OkosHír: Egy geológus-vulkanológus szakértő elemzése szerint a július 30-i, 8,8-as magnitúdójú kamcsatkai földrengés, amely a feljegyzett földmozgások történetének hatodik legerősebb eseménye volt, önmagában nem okozhatott vulkánkitörést, ahhoz a vulkánoknak már kitörésre kész állapotban kellett lenniük. A rengést követően két kamcsatkai vulkán, a Kljucsevszkoj és a Kraseninnikov is aktivitást mutatott, de a szakember szerint a földrengés és a vulkánkitörések közötti közvetlen ok-okozati összefüggés tudományosan nem bizonyított.

A július 30-án bekövetkezett földrengést követően a kapcsolódó szökőár nem okozott jelentős pusztítást. Ez a jelenség a szakértő véleménye szerint valószínűleg annak tudható be, hogy az óceán vize alatt nem történt nagymértékű függőleges kőzettest-elmozdulás, továbbá hatékonyan működött a szökőár-figyelmeztető rendszer, és a lakosság is fegyelmezetten reagált a riasztásra. A földmozgást követően a sajtó széles körben beszámolt két kamcsatkai vulkán, a Kljucsevszkoj és a Kraseninnikov kitöréséről. A Kljucsevszkoj már április óta aktív volt, míg a Kraseninnikov 475 év szunnyadás után ébredt fel. A felmerülő kérdésre, miszerint a földrengés okozhatta-e ezeket a kitöréseket, és aktiválhat-e további tűzhányókat, a szakértő egyértelműen úgy fogalmaz, hogy egy földrengés önmagában nem képes vulkánkitörést kiváltani; ehhez a vulkánnak már a kitörés előtti állapotban kell lennie.

A múltban számos nagy erejű földrengés történt vulkánok közelében anélkül, hogy kitörés következett volna be, például a 2011-es japán Tohoku földrengés után sem tört ki a Fuji, bár sokan feltételezték ezt. Ugyanakkor vannak esetek, amikor nagy földrengés és vulkánkitörés időben nagyon közel történt egymáshoz, vagy akár néhány éves különbséggel. A szerző kiemeli a műszeres mérésekkel valaha dokumentált legnagyobb földrengést, az 1960-as 9,5 magnitúdójú chilei Valdivia földrengést és a Puyehue-Cordón Caulle vulkán kitörését, amely két nappal a földmozgás után indult meg, egy szokatlanul hosszú nyugalmi időszakot követően. Ennek ellenére a szakember hangsúlyozza, hogy a mai napig nincs bizonyított, egyértelmű kapcsolat egy erős földrengés és egy vulkánkitörés megindulása között.

A szakemberek többsége egyetért abban, hogy egy földrengés önmagában nem elegendő egy vulkán aktivitásának beindításához. Ehhez az szükséges, hogy a vulkán alatti magmatározó rendszer olyan állapotban legyen, amelyben már kialakult a fizikailag felszínre törésre képes magma. Egy nagy földrengés megváltoztathatja a földkéregben uralkodó feszültségviszonyokat, ami történhet hirtelen, de akár elhúzódóan is a földrengést követően. Megfigyelések szerint egy nagy földrengés aktiválhat egy közeli törészónát, azaz hozzáadhat annyi feszültséget, hogy ott is földmozgás történjen, ahogy ez történt például a 2023-as törökországi földrengés során. Emellett léteznek emberi tevékenység által indukált földrengések is.

Kutatások egyértelműen kimutatták, hogy szunnyadó vulkánok alatt is találhatók magmatározók, amelyek kristálygazdag magmát, úgynevezett kristálykását tartalmaznak. Ez a kása fizikailag nem képes a felszínre jutni. Vulkánkitöréshez mélyről jövő friss magmafelnyomulás vagy a magmatározóban zajló olyan fizikai folyamat szükséges, amely olvadékban gazdag magmaadagot hoz létre. A vulkánkitörések megindulásában jelentős szerepet játszanak a kőzetolvadékban oldott illékony anyagok, mint a víz, szén-dioxid és kén-dioxid. Ha ezek kiválnak gázbuborékok formájában, jelentős nyomást fejtenek ki és csökkentik a magma sűrűségét. Fizikailag ez azt jelenti, hogy a magma felszínre törhet, amennyiben a magmatározóban kialakult belső nyomás elegendő ahhoz, hogy áttörje a felette lévő, néhány kilométer vastag kőzettestet.

Amennyiben egy vulkán közelében történik nagy földrengés, az általa okozott feszültségváltozás elősegítheti például a magmatározóban a gázbuborék-képződést vagy megbolygathatja a magmatározót. A szerző azonban hangsúlyozza, hogy ehhez a magmatározóban már olvadékban gazdag magmának kell lennie. Ha nincs magmatározó, vagy ha abban nincs kitörésre képes magma, akkor bármilyen nagy földrengés sem képes vulkánkitörést létrehozni. A Kamcsatkán található Kljucsevszkoj vulkán már április eleje óta kitörésben volt, ezért a július 30-i földrengés és a vulkánkitörés csupán véletlen egybeesés volt, nem a földrengés indította el a vulkáni működést. A vulkán krátere tele volt lávával, ami júliusban több alkalommal is látványosan megfestette a felette kialakult lencsefelhőket.

Augusztus 3-án egy másik, addig viszonylag kevéssé ismert vulkán, a Kraseninnikov is működésbe lépett, amely a Kljucsevszkojtól nem messze található. Ez a vulkán jellemzően hosszú szunnyadási időszakokkal (több száz év) rendelkezik; utoljára 1550-ben volt kitörése, azt megelőzően 200 évig volt inaktív. Ezért nem állnak rendelkezésre műszeres megfigyelések a működéséről, sem részletes kőzettani és geokémiai kutatások. A szerző feltételezése szerint a vulkán a földrengés nélkül is napokon vagy heteken belül kitört volna, a rengés csupán felgyorsíthatta a magmatározóban zajló folyamatot és a kitörés megindulását.

A július 30-i, 8,8 magnitúdójú földrengést továbbra is erős utórengések követik, amelyek egy ilyen esemény után akár hónapokig is várhatók. A szakértő szerint az időben szorosan kapcsolódó vulkánkitörés, különösen a Kraseninnikov felébredése, rávilágít arra, hogy még alaposabban kell ismerni a tűzhányók, ezen belül a hosszan szunnyadó vulkánok magmatározóiban zajló fizikai és kémiai folyamatokat. Szükségesek a tudományos kutatások mind a vulkáni működés okaira, mind a földrengések hatásaira, valamint a két természeti folyamat közötti kapcsolatra vonatkozóan.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja a kamcsatkai földrengést követő vulkánkitörések tudományos hátterének magyarázata, és egyúttal egy széles körben elterjedt tévhit, miszerint a földrengések közvetlenül okozzák a vulkánkitöréseket, eloszlatása. A szerző, aki geológus-vulkanológus, arra törekszik, hogy objektív, tényeken alapuló magyarázatot adjon a jelenségekre, hangsúlyozva, hogy a vulkánnak már „kitörésre készen” kell állnia ahhoz, hogy egy földrengés befolyásolhassa az aktivitását. A narratíva egy oktató, felvilágosító jelleget ölt, célja a közönség tudományos tájékoztatása és a szenzációhajhász értelmezések korrigálása.
• A téma társadalmi relevanciája: A vulkáni aktivitás és a földrengések természeti jelenségei mindig is nagy érdeklődésre tartottak számot, és gyakran keltenek aggodalmat a lakosság körében. A cikk relevanciáját az adja, hogy egy friss, nagyméretű természeti esemény kapcsán nyújt szakértői magyarázatot, ami hozzájárulhat a pánik elkerüléséhez és a valós kockázatok megértéséhez. A szerző rávilágít a tudományos kutatások fontosságára is, különösen a hosszú ideig szunnyadó vulkánok viselkedésének megértésében, ami globális szinten is jelentőséggel bír a katasztrófavédelem és a megelőzés szempontjából. A téma emellett lehetőséget ad a tudományos ismeretterjesztésre, és segíti a nyilvánosságot abban, hogy kritikusan szemlélje a természeti jelenségekről szóló, gyakran pontatlan vagy eltúlzott híreket.

(Forrás: telex.hu)

Kiemelt kép: Pixabay