OkosHír: Július közepéig országszerte, így a Balaton környéki tógazdaságokban is vízhiány kezelésére irányuló intézkedésekre volt szükség a csapadékhiány okozta aszályhelyzet miatt. A Balatonlelle-irmapusztai Tógazdaságban az engedélyezett üzemi vízszinthez képest körülbelül egymillió köbméter, azaz a teljes vízmennyiség negyede hiányzott.

A több hetes nyári szárazság után a júliusi esőzések enyhítették a helyzetet, azonban a dunántúli halgazdaságokban a vízellátás továbbra is kihívást jelent. A Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. Somogy és Zala vármegyei tógazdaságaiban jelenleg is akadályozott a halastavak természetes vízpótlása. Ennek következtében a kiszáradás szélén álló tavakból vizet szivattyúznak át más, még menthető tavakba.

A lehalászott és értékesített, valamint a Balatonba telepített hal, különösen a ponty, minősége az aszályos időszak ellenére is kiváló. Az uniós védettségű ponty és süllő folyamatosan elérhető a halfeldolgozók és a tóvidék vendéglátó egységei számára.

A júliusi esőzések előtt a Somogy vármegyei Balatonlelle-irmapusztai Tógazdaság halastavait tápláló Tetves-patak majdnem teljesen kiszáradt. Júniusban a patakmederben alig volt víz. A július eleji esőzések sem javítottak jelentősen a helyzeten.

Fodor Ferenc, a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. haltermelési igazgatója szerint további csapadék hiányában a Tetves-patak medre teljesen kiszáradhat. A patak ideális esetben a helyi tógazdaságon túl a Balatont is táplálja, azonban az elmúlt hetek aszálya miatt nem jutott utánpótlás a tóba. Kiemelte, hogy a Balaton vízkészletéhez a halastavakból befolyó mennyiség elenyésző. Jelentősebb problémát jelent, hogy a tó három fő befolyóján, a Zalán, a Nyugati-övcsatornán és a Keleti-Bozót-csatornán is minimális a vízhozam.

A szakember tájékoztatása szerint az irmapusztai tórendszer, amely körülbelül 270 hektár vízfelületű, több tava is 30-40 centiméterrel az üzemi vízszint alatt van. Az 1,2 méteres átlagos vízmélységhez viszonyítva ez kritikus állapotot jelez, mivel a tó víztömegének akár 30 százaléka is hiányozhat. Ez a vízhiány hozzájárul a gyorsabb felmelegedéshez, az oxigénháztartás romlásához, és ezáltal a halállomány életfeltételeinek kedvezőtlenebbé válásához.

Egy majdnem kiszáradt tóból, ahol már az aljnövényzet is láthatóvá vált, vizet szivattyúznak át egy szomszédos tóba, a gazdálkodási feltételek fenntartása érdekében.

Fodor Ferenc elmondása szerint júniusban nem volt eső a Balaton környékén, majd július második hetében mintegy 30 milliméter csapadék hullott. Mivel ezt a növényzet gyorsan felszívta, az esőzés hatása a patakokban és vízfolyásokon elenyésző volt. Jelenleg a talajból körülbelül száz milliméter csapadék hiányzik, melyet egy hét folyamatos esőzéssel lehetne pótolni.

A júliusi csapadék hatására a levegő hőmérséklete csökkent, ami mérsékelte a párolgást és javította az oxigénháztartást. Azonban a tavak üzemi vízszintjén az eső mindössze 2-3 centiméteres emelkedést eredményezett. Az időjárás-előrejelzések szerint a közeljövőben ismét melegedés várható.

A Balaton gazdasági szempontból legjelentősebb halai, a fogassüllő és a ponty 2021-ben uniós védelmet kaptak. Az Európai Unió területén balatoni halnak kizárólag a tó vízgyűjtő területéről származó ezen két fajta nevezhető. Ezen halak húsának minőségét a Balaton vízgyűjtő területén található természetes táplálékforrások, mint az árvaszúnyog és a vándorkagyló biztosítják.

Fodor Ferenc elmondta, hogy elsősorban a Balatonban őshonos fajok tenyésztésével foglalkoznak, mivel a megtermelt halak jelentős részét oda telepítik vissza. A víz hőmérsékletének emelkedése hátrányosan befolyásolhatja a halak számára elérhető természetes táplálékforrásokat. Míg a ponty akár 34 Celsius-fokig is elviseli a növekvő vízhőmérsékletet, addig a ragadozó halak, mint a süllő és a csuka, 30 Celsius-fok felett már nem érzik jól magukat, és oxigénhiányos időszakban elpusztulhatnak.

Hozzátette, hogy a tógazdasági haltenyésztés egy komplex, természetközeli folyamat, amely gazdasági jelentőségén túl meghatározó ökológiai értékkel is bír. A terület nagy része Natura 2000 hálózatba tartozik, és a nemzetközi ramszari egyezmény hatálya alá eső védett vizes élőhely.

A gazdálkodás során figyelembe veszik a fészkelési időszakot és minimális vegyszerhasználatot alkalmaznak a madárvilág védelme érdekében. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai mesterséges csérköltőhelyet is létrehoztak az egyik termelő halastó közepén.

A dunántúli halastavak létesítésekor a területen még állandó vízfolyások voltak, melyek egy része napjainkban a nyári hónapokban időszakosan kiszárad. Egyéb vízpótlási lehetőség hiányában a tógazdaságok jelenleg kizárólag a csapadék táplálta patakokra támaszkodnak.

Fodor Ferenc elmondta, hogy jelenleg „tűzoltás” zajlik, miközben a téli csapadékból remélik a rendszerek teljes feltöltését. Ez hosszú távú gondolkodást igényel a halgazdálkodás jövőbeni lehetőségeiről. Jelenleg mobilszivattyúkat használnak a kritikus vízszint kezelésére, melynek során egyik tóból a másikba szivattyúzzák a vizet, megőrizve a területen lévő több millió köbméter vizet, ami jelentős költséggel jár. A folyamat során lehalászott halat értékesítik a piacon, vagy visszatelepítik a Balatonba, hozzájárulva a horgászturizmus fejlesztéséhez. Említette egy horgász-csónakkikötő átadását Balatonudvariban, a keszthelyi Első Balatoni Sporthorgász Turisztikai Centrum folyamatos bővítését, valamint vendégházak modern szolgáltatásait.

Fodor Ferenc kiemelte, hogy Magyarországon jelenleg mediterrán jellegű hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, melyek két évtizeddel ezelőtt a horvát tengerpartra voltak jellemzőek. Tudományos előrejelzések szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog.

A Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt., melynek jogelődje a Balatoni Halászati Zrt., a magyar állam tulajdonában lévő, agrárgazdasági vállalat. Fő feladatai közé tartozik a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának kialakítása, az ellenőrzött származású és minőségű halállomány megőrzése, elhullott haltetemek gyűjtése, a horgászat turisztikai fejlesztése, valamint a természeti értékek védelme. A társaság az ország legnagyobb természetes vízi halgazdálkodója, működési területe a Balatonra és a Kis-Balaton I. ütemére terjed ki. A tó déli partján, Somogy és Zala vármegyékben, nyolc telephelyen több mint 1100 hektárnyi halastavon termel halat. A jelenlegi aszályos időjárás különböző mértékben érinti a nyolc tóegységet. A Fonyódi, Buzsáki és Öreglaki Tógazdaságokban, melyek a Keleti-Bozót-csatornához kapcsolódnak, 15 százalékos vízhiány mellett jobb a vízellátottság. Ezzel szemben a Balatonlelle-irmapusztai Tógazdaságban a Tetves-patak elégtelen vízhozama miatt nem sikerült az összes tavat feltölteni, ami a halak életterének beszűküléséhez vezetett.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk célja, hogy tájékoztasson a Balaton környéki halgazdaságokat sújtó súlyos aszályhelyzetről. A narratíva bemutatja a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt. által tapasztalt kihívásokat, a vízhiány halakra és az ökoszisztémára gyakorolt hatását, valamint a vállalat kármentési és alkalmazkodási erőfeszítéseit. A cikk célja az olvasók tájékoztatása a környezeti kihívásokról és a halgazdálkodás fenntarthatóságának fontosságáról, miközben hangsúlyozza a vállalat ellenálló képességét és elkötelezettségét.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikkben az objektív tájékoztatás mellett fellelhetők olyan nyelvi és retorikai eszközök, amelyek az olvasó érzelmeire hatva erősítik a helyzet súlyosságának érzetét:
  • Érzelmi túlzások és dramatizálás: A „hosszú heteken át pusztító nyári szárazságot” kifejezés („pusztító” melléknév) és a „kiszáradás határán álló tavakból” megfogalmazás („határán álló” jelző) erőteljesen hangsúlyozza a helyzet kritikus voltát. A „természet csak egy rövid időre lélegezhetett fel” és „a természet voltaképpen csupán egy rövid pillanatra sóhajthatott fel” fordulatok megszemélyesítéssel élnek, ezzel drámai, szinte melankolikus hangulatot teremtenek.
  • Élénk leírások: A „tikkasztó júniusi hőségben szinte csak a meder alján nyomot hagyó marhalábnyomokban csillant meg egy kevéske vízfolyás” mondat rendkívül részletes és érzékletes képet fest a szárazságról, fokozva a helyzet reménytelenségének érzetét.
  • Metaforikus kifejezések: A „Voltaképpen tűzoltásról beszélünk” metafora az azonnali és sürgős beavatkozás szükségességét emeli ki, miközben sugallja, hogy a probléma alapvető megoldása még várat magára.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Bár az aszályhelyzet helyi hatásait részletesen leírja a cikk, hiányzik a tágabb kontextus, amely segítené az olvasót az „extrém aszályhelyzet” és a „pusztító szárazság” mértékének pontosabb megértésében. Nem szerepelnek például konkrét adatok az átlagos csapadékmennyiségtől való eltérésről, vagy összehasonlítás korábbi aszályos évekkel, amelyek számszerűsítenék a helyzet súlyosságát. Emellett a „tudományos előrejelzések” említése, melyek a mediterrán jellegű hőmérsékleti viszonyok folytatódását vetítik előre, nem tartalmaz konkrét forrást vagy hivatkozást, ami hitelesebbé tenné az állítást.
• A téma társadalmi relevanciája: Az aszály és a vízhiány problémája, különösen a Balaton régiójában, kiemelten fontos társadalmi és gazdasági relevanciával bír. A cikk rávilágít arra, hogy a klímaváltozás hatásai közvetlenül érintik a mezőgazdaságot (jelen esetben a halgazdálkodást), a természeti erőforrásokat és az ökoszisztémát. A Balaton, mint Magyarország egyik legfontosabb természeti kincse és turisztikai célpontja, különösen érzékeny a vízellátottság ingadozásaira. A cikk bemutatja a vízügyi kihívásokra adott válaszokat, a természetvédelem (Natura 2000, Ramsari egyezmény) és a gazdasági fenntarthatóság (horgászturizmus fejlesztése) összefonódását. Ez a téma széles körű közérdeklődésre tarthat számot, mivel érinti a környezetvédelem, a gazdaság és a jövőbeni alkalmazkodás kérdéseit.

(Forrás: demokrata.hu)

(Kép: Pexels)