OkosHír: Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára szerint a tarvágás kifejezést a médiában gyakran helytelenül, az erdőirtás szinonimájaként használják. Az államtitkár véleménye szerint a közvélemény jelentős része nem ismeri fel, hogy a tarvágás nem az erdő pusztítását jelenti, hanem az erdőmegújítás egyik lépése bizonyos fafajok és területek esetében, amelyet a magyar szabályozás szigorúan kezel. Zambó Pétert a közelmúltban elfogadott erdőtörvény-módosításról, az erdőgazdálkodásban zajló változásokról és az erdészet funkcióinak átalakulásáról kérdezték.

A június 11-én elfogadott erdőtörvény-módosítás kapcsán, amely ellen civilek és természetvédők is tiltakoztak, az államtitkár kifejtette, hogy a jogszabály nem teszi lehetővé az állami vagy magánerdők gazdálkodóinak, hogy hatósági engedély nélkül, tetszőlegesen, kizárólag gazdasági célból végezzenek tarvágást. Az álláspontja szerint ez a jogszabály teljes félreértelmezése. A módosítás valójában az erdészeti és természetvédelmi hatóság kezébe ad egy eszközt, amely lehetővé teszi számukra, hogy mérlegeljék a sarjaztatás lehetőségét, amennyiben bizonyos védett erdők nem újíthatók meg a saját magjukra alapozva. A tarvágás ebben az esetben csak közvetve, a sarjaztatás előtti lépésként jelenik meg. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a szabályozás nem bővíti, hanem szűkíti a tarvágás lehetőségét, mivel a meglévő területi korlátozásokat kiterjeszti ezekre a különleges esetekre is. A jogszabály célja nem a gazdasági haszonszerzés vagy az erdők pusztítása, hanem a klímaváltozás okozta erdőromlás elleni gyors hatósági beavatkozás lehetősége.

Zambó Péter megerősítette, hogy az erdőket védő szemléletmód nem változik, és a tarvágás kifejezés továbbra is félreértelmezések tárgya a médiában. Az államtitkár véleménye szerint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kritikus állásfoglalása a sajtóinformációkon alapul, és nem veszi figyelembe a szakjogi szabályozást, valamint a hatósági eljárásrendet. Kifejtette, hogy évtizedek óta sikeresen alkalmazzák és folyamatosan növelik az alternatív gazdálkodási módok, mint a szálalás vagy az örökerdő-gazdálkodás arányát. Ugyanakkor bizonyos fafajok és helyzetek esetében a tarvágás mint erdőkezelési eszköz továbbra is szükséges. Az államtitkár írásban kereste meg az MTA elnökét, kérve korábbi véleményük felülvizsgálatát, és felajánlotta a szakmai konzultáció lehetőségét.

Az államtitkár szerint minden vélemény lehetőséget ad a folyamatok felülvizsgálatára, de az elhamarkodott nyilatkozatok téves képet alakíthatnak ki a társadalomban. Példaként említette az alaptalan kijelentéseket, miszerint „hazánkban erdőirtás folyik” vagy „nem növekedett az ország erdőterülete”, miközben a tények az ellenkezőjét mutatják. Az adatok szerint 2020 óta a gazdák 42 ezer hektár erdő telepítésére nyújtottak be pályázatot, ebből 37 ezer hektáron már meg is valósult a telepítés. A közös agrárpolitika (KAP) támogatási rendszerében további 64 milliárd forint áll rendelkezésre erdőtelepítésre.

Zambó Péter kitért arra is, hogy számos nagyváros fűtését és melegvíz-ellátását részben faanyagból biztosítják, amely fosszilis tüzelőanyagokat vált ki. Hozzátette, hogy a megtermelt tűzifa mintegy 80 százalékát a vidéken élő emberek vásárolják meg. A WWF Magyarország Nyírerdő Zrt. elleni vádjairól az államtitkár elmondta, hogy a vállalat visszautasította azokat. Állítása szerint nem természetvédelmi területen, a szükséges engedélyek birtokában, a törvény által engedélyezett mértékben és módon végeztek tarvágást, és a letermelt erdő helyén kiváló minőségű tölgyújulat növekszik. Megjegyezte, hogy a WWF Magyarország 2025-ben „Klímabarát erdőgazdálkodó” pályázatán a Nyírerdő Zrt. is díjazott volt, és a díjazott programban tarvágásos erdőfelújítás is szerepelt.

Az államtitkár szerint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcskérdés az erdők esetében, és az örökerdő-gazdálkodás minél nagyobb arányú alkalmazása fontos megoldási lehetőség. Megállapítása szerint a folyamatos erdőborítással kezelt területek nagysága 15 év alatt megduplázódott, elérve a 200 ezer hektárt, ami az erdőterületek tíz százaléka. Ugyanakkor kiemelte, hogy ezt az üzemmódot nem lehet mindenhol alkalmazni. Az állami erdészeti cégcsoport az alkalmas területek egynegyedén már nem vágásos, hanem folyamatos borítást biztosító gazdálkodást alkalmaz. Az államtitkár szerint a hazai erdőgazdálkodásban paradigmaváltás zajlik, ahol a gazdasági funkcióval szemben egyre hangsúlyosabbá válnak az erdei ökoszisztéma egyéb szolgáltatásai, mint a természet-, a talaj- és klímavédelem, valamint a rekreációs szerep. Ennek ellenére a társadalomnak továbbra is szüksége van az állami erdészeti társaságok által termelt 3,5 millió köbméter fára.

Az idei szárazság kárainak felmérése nyár végén, illetve szeptemberben fejeződik be, de az Alföldön komoly kihívásokra számítanak. A Dél-Alföldön, elsősorban Békés és Csongrád-Csanád vármegyében számottevő aszálykár várható a fiatal, 1-2 és 10-15 éves erdőkben. Az államtitkár szerint, ha a hatóságok által mérlegelt szakmai helyzet indokolja, ezeken a területeken tarvágást is alkalmazni kellhet a kármentesítés részeként. Fontosabbnak tartja a kérdést, hogy ilyen helyzetekben milyen fafajból neveljék újjá az erdőt. Bizonyos helyeken már az akác, az erdei- és a feketefenyő, a szürke nyár és a nemesnyár-fajok sem képesek alkalmazkodni a megváltozott időjárási viszonyokhoz. Ezért az erdészeti kutatás és az állami erdészeti társaságok szakemberei folyamatosan keresik a szóba jöhető fajokat, és átdolgozzák a szakmai protokollt. Megoldásokat keresnek hazai lehetőségek mellett Észak-Afrikában és a Kaukázus térségében is, valamint tölgymakkot kísérleti jelleggel Törökországból is behozattak.

Zambó Péter kiemelte, hogy az erdők az ország legnagyobb szénraktáraként működnek, anyagcseréjük során a szén-dioxidból származó szenet elnyelik és hosszú távon megkötik. Hazánkban az erdei biomassza 478 millió tonna szén-dioxidot tárol, aminek karbonpiaci értéke 9500 milliárd forintnak felel meg. Az államtitkár szerint a kibocsátáscsökkentési célok csak az erdők szén-dioxid-megkötő kapacitásának megtartásával teljesíthetők. Hangsúlyozta, hogy az élő erdőkhöz hasonlóan a kitermelt és például bútorkészítésre használt faanyagnak is tartós szénmegkötő, klímavédelmi szerepe van.

Az erdők egészségmegőrző és turisztikai szerepét illetően a Corvinus Egyetem kutatói 2020-as felmérése az erdők rekreációs értékét évente 39 milliárd forintra becsülte, figyelembe véve az évi 40-50 millió látogatói napot. Az állami erdészetek az utóbbi évtizedben 42 milliárd forintot költöttek a turisztikai infrastruktúra fejlesztésére. Példaként említette turistaházak, kilátók és erdei iskolák létesítését, valamint emblematikus erdei vasutak, mint a szilvásváradi, a mátrai vagy a börzsönyi megújítását. Emellett elindították az Iskolában az Erdő Programot, amelynek keretében erdőpedagógusok tartanak környezeti foglalkozásokat 6–12 éves diákoknak az erdő és a fenntarthatóság témakörében. Idén 120 ezer diákot érnek el a programmal.

Az államtitkár szerint a kormány az erdőkre az ország legfontosabb zöldvagyonaként tekint. A mostani uniós költségvetési ciklusban a kormány nagyságrendileg háromszor annyit, mintegy 310 milliárd forintot fordít az erdők védelmére, megóvására, minőségi és mennyiségi gyarapítására. Az erdőknek döntő szerepük van a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban és ezáltal az ország környezeti élhetőségének és életszínvonalának megőrzésében.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja az Agrárminisztérium álláspontjának bemutatása és védelme az erdőtörvény-módosítással, valamint a tarvágás gyakorlatával kapcsolatban. A cikk igyekszik ellensúlyozni a „divatos kampányhívószónak” titulált médiaálláspontot, és az erdőirtás vádjait. A narratíva az, hogy a kormány erdőgazdálkodási politikája szakmailag megalapozott, szigorúan szabályozott, és figyelembe veszi a klímaváltozás kihívásait, miközben folyamatosan növeli az erdőterületet és a környezeti funkciókat. A cikk célja az olvasók meggyőzése arról, hogy a tarvágás nem erdőpusztítás, hanem egy szükséges erdőmegújítási eszköz, és a kritikus hangok téves információkon alapulnak.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Keretezés és pejoratív jelzők: Az interjú már az első mondatban keretezi a vitát, a „tarvágás kifejezés sajnos divatos kampányhívószóvá vált a médiában” megfogalmazással. Ez a „sajnos” és a „divatos kampányhívószó” kifejezésekkel eleve negatív kontextusba helyezi a kritikai hangokat, sugallva, hogy azok nem szakmai, hanem politikai vagy hangulatkeltő célokat szolgálnak.
  • Hiteltelenítés (Ad hominem): Zambó Péter az MTA állásfoglalását úgy utasítja vissza, hogy „a tudós társulat tagjai nyitott kapukat döngetnek, miközben csak a sajtóból tájékozódtak, és nem ismerik a szakjogi szabályozást, sem a hatósági eljárásrendet.” Ez a kijelentés nem a szakmai érvekre reagál, hanem az MTA szakértelmének forrását és mélységét kérdőjelezi meg, anélkül, hogy konkrétan cáfolná az állításaikat. Hasonlóan, az „elhamarkodott nyilatkozatok” kifejezés a kritikusok állításait minősíti.
  • Szalmabáb érvelés: A cikk azt a kritikát kezeli, mintha az az „állami vagy magánerdők gazdálkodói hatósági engedély nélkül bárhol, tetszőlegesen, kizárólag gazdasági eredményszerzés céljából, korlátlanul hajthatnának végre tarvágást” állítaná. Ezt a szélsőséges állítást könnyen megcáfolja, miközben a kritikusok valószínűleg a törvénymódosítás által lehetővé tett *kiterjesztett* tarvágási lehetőségekre, vagy a természetvédelmi területeken való alkalmazására koncentráltak, nem pedig a korlátlan, engedély nélküli erdőirtásra.
  • Szelektív információközlés: Bár az államtitkár számos pozitív adatot sorol fel az erdőtelepítésekről és a beruházásokról, nem tér ki részletesen azokra a specifikus aggályokra, amelyeket a természetvédők és az MTA felvetettek a tarvágás biológiai sokféleségre gyakorolt hatásával, a madarak és rovarok életterének pusztulásával, vagy a sarjaztatás természetvédelmi szempontból vitatott voltával kapcsolatban védett területeken. A WWF esetében is az államtitkár kiemeli a későbbi díjat, de az eredeti vádak tartalmáról kevesebb szó esik, csak a visszautasítás ténye.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Az eredeti cikk egyoldalúan, kizárólag az államtitkár szemszögéből mutatja be a helyzetet. Teljesen hiányzik a kritikai hangok, civilek vagy az MTA részletesebb érvelése, amire az államtitkár reagálhatna. Bár az államtitkár tagadja, hogy a törvény bővítené a tarvágást, és azt állítja, hogy „szűkíti” azt, a cikk nem magyarázza el, miért gondolják a kritikusok ennek ellenkezőjét, és milyen konkrét jogszabályi változások adnak alapot az eltérő értelmezésekre. Ez a kontextus hiánya megnehezíti az olvasó számára a vita teljes megértését.
• A téma társadalmi relevanciája: Az erdőgazdálkodás, különösen a tarvágás kérdése, rendkívül magas társadalmi relevanciával bír Magyarországon. A klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a környezetvédelem iránti fokozott aggodalom miatt az emberek érzékenyebben reagálnak az erdőkkel kapcsolatos hírekre. A „tarvágás” és „erdőirtás” szavak érzelmileg telítettek, és a közvélemény jelentős részét mozgósíthatják. A vita a gazdasági érdekek (faanyagtermelés, fűtés) és a környezetvédelmi célok (biodiverzitás megőrzése, klímavédelem, rekreáció) közötti feszültséget tükrözi, ami alapvető fontosságú a jövőbeni fenntartható fejlődés szempontjából.

(Forrás: demokrata.hu)