OkosHír: Palkovics László, a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos Tusványoson kijelentette, hogy a választásoknak nem arról kellene szólniuk, hogy kinek van több számítógépes kapacitása, és ki tud hamis ügyeket kreálni. Hozzátette, hogy minden választáson legalább két fél vesz részt, mindkettőnek van eszköze az ilyen manipulációra, és ez inkább etikai kérdés. Palkovics jelezte, hogy a választások előtt egy etikai kódexet és egy törvényjavaslatot szeretne, amely korlátozná a mesterséges intelligencia politikai célú felhasználását.

Egy héttel később az Orbán Viktor által alapított Harcosok Klubja Facebook-csoport egyik adminisztrátora egy mesterséges intelligenciával generált videót tett közzé, amelyen ukrán katonák elrángatnak egy férfit a családjától, majd megverik. A Kormányzati Tájékoztatási Központ a videót azzal kommentálta, hogy örülnek a videó elkészülésének, és „Megöltek egy magyar embert Ukrajnában, erőszakos sorozás közben. Ennyivel tartozik Magyarország Sebestyén Józsefnek, hogy legalább megemlékezünk róla”. Az eredeti cikk szerzője szerint ekkorra már több, a Fidesz propagandája vagy fideszes politikusok által közzétett, mesterséges intelligencia által generált videó is megjelent, amelyeket a szerző zavarba ejtőnek ítélt.

Németh Balázs, a Fidesz-frakció szóvivője eközben aggodalmát fejezte ki a mesterséges intelligencia által generált politikai kamuvideók elterjedése miatt az interneten. Álláspontja szerint ez életveszélyes és totális káoszt okoz, ezért lépéseket kell tenni ellene. Németh Balázs feltette a kérdést, hogy a jövő tavaszi választási kampány arról fog-e szólni, hogy ki tud jobb, durvább, hihetőbb és valósághűbb MI-videóval befolyásolni a közvéleményt. A publicisztika szerzője feltételezi, hogy a politikus nem a Fidesz által generált MI-tartalmakra gondolt, hanem inkább az olyan, a Fideszen gúnyolódó ellenvideókra, mint az Éájország Youtube-csatorna alkotásai. A szerző kiemeli, hogy utóbbiakat nem támogatják százmilliós hirdetési kampányok és vezető fideszes politikus-influenszerek elérése.

Az írás szerint a helyzet a „vizet prédikálás és bort ivás” esetére hasonlít. A szerző ezután azt a kérdést veti fel, hogy miért jelent problémát, ha egy politikai erő mesterséges intelligenciát használ ilyen célokra. A cikk felidézi, hogy 2018 körül a deepfake videók elterjedése aggodalmat váltott ki, miszerint a mesterséges intelligenciával tömegesen gyártható, élethű hamis videók végérvényesen megsemmisíthetik a valóságot. Az írás szerint, ha bárkinek bármilyen tettét vagy mondatát videóba lehet önteni és „bizonyítékot” gyártani, vagy fordítva, ha bármely valós felvételről azt lehet állítani, hogy MI-generált hamisítvány, akkor megszűnik az igazság és a valóság, csupán a hangerő marad, és az lesz igaz, aki hangosabban mondja a magáét. Ez a szerző szerint a józan ész, a vita és a demokrácia halálához vezet.

Azonban az elmúlt hét évben a szerző megállapítása szerint ez a vízió nem valósult meg. Nem a technológia fejlődése miatt, hiszen az annyit fejlődött, hogy a profik, például a divatiparban, már tökéletes, sőt, „túl tökéletes” illúziókat tudnak kelteni, míg mások ingyen vagy csekély költséggel kísérletezhetnek kép- és videógeneráló MI-rendszerekkel. A publicisztika szerint a 2018-as „világvége-vízióktól” a „cinikus költséghatékonyság” óvta meg a világot. Az írás kifejti, hogy nemcsak a kamuvideókra, hanem általánosságban is igaz, hogy a tökéletesség felé haladva egyre kisebb lépésekben lehet előre jutni, és ezek a lépések aránytalanul nagyobb erőfeszítést igényelnek. A szerző amellett érvel, hogy ha egy bizonyos mennyiségű befektetéssel (energia, idő, pénz) létrehozható egy kamuvideó, amely az emberek tizedét megtéveszti, míg ennek százszorosából csak az emberek negyedét, majd ismét százszorosából a felét, akkor valószínű, hogy az elsőt választják, és abból készítenek sokat. A cikkíró álláspontja szerint emiatt a mesterséges intelligencia által generált tartalmak nagy része „béna”, és ezért lehet üzletet építeni arra, hogy vannak olyanok, akik elhiszik, vagy nem érdekli őket, hogy például egy cukkiniből és PET-palackokból épített 15 emeletnyi Jézus-szobor nem valódi, mégis lájkolják és „áment” nyomnak rá.

Az írás szerint a kormány és támogatói 2023-ban, a mesterséges intelligencia által generált képek „vicces, ártalmatlan és értelmetlen korszakában” kezdtek el ilyen tartalmakat használni, majd idén tavasszal „izomból ráléptek a gázra”. Ez azután történt, hogy Donald Trump is felfedezte a mesterséges intelligencia ilyen jellegű képességeit, és „megszokott, visszafogott és ízléses módján” MI-képeket posztolt magáról pápaként, illetve videót a Gázai övezetben hulló dolláresőről és arany Trump-szoborról. A szerző megjegyzi, hogy nem tudható, a Fidesz az amerikai példát követte-e, vagy véletlen egybeesésről van szó, de nem lenne példa nélküli Trump másolása.

A publicisztika szerint a Fidesz „elsöprő” MI-kampánya azért bizarr, mert ezzel egy időben vádolják politikai ellenfeleiket és a sajtót álhírek terjesztésével és online agresszióval. A cikk felidézi, hogy Orbán Viktor büszkén jelentette ki a digitális polgári körökről, hogy „Az online rombolás és gyűlölet kultúrájának ezennel vége”, amelyeket azért hozott létre, hogy „digitális honfoglalás” legyen azoknak, akiknek nem való az állandó harc, elegük van a konfliktusokból és békét akarnak. Ezzel párhuzamosan azonban MI-videók jelennek meg magyarokat agyonverő ukránokról, „fekete trutymót hányó melegekről és hasonlókról”. Az írás egy „vicces mellékszálnak és hasonló ellentmondásnak” nevezi, ahogyan Orbán Viktor folyamatosan „sosem látott sikerként” kommunikálja a digitális polgári köröket. Példaként említi, hogy az öt nap alatt belépett 50 ezer tagot azzal kommentálta, hogy „ekkora erőt még soha nem vontak össze ilyen rövid idő alatt a közösségi média határainál”, miközben ezzel egy időben Majka több mint 220 ezer lájkot kapott a „NER-t kiosztó” posztjára.

A publicisztika szerint a Fidesztől „megszokott valósághajlítás” fő érve a mesterséges intelligencia terén az, amit Palkovics László kormánybiztos Tusványoson kijelentett, miszerint „ezeken a tartalmakon mindenki látja, hogy MI”. Az írás szerzője ezt az állítást „biztosan nem igaznak” nevezi, és a kommentfolyamokra hivatkozik. A cikk amellett érvel, hogy a fideszes kommunikáció tudatosan arra a közönségre célozza ezeket a tartalmakat, akik nem feltétlenül látják ezt, vagy nem is számít nekik: a saját, emojikban kommunikáló, nyugdíjasokból álló „hardcore rajongótáborukra”. A szerző szerint ez az érvelés hasonló ahhoz, amit a „képhamisításon kapott megafonosok” szoktak használni, amikor lebuknak, miszerint „ez csak egy mém, ilyen ez az internet, viccelődnek rajta az emberek”. A publicisztika kifejti, hogy az ilyen tartalmakkal normalizálják a digitális agressziót, és „fűtik az online rombolás és gyűlölet kultúráját”, amely fölött Orbán Viktor éppen győzelmet hirdetett.

A cikkíró általános emberi tulajdonságnak nevezi, hogy ha egy hírt el szeretnénk hinni, mert illeszkedik a világképünkbe és előítéleteinkhez, hajlamosak vagyunk nem ellenőrizni a hitelességét, még akkor sem, ha az nyilvánvalóan hamis. Az írás felveti a helyzetet, amikor egy közösségi médiás posztban egy híres embernek tulajdonított idézetről vagy történetről valaki megjegyzi, hogy az hamis, mire azt a választ kapja, hogy „nem az a fontos, hogy tényleg úgy volt-e, hanem hogy milyen szép gondolat”. A szerző szerint a mesterséges intelligencia által generált tartalmak esetében is hasonló jelenség figyelhető meg. Példaként hozza fel a „határkerítést átvágó magyarpéteres videót”, amelynek készítőjének az is célja, ha valaki valósnak hiszi; az is, ha csak annyi jut el valakihez sokadkézből, hogy „Magyar Péter átvágta a kerítést, videó is van róla az interneten”; és az is, ha csak azt a gondolatot ülteti el vagy erősíti meg a fejekben, hogy „biztos megcsinálná a valóságban is”. A publicisztika szerint ez egy nagyságrenddel hatékonyabb, mint a 2018-as kampányban az „együtt bontanák le a határzárat” óriásplakátok.

A cikkíró „bónusz csavarnak” nevezi, hogy a mesterséges intelligencia által generált képek kezdeti lelkesedése után hamar az „olcsó, gagyi igénytelenség” szinonimájává vált, ha valaki kereskedelmi célra használja, kiváltva ezzel az emberi tehetséget és kreativitást. Az írás szerint nem véletlen, hogy az MI-videókat mint formátumot végül leginkább a mém- és trollkultúra kapta fel az interneten, ahol az igénytelenség a poén része. A szerző szerint ezért működnek a fideszes MI-tartalmak közül is leginkább azok, amelyek nem komolykodnak, hanem Magyar Péter nevetségessé tételére irányulnak.

A publicisztika szerint a közvélemény mesterséges intelligenciához való hozzáállásában komoly fordulópontot jelentett az idei márciusi Studio Ghibli-trend, amikor a japán animációs stúdió filmjeinek stílusában generáltak MI-képeket. Ezt követően a szerző szerint az „általános konszenzus” az lett, hogy ez a művészet „megcsúfolása, megerőszakolása”. Pontosabban, az írás szerint nem általános konszenzus alakult ki, hanem egy újabb törésvonal a „kultúrháborúban”: az egyik oldalon azok vannak, akik szerint az MI művei „lelketlenek és üresek”, a másikon pedig azok, akiket ez nem érdekel, és tetszik nekik. A cikkíró megjegyzi, hogy a két oldal kölcsönösen és mélységesen lenézi a másikat, és ezen a ponton válik érthetővé, miért posztolnak lelkesen MI-képeket és videókat Trump vagy Elon Musk. A szerző szerint Trump és Musk világában, ha valaki felháborodást, megvetést vagy undort vált ki másokból, az is győzelem, sőt, az az „igazi győzelem”, mert „owned the libs”, azaz „becsicskította a libernyákokat”. Magyar verzióban példaként említi Orbán Viktor reakcióját a Harcosok órája „finoman szólva is vegyes fogadtatására”: „Az ellenzéki világ felforrt, nem győznek felháborodni, kritizálni, kötözködni. Ennek csak egy oka lehet: az igazság betalált.” A publicisztika szerint ebben a logikai rendszerben Orbánnak csak igaza lehet, hiszen ha valaki azt mondja, nincs igaza, azzal csak azt bizonyítja, hogy mennyire igaza van.

Az írás amellett érvel, hogy a Fidesz a mesterséges intelligencia által generált tartalmak ipari méretű terjesztésével – még ha azok silány minőségűek is – azt a logikai rendszert és világot építgeti, ahol a dolgok igazságát és értékét nem a tartalmuk, hanem a mondó személy dönti el. A szerző szerint elmosódnak a valóság határai, lehetővé téve, hogy valaki egyszerre legyen békepárti és háborúzzon, keresztény és gyűlölködjön, családbarátként „kiskorúak megerőszakolásáról reppeljen”, felszólaljon az MI-tartalmak ellen, mégis ipari mennyiségben használja azokat. A publicisztika szerint a cél, hogy ne akadjanak fenn az ellentmondásokon, ne tegyenek fel kérdéseket, hanem ezekben a „veszélyes és kaotikus időkben” inkább a biztonságra és stabilitásra szavazzanak.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: A cikk fő narratívája a Fidesz kommunikációjának és a mesterséges intelligencia politikai célú felhasználásának ellentmondásaira fókuszál. A szerző egy „vizet prédikálás és bort ivás” helyzetet mutat be, ahol a kormánypárt kritizálja az online agressziót és álhíreket, miközben maga is MI-generált, manipulatívnak ítélt tartalmakat terjeszt. A cikk célja, hogy kritikát és szkepticizmust ébresszen az olvasóban a Fidesz kommunikációs stratégiájával szemben, és rávilágítson a valóság és az igazság határainak elmosódására a politikai diskurzusban.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti szöveg számos manipulatív eszközt alkalmaz:
  • Érzelmileg túlfűtött nyelvezet: A „zavarba ejtő”, „cinikus költséghatékonyság”, „béna”, „elsöprő”, „bizarr”, „valósághajlítás”, „silány minőségűek”, „megcsúfolása, megerőszakolása”, „lelketlenek és üresek”, „becsicskítottad a libernyákokat”, „veszélyes és kaotikus idők” kifejezések nem semlegesek, és céljuk, hogy az olvasóban negatív érzelmeket és ítéleteket váltsanak ki.
  • Keretezés és torzítás: A cikk tudatosan keretezi a Fidesz cselekedeteit képmutatóként, közvetlenül szembeállítva Palkovics László etikai felhívását a „Harcosok Klubja” videóval és Németh Balázs panaszával. Az „Úgy tűnik, a vizet prédikálás és bort ivás minősített esetével állunk szemben” mondat nyíltan sugallja ezt a képmutatást.
  • Sarkazmus és irónia: A Donald Trump „megszokott, visszafogott és ízléses módján” kifejezés nyilvánvalóan szarkasztikus, célja Trump (és áttételesen a Fidesz) cselekedeteinek lekicsinylése. Hasonlóan, az Orbán Viktor kommunikációjáról szóló „Vicces mellékszál és hasonló ellentmondás” megjegyzés is ironikus felhangot hordoz.
  • Szelektív bizonyítékhasználat és hangsúlyozás: A cikk elsősorban azokra az esetekre koncentrál, ahol a Fidesz vagy szövetségesei használtak MI-tartalmakat, miközben az ellenzéki oldal hasonló tevékenységét (pl. Éájország Youtube-csatorna) kevésbé hangsúlyozza, vagy azzal érvel, hogy „Persze ezek nincsenek százmilliós hirdetési kampányokkal és a top fideszes politikus-influenszerek elérésével megtolva”, ezzel minimalizálva azok hatását.
• A téma társadalmi relevanciája: A mesterséges intelligencia politikai kommunikációban való felhasználása globálisan is kiemelt társadalmi és etikai vita tárgyát képezi. A cikk rámutat a dezinformáció, a propaganda és a közvélemény manipulációjának veszélyeire a demokratikus folyamatokban. Felveti az igazságba és a média hitelességébe vetett bizalom eróziójának kérdését, valamint a valóság és a fikció közötti határok elmosódásának potenciális következményeit. Emellett érinti a „kultúrháború” aspektusát is, ahol az MI-generált tartalmakkal kapcsolatos eltérő nézőpontok újabb törésvonalakat hoznak létre a társadalomban.

(Forrás: telex.hu)