OkosHír: Egy úttörő felmérés vizsgálta először átfogóan az Ausztriában élő magyar munkavállalók elégedettségét, jövedelmi viszonyait és általános jóllétét. A kutatás, amely a több mint százezres populációra fókuszált, rávilágított arra, hogy a jövedelmi különbségek jelentősek, ugyanakkor az országváltás kihívásokat is tartogat, különösen a felkészületlenek számára.

A külföldön dolgozó munkavállalók életmódjával, jövedelmi viszonyaival és szociális helyzetével kapcsolatban korábban kevés megbízható adat állt rendelkezésre. Ezt a hiányt igyekezett pótolni az Osztrák Tudományos Akadémia, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Bécsi Egyetem kutatói által nemrégiben lezárult nemzetközi kutatás, amelyet a több mint százezer főt számláló ausztriai magyar közösség körében végeztek.

Ausztria régóta vonzó célpont a külföldi munkavállalást tervezők számára, földrajzi közelsége és a magasabb jövedelmek miatt. A „Migwell projekt” keretében végzett kutatás megállapította, hogy a vásárlóerőt és az inflációt figyelembe véve egy átlagos osztrák munkavállaló 2022-ben 2,3-szer többet keresett, mint egy hasonló munkakörben foglalkoztatott magyar kolléga Magyarországon. Ez az egyik legnagyobb jövedelmi eltérés két szomszédos európai ország között. A kutatásban részt vevők ezen felül a nagyobb pénzügyi stabilitást és a nyugodtabb életet emelték ki az osztrák oldalon.

Németh Ádám, a Migwell projekt bécsi vezetője, az Osztrák Tudományos Akadémia Urbanisztikai és Regionális Kutatások Intézetének posztdoktori kutatója szerint a Statistics Austria adatai alapján az Ausztriában élő magyar munkavállalók jellemzően a 30–45 éves korosztályba tartoznak, és körükben némileg több a nő, mint a férfi.

A végzettségre vonatkozó legrészletesebb adatok a 2016-os osztrák mikrocenzusból származnak. E minta alapján az Ausztriában tartósan élő magyarok negyede diplomás, közel kétharmada középfokú végzettségű, és mindössze öt százalékuk rendelkezik csak alapfokú iskolai bizonyítvánnyal.

A Migwell projekt kutatása szerint az ausztriai munkavállalás elsősorban azok számára vonzó, akiknek Magyarországon 300-500 ezer forintos nettó jövedelmük volt. Ez azt jelenti, hogy jellemzően nem a legszegényebbek vagy a leggazdagabbak, hanem a középosztály tagjai érdeklődnek az országváltás iránt az osztrák bérek miatt.

A megkérdezett, jövedelemmel rendelkező magyarok közel harmada 1600 euró (körülbelül 640 ezer forint) alatti nettó havi jövedelemről számolt be, 64 százalékuk 1600–3500 euró közötti, míg 7 százalékuk 3500 euró (körülbelül 1,4 millió forint) feletti keresetről nyilatkozott.

Németh Ádám kutató hozzátette, hogy Ausztriában a legtöbben évente 14 fizetést kapnak, és adó-visszatérítésként is számíthatnak akár egyhavi keresetüknek megfelelő összegre.

A kutatásból az is kiderült, hogy az Ausztriában foglalkoztatott magyarok közel negyede túlképzett a jelenlegi munkájához képest. A nők körében nagyobb azok aránya, akik készek elfogadni a képzettségüknél alacsonyabb színvonalú álláslehetőséget.

Németh Ádám kiemelte, hogy az ausztriai migráns népesség körében a magyar munkavállalók állnak az élen. Megbecsültségüket a történelmi hagyományok mellett a magyarok képzettsége, munkakultúrája és megbízhatósága is magyarázza az osztrák munkaadók részéről. Emiatt a megkérdezettek többsége nem tapasztalt „üvegplafon” jelenséget, állításuk szerint nincs akadálya a karrierépítésnek.

Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutatás összefoglalója szerint az ausztriai magyarok élettel való elégedettsége egy tízpontos skálán 7,4-es értéket ér el, ami jobb, mint a magyar országos átlag. A válaszadók különösen elégedettek a jövedelmükkel és a közszolgáltatások színvonalával. Kevésbé elégedettek viszont társadalmi kapcsolataikkal és a rendelkezésükre álló szabad idővel. Németh Ádám szerint ez utóbbi szempontból különösen nehéz helyzetben vannak a vendéglátásban dolgozók, akik heti hat-hét napot is dolgozhatnak, különösen, ha a szálloda személyzeti szárnyában laknak. Emellett a munkavállalók többsége rendszeresen hazajár Magyarországra, ami sok utazási időt vesz igénybe. A gyermekes családok számára problémát jelent, hogy a gyermekneveléssel járó gondok megoldásában kizárólag magukra vannak utalva, mivel távol élnek a nagyszülőktől, testvérektől és barátoktól.

A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy összességében a válaszadók közel háromnegyede elégedettebb az életével, mint korábban Magyarországon volt. Minden negyedik megkérdezett nem tapasztalt változást, vagy épp nehezebbnek ítéli az életét. Mindössze 4,5 százalékra tehető azok aránya, akik úgy érezték, hogy az országváltás nem felelt meg az elvárásainak. A kutatók vizsgálták ennek a jelenségnek az okait is.

A válaszokból kiderült, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha valaki a képzettségének nem megfelelő munkakörben helyezkedik el. A túlképzettség nyolc százalékkal növeli a sikertelen beilleszkedés valószínűségét, 19 százalékkal a stressz kockázatát, és 11 százalékkal csökkenti a munkával való elégedettséget.

A nyelvi akadályok is nehezítik a beilleszkedést. Bár a megkérdezettek 88 százaléka legalább társalgási szinten tud németül, az újonnan kiköltözők közel harmada egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Ez jelentősen megnehezíti a társadalmi kapcsolatok kiépítését, ami fokozott mértékben csökkentheti az élettel való elégedettséget, és elmagányosodáshoz, valamint a kirekesztettség érzésének növekedéséhez vezethet.

A kutatásból az is kiderül, hogy az Ausztriában dolgozó magyarok elsöprő többsége nem szakadt el teljesen szülőhelyétől. Rendszeresen hazalátogat, és jövedelme egy részét hazautalja vagy félreteszi arra az időre, amikor esetleg visszatér Magyarországra. Ennek ellenére többen arról számoltak be, hogy magyarországi szociális kapcsolataik meggyengültek, ami miatt magányosabbnak érzik magukat. Különösen azokat veszélyezteti az elmagányosodás érzése, akik partnerüket vagy gyermeküket hátrahagyva költöztek külföldre. Ők 13 százalékponttal alacsonyabb elégedettségről számoltak be, mint otthon maradt rokonaik, barátaik vagy ismerőseik.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2015-ben fordulat következett be a külföldi munkavállalás és hazatérés trendjében. Azóta minden évben többen tértek haza külföldi állásukat feladva, mint ahányan külföldre költöztek hosszabb-rövidebb időre. A migrációval kapcsolatos közgondolkodás is változott, egyre kevesebben hiszik, hogy a külföldi élet kizárólag előnyökkel jár. Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatója szerint ma már a fiatal korosztály számára sem az álmok netovábbja egy ausztriai, németországi vagy angliai álláslehetőség.

Székely Levente cáfolja azt a közvélekedést, hogy a 15–29 éves korosztály tagjai tömegével keresnék a boldogulást az Európai Unió nyugati országaiban. Elmondása szerint ennek a korosztálynak összességében kevés külföldi tapasztalata van; mindössze 3-5 százalékuk élt tartósan külföldön tanulási vagy munkavállalási céllal. A Századvég vezetésével lefolytatott, 2024-es nagy mintás ifjúságkutatás eredményei azt mutatják, hogy csökken azoknak a fiataloknak az aránya, akik külföldön tervezik felépíteni a jövőjüket. 2016-ban még a megkérdezettek közel harmada nyilatkozott úgy, hogy szeretne néhány évig Nyugaton dolgozni, míg 2024-re 13 százalékra csökkent azok aránya, akik hasonlót fontolgattak. A végleges kivándorlásról gondolkodók száma is visszaesett: csak minden tizedik fiatal nyilatkozott ebben az értelemben a korábbi 15 százalékhoz képest. Székely Levente szerint azonban e tervek általában nélkülözik a konkrétumokat, a tizen- és huszonévesek általánosságban említették e lehetőséget.

A 2024-es kutatás eredményei rávilágítottak arra is, hogy az Európai Unión belüli migrációs tervek fő motivációját a jobb kereseti lehetőségek adták. Ugyanakkor sokan visszatartó tényezőként említették a családi és baráti kapcsolatokat.

Székely Levente úgy látja, hogy a trendforduló hátterében a hazai kereseti lehetőségek javulása mellett az is megtalálható, hogy a Covid-járvány után jelentősen bővültek Nyugaton az otthoni munkavégzési lehetőségek. Ez azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül külföldre költöznie annak, aki például egy német, osztrák vagy brit cégnél helyezkedne el, hiszen a saját dolgozószobájából is el tudja végezni feladatait. Megjegyezte, hogy ez főként az értelmiségi pályákra igaz. Hozzátette, hogy a britek a brexit óta jelentősen szigorították a külföldiek alkalmazásának feltételeit, ami csökkenti az angol álláslehetőségeket keresők számát.

A szociológus vitatja azt a közvélekedést, miszerint az ellenzék által hangoztatott „reménytelenség” narratíva jelentősen hatna a vizsgált korosztályra. Leszögezte, hogy a külföldi tanulásra vagy munkavállalásra vonatkozó terveket döntően nem politikai szempontok befolyásolják. Az Ifjúságkutató Intézet korábbi vizsgálatai is azt mutatják, hogy a megkérdezettek kétharmada-háromnegyede Magyarországon, saját otthonban, házasságban és gyerekekkel látja önmagát 2050-re.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk kettős narratívát alkalmaz. Első felében egy átfogó és részletes képet fest az Ausztriában élő magyar munkavállalók helyzetéről a „Migwell projekt” kutatási eredményei alapján, kiemelve a jövedelmi előnyöket és az elégedettségi szinteket, de kitérve a kihívásokra is (túlképzettség, magány). A cikk második fele egy markáns váltást mutat, ahol a fő narratíva a fiatalok külföldi munkavállalási szándékainak csökkenésére, valamint a hazatérési trend erősödésére fókuszál. Ennek a résznek a célja egyértelműen az lehet, hogy ellensúlyozza a közbeszédben esetlegesen jelenlévő, negatívabb „reménytelenség-narratívát” a fiatalok jövőképével kapcsolatban, és egy pozitívabb, Magyarországon való boldogulást hangsúlyozó képet mutasson be.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi szavak és metaforák: Az első bekezdésben szereplő „a vasfüggöny még ma is létezik” kifejezés, bár a jövedelmi különbségekre utal, erős, történelmi töltetű metafora, amely drámai hatást kelt és azonnal felkelti az olvasó figyelmét, esetlegesen negatív konnotációkat ébresztve a magyarországi helyzettel kapcsolatban.
  • Narratívaváltás és keretezés: A cikk második felében („A fiatalokra nem hat a reménytelenség-narratíva” alcím) éles váltás történik a témában és a megközelítésben. Az alcím maga is egy állítás, amely közvetlenül cáfol egy feltételezett „narratívát”. Ez a keretezés előre sugallja az olvasónak, hogy a következő szakasz egy ellenvéleményt vagy egy korábbi állítás cáfolatát fogja bemutatni, nem pedig pusztán objektív tényeket.
  • Források szelektív használata és kontextus: Bár a Migwell projekt kutatói együttműködésben valósult meg, a cikk második felében kizárólag olyan forrásokra (KSH, MCC Ifjúságkutató Intézet, Századvég) hivatkozik, amelyek a magyar kormányhoz közel álló, vagy azzal egy irányba mutató kutatásokat végeznek. Ezen intézmények politikai kontextusának elhallgatása, miközben egy „reménytelenség-narratívát” cáfolnak, manipulációnak minősülhet, mivel az olvasó nem kap teljes képet a források esetleges elfogultságáról.
  • Közvélekedés cáfolata: Székely Levente azon kijelentése, miszerint „cáfolja azt a közvélekedést, hogy a 15–29 éves korosztály tagjai tömegével az unió nyugati országaiban keresnék a boldogulást”, a „közvélekedés” megnevezésével egy szalmabáb érvelést hozhat létre, amit aztán a saját kutatási eredményeivel „cáfol”. Ez nem feltétlenül manipulatív önmagában, de ha a „közvélekedés” mértéke vagy forrása nincs tisztázva, akkor az olvasóban hamis benyomás alakulhat ki a „cáfolat” erejéről.
• A téma társadalmi relevanciája: A magyar munkavállalók külföldi helyzete, a kivándorlás és a hazatérés kérdése kiemelten fontos társadalmi és gazdasági téma Magyarországon. Befolyásolja a munkaerőpiacot, a demográfiai trendeket, a családok életét és a nemzeti identitásról szóló diskurzust. A cikk hozzájárul ehhez a vitához azáltal, hogy konkrét adatokkal és szakértői véleményekkel támasztja alá a külföldi munkavállalás előnyeit és hátrányait, valamint a fiatalok migrációs szándékainak változását. Különösen releváns a „reménytelenség-narratíva” ellensúlyozása, mivel a politikai diskurzusban gyakran felmerül a fiatalok jövőképe és az országban való boldogulásuk lehetősége.

(Forrás: demokrata.hu)

Kép: Pexels