OkosHír: Benoit Solès „A kódfejtő” című színdarabja Alan Turing, az Enigma kódját feltörő matematikus életét mutatja be. A 6színben látható előadás a titoktartás súlyáról, a tudomány és a jogrend közötti ellentétről szól. Az írás rávilágít arra, hogy mindez miként befolyásolta egy kiemelkedő képességű tudós életét.

A Benedict Cumberbatch főszereplésével készült „Kódjátszma” című filmhez hasonlóan Benoit Solès francia színész-rendező darabja is Alan Hodges életrajzi könyvére épül. A dráma ősbemutatóját 2018-ban tartották Avignonban, a magyar változatot Horváth Patrícia rendezésében a 6színben játsszák.

A darab cselekménye 1952 januárjában kezdődik, amikor Alan Turing, a Manchesteri Egyetem matematikaprofesszora bejelenti lakása kifosztását a rendőrségen. Az ügyben eljáró Michael Ross őrmester gyanút fog, és feltételezi, hogy a professzor esetleg a Szovjetuniónak kémkedik. Az őrmester nyomozása során feltárja Turing múltját és kapcsolatait, végül meggyőződik arról, hogy a professzor valóban titkol valamit. Kiderül, hogy Turing a második világháború alatt a Bletchley Parkban dolgozó kódtörő csoport tagja volt, és jelentős szerepet játszott a náci Enigma rejtjelező gép kódjának feltörésében. A titkosszolgálat által előírt titoktartás miatt Turing hosszú ideig hallgatott erről a munkájáról, ami az írás szerint hozzájárult ahhoz, hogy nevét és munkásságát csak évtizedekkel halála után, az 1970-es években ismerhette meg a nagyközönség.

Az őrmester számára az is nyilvánvalóvá válik, hogy a lopási ügy hátterében a professzor és egy fiatalember, Arnold Murray közötti viszály áll. Murray irányította a tolvajt Turing lakására, hogy kellemetlenkedjen neki megromlott kapcsolatuk miatt. Turing homoszexuális volt, amit el akart titkolni az őrmester elől, mivel az akkori Angliában a homoszexuális cselekmények büntetendőek voltak. Ross őrmester azt tanácsolja Turingnak, hogy tagadja a vádakat a tárgyaláson, és vonja vissza a fiatalember ellen tett vallomását. Azonban Turing a tárgyalóteremben a valóságnak megfelelően adja elő a történteket, abban a hitben, hogy az igazság felszabadít. Ezt követően a törvény értelmében választania kell a börtönbüntetés és a hormoninjekció-sorozattal végrehajtott kémiai kasztráció között.

A publicisztika szerint „A kódfejtő” egyfelől bemutatja egy történelmi jelentőségű tudományos siker történetét, másfelől portrét rajzol egy társaságban félénk, visszahúzódó és különc, de szakterületén kiemelkedően tehetséges tudósról. Az Enigma kódjának feltörése hozzájárult a második világháború rövidebb lefolyásához és a szövetségesek győzelméhez. Turing nevéhez fűződik emellett a teszt kidolgozása, amellyel eldönthető, hogy egy gépet gondolkodónak lehet-e nevezni, így a modern számítógép-tudomány és a mesterséges intelligencia egyik elméleti megalapozójának tekinthető.

A darab személyes apróságokat is bemutat a professzor életéből, például azt, hogy nyaranta súlyos szénanáthája miatt gyakran gázálarcot viselt biciklizés közben. Emellett hosszútávfutó is volt, nemritkán negyven mérföldet (hatvannégy kilométert) futott, és csak egy sérülés akadályozta meg, hogy részt vegyen az 1948-as olimpián. Solés a darabba egy anekdotát is beépít, miszerint Turing aranyrudakat vásárolt, és elásta azokat a Bletchley Park melletti erdőben, mert félt, hogy a nácik győzelme esetén elveszíti megtakarításait. Az arany helyét kódolt térképen jelölte, ám később nem tudta megfejteni saját rejtjeleit, így az arany a föld alatt maradt.

Az írás rámutat, hogy a darab a szerző értelmezésében feltárja a szakmai tevékenység és az ismertség közötti távolságot, valamint azt, hogy a sikerhez társuló jellemzőktől mennyire távol állhat az érintett személy valós helyzete. A publicisztika központi gondolata, hogy „A kódfejtő” végső soron annak történetét mutatja be, hogy egy „tökéletesnek nevezhető gépezet” alkotóját hogyan zúzza össze egy „tökéletlen”, az angol jogrend. A darab így az ideális és a tapasztalati ellentétét is vizsgálja. A darab felveti az emberi és gépi intelligencia, az önmagunkhoz való viszony, a közvélemény előtti viselkedés, valamint az igazság követésének lehetséges következményeinek kérdéseit.

A 6színben látható kamara-előadás díszletei egyszerűek, a túlnyomórészt üres, négyzetes játéktérben csak a legszükségesebb kellékek kaptak helyet, mint például ülőalkalmatosságok vagy forgatható panelek, amelyeket a színészek is áthelyeznek. Turingot Simon Kornél alakítja, aki Benedict Cumberbatch magyar hangja is volt a „Kódjátszma” című filmben. Az írás szerint Kornél átélten és átélhetően ábrázolja a professzor különcségét, egzaltáltságát és sebzettségét. Száraz Dénes mellette három szerepet is megformál, különösen Ross őrmester és Arnold Murray megformálásakor végez jó munkát. Alakításában két eltérő karakter jelenik meg: az egyik egy lelkiismeretes rendőr, aki baráttá válik, a másik egy egyszerű, de arrogáns és dörzsölt alak.

A publicisztika összegzése szerint „A kódfejtő” egy szikár, ugyanakkor tartalmas darab, amely érdekes kulisszákat fed fel és rejtett összefüggésekre világít rá. Emlékezetesen mutatja be a tudomány és a történelem, valamint az azokat formáló egyén személyes sorsának egymásba kapcsolódását és szétválását. A darab végén a főszereplő búcsúzik a nézőktől, mondván: „Ha okos masinájuk kijelzőjén villogni kezd a kurzor, jusson eszükbe: talán én kacsintok önökre a túlvilágról!”. Az írás szerint ez a mondat sokáig eszébe juttathatja a brit tudóst a befogadónak, minden alkalommal, amikor bekapcsolja a számítógépét vagy felnyitja a laptopját.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja, hogy bemutassa Benoit Solès „A kódfejtő” című színdarabját, amely Alan Turing életét dolgozza fel. A narratíva Alan Turing tragikus sorsára fókuszál, kiemelve zsenialitását és a korabeli angol jogrendszerrel való ütközését, amely végül tönkretette az életét. Az írás a titoktartás, a tudomány és a jog közötti feszültség témáit boncolgatja, és arra törekszik, hogy az olvasóban együttérzést keltsen Turing iránt, miközben elgondolkodtatja a nagy horderejű tudományos eredmények és a személyes szabadság közötti viszonyról. A cikk célja nem csupán tájékoztatás, hanem a darab által felvetett etikai és társadalmi kérdések mélyebb megértésének ösztönzése is.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikk, mint egy véleménycikk vagy publicisztika, természetesen használ olyan nyelvi és retorikai eszközöket, amelyek az olvasó érzelmeire hatnak, és a szerző álláspontját hangsúlyozzák. Ezeket az eszközöket nem feltétlenül manipulációnak, hanem inkább a műfaj sajátosságainak tekinthetjük, amelyek a drámai hatást és a szerzői értelmezést erősítik.
  • Érzelmileg túlfűtött kifejezések: Például a „titoktartás súlyának összeadódásáról”, „miként omlasztja össze egy korábban rendkívüli érdemeket szerző zseni életét”, vagy „egy tökéletesnek nevezhető gépezet megalkotóját hogyan zúzza össze egy tökéletlen: az angol jogrend”. Ezek a kifejezések drámai színezetet adnak a leírásnak, és hangsúlyozzák a tragikus végkifejletet, elmélyítve az olvasó érzelmi bevonódását.
  • Retorikai kérdések: Az olyan kérdések, mint „Mitől gép a gép, mitől ember az ember? Hogyan viszonyuljunk önmagunkhoz, hogyan viselkedjünk a közvélemény és a nyilvánosság előtt? Ha az igazság felszabadít, biztos, hogy meg is szabadít a döntésünk nyomán előálló fejleményektől?” arra szolgálnak, hogy az olvasót a darab által felvetett filozófiai és etikai kérdéseken való elgondolkodásra ösztönözzék, nem pedig tények közlésére.
  • Erős értékelő állítások: Az olyan kijelentések, mint „A kódfejtő tehát szikár, ugyanakkor tartalmas, érdekes kulisskákat felfedő, rejtett összefüggésekre rávilágító darab, amely emlékezetesen mutat rá…” a szerző szubjektív, de határozott pozitív értékelését tükrözik, ami egy kritikai írásban elfogadott.

  Ezek az eszközök a cikk műfajából adódóan a darab mélységét és hatását kívánják közvetíteni, nem pedig félrevezetni az olvasót.

• A téma társadalmi relevanciája: Alan Turing története és a „A kódfejtő” című darab által feldolgozott témák rendkívül relevánsak a mai társadalomban. Turing esete rávilágít a tudományos géniusz elismerésének és a társadalmi normák, jogrendszerek korlátainak ütközésére. A homoszexualitás miatti üldöztetése és az általa elszenvedett igazságtalanságok a mai napig aktuális vitákat generálnak a szexuális kisebbségek jogairól, az emberi jogok védelméről és a diszkrimináció elleni küzdelemről. Emellett Turing úttörő munkássága a számítástechnika és a mesterséges intelligencia területén a modern technológia alapjait teremtette meg, így története összekapcsolja a történelmi igazságtalanságot a jövő technológiai fejlődésével és annak etikai dilemmáival. A darab bemutatásával a téma újra reflektorfénybe kerül, és lehetőséget ad a közönségnek a történelmi események és azok mai relevanciájának megvitatására.

(Forrás: demokrata.hu)