A TikTok sötét oldala és a digitális hedonizmus jelensége

OkosHír: Az online tartalomfogyasztás és -gyártás jelenségeit vizsgáló cikk a magyar TikTok platformon tapasztalható káros trendekre hívja fel a figyelmet, különös tekintettel azokra a felhasználókra, akik kóros viselkedéssel generálnak nézettséget és pénzt. A jelenséget szakértői vélemények is alátámasztják, amelyek a digitális hedonizmus és a függőség veszélyeire figyelmeztetnek.

A cikk szerint a magyar TikTokon olyan felhasználók váltak „hősökké”, mint Tenerife Robi, Brigi, Tenerife úrnője, TakyGyula és a Proféta. Ezek a személyek gyakran Nyugat-Európa és a Spanyolországhoz tartozó szigetvilág szociális rendszerén élő, magukat hajléktalanként bemutató magyarok, akik „trash” tartalmakat készítenek rendhagyó életvitelükről. A platformon élő bejelentkezésekben koldulnak pénzt a nézőktől, cserébe „kínos produkciókkal” szórakoztatják adományozóikat. Hasonló viselkedés figyelhető meg itthon maradt felhasználók körében is, akik szintén megalázzák magukat filléres utalásokért.

A cikk kiemeli, hogy az online koldulás és a kihívások teljesítése esetenként veszélyes lehet. Példaként említi egy fiatal anyuka esetét, aki egy kihívás során felgyújtotta felsőruházatát, és súlyos égési sérüléseibe belehalt.

Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint a TikTok tartalmait többségében átlagemberek fogyasztják és készítik, azonban a közösségi média hatása annyira erős, hogy akinek van rá hajlama, azt teljesen beszippantja. A szenzációélmény és a figyelem iránti vágy hajtja a rendszert, mivel a korszellem azt sugallja, hogy bárki lehet sztár, csak nézettséget kell generálni hozzá, bármi áron.

A szakember a „digitális hedonizmus” kifejezéssel írja le azt az irracionális ragaszkodást a szerepléshez, amely a függőségben szenvedők valóságérzékelését teljességgel felszámolja, és a virtuális létezést valóságosabbá teszi számukra, mint a saját életüket. Hal Melinda párhuzamot von a videójáték-függőséggel, hangsúlyozva, hogy a felhasználók nem tudják mérlegelni a tetteik következményeit, mivel a virtuális térben nincs tapasztalat a veszélyekről, a fájdalomról vagy a sérülésekről. Ez a mentális torzulás gyermekekre és felnőttekre egyaránt veszélyes.

A pszichológus kifejti, hogy a befolyásolható áldozatokat saját társaik bírják rá önveszélyes cselekedetekre, és az ítélőképességük korlátozott. Azok, akik irracionális tettekre bíztatnak másokat, tudat alatt „élettelenítik” a játékban részt vevő felet, tárgyként kezelve őket. Az online párbajokban való részvétel szabad akaratból történik, de az áldozatokra jellemző, hogy a veszélyérzetnél erősebb bennük a félelem attól, hogy nem kapják meg az elismerést, a figyelmet, a lájkot, vagy kiesnek abból a körből, amely a veszélyes mutatványokra ösztönzi őket. Emellett a párbajokkal és az élő közvetítésekkel pénzt is lehet keresni, amit sokan megélhetési forrásként tekintenek.

A felelősség kérdése összetett Hal Melinda szerint. Bár felnőttektől elvárható a lelki egészségük megőrzéséért való felelősségvállalás, egy függőségtől szenvedőn lehetetlen számonkérni a racionális viselkedést. Itt merül fel a nagy technológiai cégek szerepe és felelőssége a veszélyes trendek terjedésének megakadályozásában. A szakértő szerint a platformokat szándékosan úgy tervezik, hogy a legegyszerűbb szellemi képességű ember is használni tudja azokat, és a dopamin súlyos függőséget okoz.

A techcégek motivációja egyszerű: bevételeik a felhasználók számán és aktivitásán múlnak, ezért nem érdekük senkit elrekeszteni a használattól. Épp ellenkezőleg, céljuk, hogy minél többen, minél több időt töltsenek a felületeken. A durva tartalmak tömegeket vonzanak, és a platformok éppen az ilyen jellegű tartalmak elérését segítik. Az algoritmusok folyamatosan „montírozzák” a fogyasztókat, és képesek lennének megfékezni a mérgező tartalmak terjedését, ha akarnák.

Hal Melinda szerint normális esetben elvárható lenne, hogy a cégek csillagászati összegű bevételekből finanszírozzák az áldozatok rehabilitációját és az ártalomcsökkentést, de erre egyelőre nincs kilátás. A platformok ingyenesen használhatók, és a kiskorúak kiszűrése csak elméletben létezik, mivel a 13 éves korhatár könnyen kijátszható.

Magyarországon jelenleg is folyik a munka egy digitális gyermekvédelmi törvény megalkotásán, azonban Hal Melinda hangsúlyozza, hogy egyetlen törvény sem ér semmit a szülők felelős közreműködése nélkül. A probléma főként az, hogy a nevelést sokszor az influenszerekre bízzák, akik nincsenek tisztában tevékenységük romboló hatásával a befolyásolható tinédzserek és éretlen személyiségek mentális egészségére. Amíg nincs szabályozás a fiatalok elé kerülő közösségi média tartalmakra, addig a pszichológus szerint nem meglepő, ha a tizenévesek káros mintákat sajátítanak el.

A cikk megjegyzi, hogy a TikTok nem eredendően mérgező eszköz, és lehetne edukációs platform is, mivel Kínában ugyanez az alkalmazás egészen más, minőségi videókat kínál, a robotikától az egészségmegőrzésen át a humoros tartalmakig, a „mérgező trash” azonban ki van tiltva.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk narratívája egy „sötét bugyrokba” való alámerülés metaforájával indul, amely azonnal negatív, elítélő hangnemet üt meg. A célja egyértelműen a TikTok platformon tapasztalható káros jelenségek bemutatása, de ezt egy felháborodást keltő, szenzációhajhász módon teszi. A cikk célja a „párhuzamos társadalom”, a „kóros viselkedés”, az „ocsmány pöcegödör” kifejezésekkel a platform démonizálása és az olvasóban riadalom és undor kiváltása. A „bizarr cirkusz” kifejezés a jelenség groteszk, de egyben elítélendő voltát hangsúlyozza.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi szavak és túlzások: A cikk tele van érzelmileg túlfűtött, negatív konnotációjú szavakkal és kifejezésekkel, mint például „mocsarának feltérképezése”, „sötét bugyraiba”, „minden elképzelésünket messze alulmúlta”, „kóros viselkedést jutalmazza”, „legocsmányabb pöcegödrévé”, „élősködő”, „kínos produkciókkal”, „irdatlan mennyiségű online szemetet”, „veszélyes lehet”. Ezek a kifejezések nem objektívek, hanem az olvasó érzelmeire hatva próbálják befolyásolni a véleményét.
  • Generalizálás és kategorizálás: A cikk általánosít, amikor a „magyar TikTok” egészét „ocsmány pöcegödörnek” nevezi, figyelmen kívül hagyva a platformon található esetleges pozitív vagy semleges tartalmakat. A „párhuzamos társadalom” kifejezés is egy szélsőséges generalizáció.
  • Személyeskedő hangnem: Bár az újságírói szerepkörben a tények bemutatása lenne a cél, a cikk az első személy többes szám „alámerültünk”, „tapasztaltunk” használatával szubjektív, személyes véleményt közvetít, ami egy objektív híradásban kerülendő.
  • Kontextus nélküli példák: Bár a fiatal anyuka esete tragikus, a cikk nem ad kellő kontextust arról, hogy ez mennyire jellemző vagy elszigetelt eset. Ez a példa a „bizarr cirkusz” után, de a veszélyesség kiemelésére szolgál, ami az olvasóban a félelem és a felháborodás érzését erősíti.
  • Retorikai kérdések: „kik ezek az emberek, illetve milyen közönségnek készítik az irdatlan mennyiségű online szemetet?” – Ez a kérdés nem a válasz keresésére irányul, hanem arra, hogy az olvasóban is felháborodást keltsen, és megerősítse a cikk negatív állításait.
  • Szalmabáb érvelés: A „tanulni vagy dolgozni” és a „spanyol kukák feltúrása” szembeállítása leegyszerűsíti a komplex problémát, és egy hamis dilemmát állít fel, sugallva, hogy a TikTok használata kizárja a felelős életvitelt.
• A téma társadalmi relevanciája: A TikTok és más közösségi média platformok hatása a társadalomra, különösen a fiatalokra, kiemelten fontos és aktuális téma. Az online koldulás, a veszélyes kihívások és a digitális függőség jelenségei komoly társadalmi és pszichológiai problémákat vetnek fel. A cikk által felvetett kérdések a média felelősségére, a szülői szerepre és a technológiai cégek etikai normáira vonatkozóan széleskörű vitákat generálnak a közéletben, és rávilágítanak a digitális tér szabályozásának szükségességére. Az elemzés rávilágít arra is, hogy a kínai TikTok modellje eltér a nyugatitól, ami felveti a kulturális és szabályozási különbségek szerepét a tartalom minőségében.

(Forrás: demokrata.hu)

(Kép: Pexels)