olyan megnyilvánulásaival, amelyek a kormányzati védekezés hitelességét kérdőjelezték meg. 2021 januárjában egy videót tett közzé a Facebookon, amely állítása szerint a szentendrei halottasházban készült. A felvételen nagyjából húsz koporsó látható, egymásra pakolva, több esetben közvetlenül az elhunytak fekete zsákba burkolt holttestére helyezve. A videó készítője azt állította, hogy a helyiségben nem volt megfelelő hűtés, és a holttestek méltatlan körülmények között voltak tárolva. A kormányhivatal vizsgálata szerint azonban a videón szereplő elhunytak nem koronavírusban haltak meg, így a felvétel tartalma a cikkíró szerint nem támasztotta alá a képviselő állításait. Egy másik bejegyzésében azt a gyanút fogalmazta meg, hogy valakit jogosulatlanul oltottak be soron kívül, ám később kiderült, hogy az illető aktív vízimentőként jogosult volt az oltásra. Több alkalommal tett közzé olyan kórházi állapotokat ábrázoló fotókat, amelyek kapcsán maga is elismerte, hogy azok hitelességét nem tudja teljes bizonyossággal alátámasztani.

A publicisztika szerint Hatvanpusztán „ugyanez a dramaturgia” figyelhető meg. Hadházy leskelődik, kémlel, tüntetéseket szervez egy szerinte titkos luxusbirtok leleplezésére, ami a miniszterelnökhöz kötődik. Névtelen informátorok állításai, ellenőrizetlen beszámolók alapján állítja, hogy a birtokon belül moziterem, páncélterem, föld alatti bunkerrendszer, szivarszoba és zebrák vannak. A cikkíró szerint a zebrák feltételezett jelenléte azóta a „Hadházy-féle álhírgyártás szimbóluma lett”. A miniszterelnök édesapja, Orbán Győző a Borsnak adott interjúban azonban megcáfolta a publicisztika szerint „Hadházy hazug vádjait”, és részletesen beszámolt munkájáról és terveiről.

A cikk említi, hogy korábban Márki-Zay Péter „szent őrültnek” nevezte Hadházy Ákost, mert szerinte ott is korrupciót lát, ahol nincs, a momentumos Fekete-Győr András pedig a korrupció elleni küzdelem védőszentjének nevezte. A szerző szerint Hadházy „sokkal inkább a botránygyártás próbababája lett”. Az írás megállapítja, hogy Hadházy Ákos immár közel egy évtizede napi szinten fogalmaz meg korrupciós vádakat, és elvárja, hogy állításait tényként kezeljék. A publicisztika szerint megszólalásait hatásvadász, túlzó általánosítások, valamint a jogi és politikai fogalmak összemosása jellemzi. Hadházy a cikk szerint úgy fogalmazott: „Az ocsmány kormánypropaganda kiiktatása nélkül nincsen szabad választás. A propaganda egyetlen célja elterelni a figyelmet a korrupcióról. A Fidesz céljait szolgáló kormánypropaganda pedig egyenlő a hűtlen kezeléssel, hiszen az adófizetők pénze nem arra van, hogy a kormány abból uszítsa az országot az ellenfelei ellen.”

A cikkíró „figyelemre méltó ellentmondásnak” tartja, hogy az a politikus vádolja a másik oldalt uszítással, aki korábban Orbán Viktort Adolf Hitlerhez hasonlította. Egy 2019-es bejegyzésében Hitler képét mellékelve azt írta: „Sajnos a Führer családpolitikája kísértetiesen hasonlít a magyar kormány családpolitikájára.” A posztban a publicisztika szerint nemcsak párhuzamot vont a magyar kormány intézkedései és a náci Németország családpolitikai gyakorlata között, hanem a Mein Kampf-ból idézve próbálta alátámasztani állítását, miszerint Hitler is kiemelten fontosnak tartotta a mindennapi testnevelést. A szerző szerint fenti kijelentése jól példázza azt is, miként válik nála rendszeres jelleggel politikai véleményből jogi vád. Az írás kiemeli, hogy a hűtlen kezelés büntetőjogi kategória, amelynek megállapítása nem politikai értékítéleten, hanem jogi tényálláson alapul.

A 24.hu tavalyi összeállítása szerint Hadházy Ákos több mint háromszáz korrupciógyanús ügyet tárt fel, ám ezek közül a cikk szerint csak négy jutott el a bírósági szakaszba, és csupán egy zárult jogerős ítélettel, az Öveges-program kapcsán indult eljárás, ahol több mint tízmilliárd forintnyi uniós támogatás felhasználását vizsgálták, és néhány vádlott felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést kapott. A publicisztika szerint a képviselő úgy látja, az igazságszolgáltatásban rendre csak „kishalak” kerülnek a vádlottak padjára, miközben a valódi döntéshozók megússzák. Munkáját ugyanakkor eredményesnek tartja abból a szempontból, hogy az Európai Unió részben épp a feltárt ügyek miatt tartja vissza a Magyarországnak járó támogatásokat. Állítása szerint az ügyészség szisztematikusan akadályozza a politikailag kényes vagy a hatalom számára veszélyes ügyek kivizsgálását, mivel a legtöbb feljelentés már az előkészítő szakaszban elutasításra kerül, gyakran arra hivatkozva, hogy nem áll fenn bűncselekmény gyanúja.

A Legfőbb Ügyészség következetesen ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy szakmai vitákat kizárólag szakmai fórumokon folytat, politikai vádaskodásokra pedig nem reagál. A publicisztika szerint egy esetben azonban kivételt tett, mégpedig akkor, amikor közleményben reagált Hadházy Ákos azon kijelentésére, amely a kecskeméti főügyész öngyilkosságát összefüggésbe hozta a Simonka- és Boldog-ügyekkel. „Hasonlóan korábbi ügyészséget érintő nyilatkozataihoz, Hadházy Ákos szinte valamennyi állítása, következtetése valótlan, a tényeket elhallgató vagy eltorzító, a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok ismeretének teljes hiányáról tanúskodó” – fogalmazott közleményében az ügyészség.

Az írás összegzése szerint Hadházy Ákos nem tud felmutatni politikai eredményeket, és nem sikerült széles társadalmi támogatottságot sem maga mögé állítania. A cikkíró megállapítja, hogy a parlamenti munkát bojkottálja, választókerületének képviseletét elhanyagolja, miközben képviselői fizetését felveszi. A publicisztika szerint ambíciói és hatalomvágya messze meghaladják tényleges politikai súlyát. Provokatív akciói, amelyeket főképp a feltűnési vágy vezérel, csekély politikai hozadékkal járnak, csak arra elegendőek, hogy folyamatosan felszínen tartsa magát és ne merüljön el idő előtt a feledés homályába.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk narratívája Hadházy Ákos politikai pályafutását egy sikertelen, következmények nélküli, és gyakran manipulációra épülő tevékenységként mutatja be. A cikk célja egyértelműen Hadházy Ákos hiteltelenítése, politikai súlyának lekicsinylése és a róla kialakult, a kormánykritikus körökben pozitív kép rombolása. Az írás igyekszik az olvasóban azt az érzést kelteni, hogy Hadházy akciói hiábavalóak, személye pedig inkonzisztens és csupán a feltűnési vágy hajtja. A publicisztika egyoldalúan, negatív színben tünteti fel Hadházy minden megmozdulását, hangsúlyozva a kudarcokat és a vélt ellentmondásokat, miközben elhallgatja vagy minimalizálja az esetleges sikereket.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Ad hominem támadások és minősítések: A cikk gyakran használ személyeskedő, negatív jelzőket Hadházyval kapcsolatban, például „vállalhatatlan stílusban”, „groteszk színjátékai”, „álhírgyártás szimbóluma lett”, „botránygyártás próbababája lett”. Ezek a kifejezések nem a tényekre, hanem Hadházy személyére irányuló, negatív érzelmi töltetű értékelések, amelyek célja a hitelességének aláásása anélkül, hogy érdemi érveket sorakoztatna fel.
  • Loaded language és érzelmi túlzások: Az írás tele van érzelmileg telített szavakkal és kifejezésekkel, mint például „kiábrándító”, „szenvedélyes férfi”, „rendíthetetlen elszántsággal küzd”, „rögeszméjévé vált”, „drámai hangvételű jóslattal”, „nemtelen eszközt bevetnek”, „ocsmány kormánypropaganda”. Ezek a szavak nem semlegesek, hanem az olvasó érzelmeire hatva próbálják befolyásolni a Hadházyról alkotott véleményt.
  • Szalmabáb érvelés és félrevezetés: A cikk többször is Hadházyt „forradalom” ígéretével hozza összefüggésbe („hidakra szervezett demonstrációiból nem lett forradalom”, „dudálós demonstrációja sem a várt eredményt hozta számára… ebből sem lett forradalom”), majd azt állítja, hogy ez nem történt meg. Ez egy torzított kép bemutatása, mivel Hadházy valószínűleg nem szó szerint „forradalmat” ígért, hanem a kormány leváltását célzó, radikálisabb fellépést szorgalmazott. A „zebrák feltételezett jelenléte azóta a Hadházy-féle álhírgyártás szimbóluma lett” megjegyzés is egyfajta szalmabáb, ami egyetlen, valószínűleg túlzó állítást emel ki, hogy az egész munkásságát hiteltelenítse.
  • Cherry-picking és kontextus hiánya: Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért gyűjtött 680 ezer aláírásról szóló rész („ami eredménynek tekinthető, az akció azonban nem politikai áttörést, hanem egy egymillió forintos adatvédelmi bírságot eredményezett”) azonnal egy negatív következményre fókuszál, minimalizálva az aláírásgyűjtés jelentőségét, és elhallgatva annak szélesebb politikai üzenetét. Hasonlóan, a dudálós tüntetés kapcsán csak a bírságokat említi, de elhallgatja, hogy számos esetben a bíróságok később eltörölték ezeket a büntetéseket, vagy közérdekű munkára változtatták, és az akció szélesebb társadalmi elégedetlenséget is kifejezett.
  • Hamis egyenlőség és whataboutism: A cikk „figyelemre méltó ellentmondásnak” nevezi, hogy Hadházy Orbán Viktort Hitlerhez hasonlította, miközben a kormányt uszítással vádolja. Ez egy „whataboutism” típusú érvelés, amely a kritika elterelésére szolgál, egy másik (akár súlyos) hiba felvetésével.
  • Vélemények tényként való bemutatása: Az írás gyakran a szerző saját értékeléseit és véleményeit („politikai megérzései inkább a szenvedélyt, mintsem a stratégiai érzékét tükrözték”, „a valóság utóbb egyetlen előrejelzését sem igazolta”) tényként, vagy objektív igazságként prezentálja, anélkül, hogy forrásokat vagy alternatív nézőpontokat mutatna be.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség:
  • A cikk számos esetben említ Hadházy által feltárt korrupciós ügyeket (pl. trafikmutyi, uniós támogatások), de nem tér ki azok részleteire, sem arra, hogy milyen konkrét visszaéléseket tárt fel. Ezáltal az olvasó nem kap teljes képet az ügyek súlyosságáról, és könnyebben hiheti azt, hogy Hadházy állításai megalapozatlanok.
  • A szentendrei halottasházas videó kapcsán a cikk azt állítja, hogy a kormányhivatal vizsgálata szerint a videón szereplő elhunytak nem koronavírusban haltak meg, így a felvétel tartalma nem támasztotta alá a képviselő állításait. Azonban a keresési eredményekből kiderül, hogy a vizsgálat több szabálytalanságot is talált a temetőben, és az ügyészség sem rémhírterjesztésnek minősítette Hadházy posztját, ami árnyalja a cikk által sugallt képet.
  • A Legfőbb Ügyészség Hadházy kijelentéseire adott válaszát („szinte valamennyi állítása, következtetése valótlan…”) a cikk tényként prezentálja, anélkül, hogy bemutatná Hadházy válaszát vagy az állítások mögötti esetleges érveit, ezzel egyoldalúan formálva az olvasó véleményét.
• A téma társadalmi relevanciája: Hadházy Ákos a magyar közélet egyik legismertebb korrupcióellenes aktivistája és független országgyűlési képviselője. Tevékenységei, mint a korrupciós ügyek feltárása, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás szorgalmazása, vagy a kormányzati kommunikáció bírálata, kiemelten fontosak a magyar társadalmi diskurzusban. Ezek a témák érintik az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a jogállamiság és a demokratikus intézmények működésének kérdéseit, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a közbizalmat és a politikai kultúrát. Az ellenzéki politikusok munkájának értékelése, különösen a korrupcióellenes harc kontextusában, alapvető fontosságú a közvélemény tájékozódása szempontjából.

(Forrás: demokrata.hu)

Kép: Hadházy Ákos/Facebook