Raphaël Graven streamer halála egy élő közvetítés során Franciaországban

OkosHír: Raphaël Graven, aki Jean Pormanove néven volt ismert extrém streamerként a Kick platformon, elhunyt egy 12 napos, alvás nélküli kihívás teljesítése közben. A közvetítés során 36 000 euró (körülbelül 14 millió forint) támogatást gyűjtött össze. A nézők gyanút fogtak, amikor Graven hörgések után elcsendesedett, és úgy tűnt, nem lélegzik.

A 46 éves Raphaël Graven, egy korábbi katona, a Riviérán élt, és néhány évvel ezelőtt kezdett streamelni Jean Pormanove néven. Kezdetben a Twitch platformon játszott videójátékokat, majd átváltott a Kickre, amely alacsonyabb jutalékot (5%) számított fel a streamerek bevételeiből, és kevésbé szabályozta a tartalmat. Ezt követően a videójátékos tartalmak helyett ő maga vált a közvetítések főszereplőjévé.

Az átalakulásában két másik streamer, Owen Cenazandotti (Narutó néven) és Safine Hamadi játszott kulcsszerepet. Cenazandotti és Hamadi egy harmadik streamerrel, „Coudoux” néven emlegetett személlyel együtt létrehozták a Lokal nevű csatornát. Graven csatornájának félmillió, más források szerint egymillió feliratkozója volt, ezzel a legnagyobb francia Kick-csatornának számított.

A Lokal csatorna keretein belül Gravenre az áldozat szerepe jutott. Cenazandotti és Hamadi rendszeresen bántalmazták Gravent. A közvetítések során a nézők gyakran fizettek azért, hogy lássák, amint a két férfi üti, köpködi, megalázza Gravent, vagy éppen lenyírják a haját. Beszámolók szerint előfordult, hogy gipszkartont törtek ketté a fején, vagy székestül rángatták és fojtogatták. Coudoux, aki gyámság alatt állt, szintén rendszeresen szenvedett el bántalmazásokat.

Graven gyógyszeres kezelés alatt állt. Cenazandotti és Hamadi tudatában voltak Graven egészségügyi állapotának, és egy alkalommal nehézlégzéssel küzdött. Egyik közvetítésük során rávették Gravent, hogy mondja kamerába: ha meghal, az az egészségi állapota miatt lesz, nem a kínzói hibájából. Cenazandotti kijelentése szerint: „Az emberek minket fognak hibáztatni, miközben (a halálod) a 46 évnyi nyomorúságos életednek lenne köszönhető.” Graven a közösségi médiában panaszkodott a bántalmazások nehézségeiről, de azt írta, hogy pénzkereseti forrásként tekint rá. Cenazandotti és Hamadi azt állították, hogy a kínzások megrendezett jelenetek voltak Graven beleegyezésével, és az egész egy vicc volt. A csatorna tartalma a Kick irányelveit látszólag nem sértette, és a közvetítések folytatódtak.

A nizzai ügyészség 2024 decemberében vizsgálatot indított Cenazandotti és Hamadi ellen, miután az egyik közvetítés nagy nyilvánosságot kapott. A gyanú szerint fogyatékkal élők ellen uszítottak és kiszolgáltatott emberek ellen követtek el csoportosan erőszakot, súlyosbító tényezőként értékelve az internet nyilvánosságát. Január 8-án Cenazandottit és Hamadit őrizetbe vették, de hamarosan szabadlábra helyezték őket. Pormanove-ot és Coudoux-t is kihallgatták, akik tagadták a bántalmazásokat, és azt vallották, hogy minden előre megrendezett volt.

Coudoux és Graven állítása szerint a Lokal alkalmazottai voltak, havi 2000, illetve 6000 eurós fizetéssel. Az ügyész szerint mindketten kijelentették, hogy soha nem sérültek meg, szabadon mozoghatnak és dönthetnek, és megtagadták az orvosi vagy pszichiátriai vizsgálatot. Bár vádemelés nem történt, a vizsgálatot nem zárták le, és merevlemezeket foglaltak le a felvételek átvizsgálására. Cenazandotti és Hamadi eközben folytatták a közvetítéseket.

Graven utolsó élő közvetítése 12 napon, azaz 298 órán át tartott. A kihívás lényege az alvás elkerülése volt. Ha elbóbiskolt, Cenazandotti vagy Hamadi hideg vizet öntött rá, vagy zajt keltett lombfúvóval, illetve motorral a feje mellett. Graven egy üzenetben édesanyjának arról írt, hogy csapdában érzi magát, ki akar szállni, de nem engedik el. Cenazandotti a közvetítés során elvette Graven mobilját, és felolvasta az üzeneteket. Graven édesanyja állítólag idiótának tartotta fiát, amiért hagyta, hogy bolondot csináljanak belőle.

Graven a közvetítés 298. órájában feküdt le. Néhány hörgés után elcsendesedett, és a nézők gyanakodni kezdtek, hogy már nem lélegzik. 45 perc elteltével Cenazandotti odament hozzá, egy palackot vágott hozzá, majd szólongatni kezdte. Graven nem mozdult, ekkor Cenazandotti lekapcsolta az élő közvetítést. Nem sokkal később Instagramon posztolta, hogy „barátja” meghalt. Posztjában úgy fogalmazott: „A testvérem, a társam, a társam. Hat év egymás mellett, soha nem hagytuk el egymást, szeretlek, testvérem, és rettenetesen fogsz hiányozni,” hozzátéve, hogy már régóta tartott ettől a naptól. Ügyvédje, Yassin Sadouini később a BFMTV adásában azt nyilatkozta, hogy ez nem beismerés, és Cenazandotti nem a halálba hajszolásra utalt. A halál okaként szívelégtelenséget jelölt meg, és azt állította, hogy a fojtogatások megrendezett jelenetek voltak, „szórakozás” céljából. Hozzátette, hogy a boncolás is igazolni fogja ügyfele ártatlanságát, és Graven édesanyja is részt vett a „megrendezett mutatványokban.”

Clara Chappaz, a mesterséges intelligenciáért és digitális ügyekért felelős francia miniszterhelyettes elítélte az esetet: „Jean Pormanove-ot hónapokon át alázták és bántalmazták élőben a Kick platformon. Ilyesminek nincs helye Franciaországban, Európában, sem máshol,” és magyarázatot kért a Kicktől. A cég reagálásában mélységes sajnálatát fejezte ki Jean Pormanove elvesztése miatt, és együttműködést ígért az illetékes felekkel a helyzet kivizsgálásában. Szerdán bejelentették, hogy mindenkit kitiltottak az oldalról, aki részt vett Graven utolsó élőjében, legalábbis a nyomozás lezárásáig, valamint együttműködnek a hatóságokkal és átvizsgálják az összes francia nyelvű tartalmat.

Chappaz felvette a kapcsolatot a francia Audiovizuális és Digitális Kommunikációs Szabályozó Hatósággal (Arcom). A hatóságot kritikák érték, amiért januárban, amikor az ügyészség már nyomozott, nem vizsgálta ki tüzetesebben az ügyet. Alexandre Archambault digitális jogra szakosodott ügyvéd szerint azonban az Arcomnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy az Ausztráliában bejegyzett Kick hogyan moderálja a tartalmakat.

A 2024 óta hatályos Európai Digitális Szolgáltatási Rendelet (DSA) értelmében az olyan platformok, mint a Kick, nem kötelesek ellenőrizni az összes tartalom jogszerűségét. Azonban, ha problémát jelentenek be náluk, biztosítaniuk kell, hogy az adott tartalom megfeleljen az európai jogszabályoknak. Az Arcom azzal védekezik, hogy januárban megkeresték a Kiberbűnözés Elleni Hivatalt (Ofac), amelynek lett volna jogosultsága eltávolíttatni az erőszakos tartalmakat. Az Ofac felszólította a Kicket, hogy jelöljenek ki valakit, aki képviselheti őket az eljárásban, de a cég augusztus 20-ig halogatta ezt, amikorra Graven már halott volt. A Kicknek lehetősége volt kiválasztani, hogy melyik európai országban képviselje őket jogász az eljárásban, ekkor az adott tagállam törvényeinek kellett volna megfelelniük.

A hatóságok dolgát nehezítette, hogy Coudoux és Graven a decemberben indult eljárásban azt nyilatkozták, minden a beleegyezésükkel történt. Archambault szerint Cenazandotti és Hamadi erre hivatkozva akár alkotói szabadságukra is hivatkozhatnak a vádak kivédésében. Az Arcom is csak akkor tudott volna intézkedni, ha az áldozatok ellenük vallanak. Ez esetben felszólíthatták volna a Kicket, hogy házon belül intézkedjenek a streamerek ellen. Ha a Kick nem tett volna eleget, akkor bírói felszólításra kényszeríthették volna az internetszolgáltatókat a Kick letiltására, a bankkártya-társaságokat pedig arra, hogy ne folyósítsák az oldalon keresztül utalt pénzeket.

Graven halála után nehezebb lesz bizonyítani, hogy valójában nem járult hozzá a bántalmazáshoz. Egy lehetőség, ha poszthumusz beszámíthatatlannak minősítik. Coudoux esete egyértelműbb, mivel ő gyámság alatt állt, és felmerült gondviselője felelőssége. Cenazandottit és Hamadit még így is felelősségre vonhatják. Az erőszakot, szexuális zaklatást ábrázoló videók rögzítése és terjesztése Franciaországban 2007 óta bűncselekménynek számít, akkor is, ha a szereplők beleegyezésüket adták, és akár öt év börtönnel és 75 000 euró (körülbelül 30 millió forint) pénzbírsággal büntethető.

Graven halála Franciaország határain túl is széles körű felháborodást váltott ki. A Kick egyik ismert sztárja, az amerikai Adin Ross például Drake-kel együtt bejelentette, hogy fizetik a temetését. Graven népszerű élő műsoraiban gyakran beszélt arról, hogy szeretne megházasodni és családot alapítani, de ha nem is lesz családja, legalább a létével szeretne nyomot hagyni a világban. Cenazandotti és Hamadi rendszeresen gúnyolódtak ezen. Amikor a halála utáni emlékezés került szóba, Graven annyit mondott: „Nem volt felesége, nem volt gyereke, de kedves srác volt.”

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy tragikus eseményről tájékoztat, miközben egyértelműen arra törekszik, hogy felháborodást keltsen az olvasóban, és rávilágítson az extrém streamelés, valamint a platformok moderálásának etikai és biztonsági problémáira. A cikk Raphaël Gravent áldozatként, Cenazandottit és Hamadit bántalmazóként, a hatóságokat és a platformokat pedig lassú, illetve elégtelen intézkedéseket tevő szereplőként mutatja be. A narratíva az online zaklatás és kihasználás veszélyeire hívja fel a figyelmet, egyben kritikát fogalmaz meg a digitális szolgáltatók felelősségével kapcsolatban.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű szavak és kifejezések: A cikk gyakran használ olyan kifejezéseket, amelyek célja az olvasó érzelmi bevonása és a negatív érzések erősítése. Például az „extrém streamer volt, épp egy rendkívül megterhelő kihívást teljesített” leírás már a cikk elején drámai hangulatot teremt. A „néhány hörgés után elcsendesedett” és a „szellem emojik kezdtek beírni” kifejezések a halál pillanatát teszik még sokkolóbbá. Az „alázta és bántalmazta a közönség legnagyobb szórakozására” megfogalmazás nemcsak a bántalmazás tényét közli, hanem az olvasót is szembesíti a közönség lehetséges szerepével. A „gyámság alatt élő, rokkant Coudoux” kifejezés Coudoux sérülékenységét hangsúlyozza. Az „állandó kínzásokkal halálba hajszolják Gravent” és az „álságosan a barátjuknak nevezték” erős vádakat fogalmaz meg, és a bántalmazók motivációit kérdőjelezi meg.
  • Sugalmazás és implikáció: A szöveg gyakran sugall bűnösséget vagy rosszindulatú szándékot, még akkor is, ha a jogi eljárások folyamatban vannak, és a beleegyezés kérdése vitatott. Például: „Pedig gyaníthatták volna, hogy Graven kalandjainak rossz vége lesz, és nem csak azért, mert eleve nem volt túl egészséges.” Ez a mondat előrevetíti a tragikus kimenetelt, és a bántalmazókra hárítja a felelősséget. Hasonlóan, amikor Graven üzeneteit idézi: „Úgy érzem, mintha a szar koncepciójukkal tartanának fogságban. Elegem van, ki akarok szállni, de ő nem hagyja, nem engedi, hogy elmenjek, fogoly vagyok,” az olvasóban egyértelműen az a kép alakul ki, hogy Graven akaratlan áldozat volt, annak ellenére, hogy korábban azt vallotta, minden megrendezett volt.
  • Szubjektív minősítések: A cikk tartalmaz szubjektív minősítéseket is, amelyek az objektivitást gyengítik. Például az ügyvédre vonatkozó „az amúgy nem túl ékesszóló ügyvéd” megjegyzés az ügyvéd szakmai kompetenciájának megkérdőjelezésével próbálja gyengíteni az általa képviselt álláspont hitelességét.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Bár a cikk megemlíti a beleegyezés jogi bonyolultságait és azt, hogy Graven és Coudoux is tagadták a bántalmazást a hatóságoknak, a narratíva erősen abba az irányba mutat, hogy Graven akaratlan áldozat volt. Az, hogy az áldozatok miért állították azt, hogy minden megrendezett volt, nem kerül mélyrehatóan elemzésre, csupán a pénzkereseti motivációra utal. A pszichológiai dinamika és a manipuláció lehetséges formái, amelyek ilyen helyzetekben fennállhatnak, nincsenek részletesebben feltárva. Az „alkotói szabadság” mint lehetséges védekezés felvetése sem kap elegendő kontextust, ami segítene az olvasónak megérteni a jogi kihívásokat.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt esemény kiemelten fontos társadalmi relevanciával bír, mivel rávilágít az online streamelési platformok sötét oldalára, különösen az extrém és gyakran erőszakos tartalmak terjedésére. Az eset vitákat generál a digitális platformok felelősségéről a tartalommoderációban, a felhasználók védelmében, és a valós idejű bántalmazások online terjedésének következményeiről. Kérdéseket vet fel a digitális szolgáltatási törvények (például a DSA) hatékonyságával és a nemzetközi joghatóságok közötti együttműködés szükségességével kapcsolatban. Továbbá, az eset rávilágít a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyének online kihasználásának kockázataira, és a közvéleményben erős felháborodást vált ki az etikai normák és az emberi méltóság megsértése miatt a digitális térben.

(Forrás: telex.hu)

Kép: jeanpormanove / IG