OkosHír: Dán kutatók friss tanulmánya szerint a tartós gyász súlyos fizikai és mentális egészségügyi problémákhoz, sőt, bizonyos esetekben halálhoz is vezethet. Az EurekAlert által ismertetett kutatás rávilágít arra, hogy azok, akik nem képesek feldolgozni egy szerettük elvesztését, gyakrabban fordulnak orvoshoz, és nagyobb eséllyel haláloznak el a veszteséget követő tíz éven belül, mint azok, akik sikeresen feldolgozzák a gyászt.

Mette Kjærgaard Nielsen és kutatócsapata 2012-től tíz éven keresztül 1735 gyászoló dán személy életét követte nyomon. A vizsgálat kezdetén az alanyok medián életkora 62 év volt. A résztvevők 66 százaléka partnerét, 27 százaléka szülőjét, míg 7 százaléka más közeli hozzátartozóját vesztette el nem sokkal korábban. Az alanyokat egy gyógyszeradatbázis segítségével választották ki, ahol azokat azonosították, akik végstádiumra jellemző kezelést kaptak, majd felkérték őket, hogy szeretteikkel együtt vegyenek részt a kutatásban.

A kutatók öt különböző gyászgörbét azonosítottak a résztvevőknél a tünetek intenzitása és lefolyása alapján, melyeket a PG-13 kérdőívvel mértek fel:

• A résztvevők 38 százaléka alacsony gyásztüneteket mutatott a vizsgálat teljes időtartama alatt.
• 6 százaléknál kimondottan magas volt a gyász, ők a halál pillanatától kezdve folyamatosan sok tünetet mutattak.
• 18 százalék magas tünetekkel kezdett, de ezek idővel enyhültek.
• 29 százalék közepes tünetekkel kezdett, amelyek szintén enyhültek.
• 9 százalék kevés tünettel kezdett, de gyászuk idővel elmélyült, és körülbelül fél év múlva tetőzött.

A kutatás során 2022-ig, vagy az alany haláláig, illetve emigrálásáig figyelték a résztvevőket. Rögzítették a háziorvosi és szakorvosi látogatások számát, valamint a pszichotróp gyógyszerek (például szorongásoldók) felírását. A dán halálozási nyilvántartásból szereztek információt az elhunyt alanyokról.

Az eredmények azt mutatták, hogy a magas gyászgörbével rendelkező csoport tagjai 88 százalékkal nagyobb valószínűséggel hunytak el tíz éven belül, mint az alacsony gyászgörbéjű alanyok. Emellett a magas gyászgörbéjűek nagyobb eséllyel részesültek gyászhoz köthető kezelésben (például beszélgetős terápiában) a veszteséget kiváltó halál után még három évvel is.

Noha az első nyolc év után már nem volt jelentős különbség az öt gyászgörbetípusba tartozó alanyok orvoslátogatásainak számában, a magas gyászgörbéjűek többlethalálozása a kutatás teljes tíz évében megfigyelhető volt.

Nielsen és kollégái még nem tudják a pontos pszichológiai okát ennek az összefüggésnek. Korábbi kutatások már kimutatták a magas gyászgörbe és a szív- és érrendszeri megbetegedések, mentális betegségek, valamint az öngyilkosságok gyakorisága közötti kapcsolatot, de további vizsgálatokra van szükség ezen a területen.

A kutatók szerint lehetséges lenne azonosítani azokat a személyeket, akiknél valószínűleg magas gyászgörbe alakul ki, ezáltal megelőzve bizonyos súlyos következményeket. Megfigyelték, hogy a magas gyászú csoport többsége már a gyászt kiváltó haláleset előtt is nagyobb arányban kapott pszichotróp gyógyszereket.

Nielsen kiemelte, hogy „A magas gyászú csoport átlagosan alacsonyabb iskolázottságú, és az, hogy gyakrabban kapnak ilyen gyógyszereket már a gyász előtt is arra utal, hogy mentálisan sebezhetőbbek, ami nagyobb fájdalomhoz vezethet a gyász során. Egy háziorvos figyelhetne a depresszió és más mentális betegségek korai jeleire.” Hozzátette, hogy ha az orvos ezeket észreveszi, hatékonyabban tudja a beteget szakemberhez irányítani.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja a dán kutatók által végzett tanulmány eredményeinek bemutatása, amely a tartós gyász és az egészségügyi következmények, különösen a megnövekedett halálozási kockázat közötti összefüggésre fókuszál. A narratíva egy tudományos felfedezésről szóló tájékoztatásra épül, amely felhívja a figyelmet a gyász elhúzódó, patológiás formájának súlyosságára és annak társadalmi, egészségügyi relevanciájára. A cikk arra ösztönözheti az olvasót, hogy a gyászt ne csupán érzelmi, hanem potenciálisan komoly egészségügyi kockázatot jelentő állapotként is kezelje, különösen bizonyos rizikócsoportok esetében.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikk alapvetően tényközlő, tudományos eredményeket ismertető jellege miatt nem alkalmaz súlyos manipulatív eszközöket. A nyitó bekezdésben a „Sőt, előfordul, hogy a nagyon intenzív, nem múló gyász vezet halálhoz” fordulat némi drámaiságot vihet a szövegbe, hangsúlyozva a gyász extrém következményét. Ez a kiemelés, bár tényként szerepel a kutatás eredményei között, az olvasó figyelmét azonnal a leginkább sokkoló aspektusra irányítja.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt téma kiemelten fontos a társadalom számára, mivel a gyász univerzális emberi élmény, amellyel szinte mindenki szembesül élete során. A kutatás rámutat arra, hogy a gyász nem mindig egy természetes, idővel enyhülő folyamat, hanem egy kisebb csoportnál tartós, súlyos egészségügyi következményekkel járó állapot. Ez a felismerés alapvető fontosságú a közegészségügy, a mentális egészségügyi ellátás és a háziorvosi gyakorlat szempontjából. A tanulmány alátámasztja a proaktív szűrés és a korai beavatkozás szükségességét a mentálisan sérülékenyebb gyászolók esetében, ami hosszú távon javíthatja az érintettek életminőségét és csökkentheti az egészségügyi rendszerre nehezedő terheket. A cikk hozzájárulhat a gyásszal kapcsolatos stigmák csökkentéséhez is, amennyiben a patológiás gyászt betegségként, és nem csupán „gyengeségként” kezeli.

(Forrás: telex.hu)