OkosHír: Seres Péter gazdálkodó felszólította a rendőröket, hogy lépjenek be az udvarára, miután mintegy egy órás várakozás alakult ki az óbudai Ingovány utcában, ahol bírósági végzés alapján próbálták kilakoltatni.

A kilakoltatási kísérlet háttere

A főváros álláspontja szerint Seres Péter az óbudai Mocsáros területén, amely a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, engedély nélkül tart szarvasmarhákat és használja a területet. A végrehajtó érkezésére készülve Seres molinókat helyezett el a kerítésén „Járjatok templomba” feliratokkal, és a birtokához vezető földutakat kőkupacokkal torlaszolták el, megakadályozva a gépjárművel való megközelítést. A közterület-felügyelők szerint a kőhalmok frissen készültek, de Seres tagadta, hogy köze lenne azokhoz.

A végrehajtó megérkezése előtt Seres Péter kijelentette, hogy csak kényszerrel vagy fizikai erőszakkal távolítható el a birtokáról, önként nem fog távozni.

A Fővárosi Önkormányzat a több évtizedes jogi vita lezárását célozta meg a jogerős bírósági végrehajtási ítélet alapján történő kilakoltatással. Az önkormányzat szerint a gazdálkodó pár évről évre egyre nagyobb területet foglalt el a fővárosi tulajdonú természetvédelmi területről. A területfoglaláson túl egy újabb vita is keletkezett a felek között, miután a gazdálkodó június elején engedély nélkül kaszált le négy hektárt a fokozottan védett magyar tarsza nevű szöcskefaj élőhelyén.

A kilakoltatásra a főváros természetvédelmi, szociális és jogi szakemberek, valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert szakértőinek bevonásával készült. Seres Péter jogi képviselőkkel és őt támogató civilekkel együtt fogadta a végrehajtót, a rendőröket és az újságírókat.

Jogi viták és érvelések

Varga Roland, Seres Péter és élettársa, Saflánszki Krisztina jogi képviselője a helyszínen arról nyilatkozott, hogy arra törekszenek, hogy a főváros várja meg a végrehajtás felfüggesztésére benyújtott kérelem jogerős döntését. Állítása szerint ez az eljárás egy-két hónapon belül lezárulhat, és az eredmény ismeretében kevesebb érdeksérelem keletkezne. Seresék emellett 23 helyrajzi számra vonatkozóan indítottak peres eljárást elbirtoklás jogcímén, azzal az indokkal, hogy ha bizonyítani tudják, legalább 15 éve ők a területek gazdái és kezelői, akkor azok tulajdonosává válhatnak.

Bardóczi Sándor főtájépítész szerint Sereséknek csekély esélyük van az elbirtoklási igény érvényesítésére. Kifejtette, hogy ehhez olyan 15 éves időszakot kellene igazolniuk, amikor a tulajdonos önkormányzat nem tett semmilyen lépést tulajdonjogának kezelésére, visszakérésére, vagy kommunikációra a használókkal. Ezzel szemben a főváros számos elveszített pert, hatósági és végrehajtási eljárást tud felmutatni. Bardóczi állítása szerint idősoros légifelvételekkel bizonyítható a jogosulatlan területfoglalás és annak folyamatos növekedése.

Seres Péter, aki mintegy száz állatot tart, köztük baromfikat, juhokat, kutyákat és szarvasmarhákat, kezdetben nem akarta beengedni a végrehajtót és a rendőröket a birtokára, amelynek kapuján új láncok voltak. Rövid vita után rávette őket, hogy egy tőle mintegy ötszáz méterre lévő, azonos helyrajzi számon szereplő „bejáratnál” kezdjék meg a végrehajtást, ahol egy másik gazdálkodót találtak. Ez a gazdálkodó kijelentette, hogy nincs kapcsolata Seres Péterrel, és érvényes bérleti megállapodással rendelkezik a fővárossal. Ezt követően a végrehajtói csapat visszatért Sereshez, aki továbbra is megtagadta a belépést, hivatkozva az állatok közötti feltételezett járványveszélyre.

Az állatok sorsa és a végrehajtás elhalasztása

A Seres Pétert támogató civilek az állatok sorsa felől érdeklődtek a végrehajtónál, arra vonatkozóan, hogy ki gondoskodik róluk, ha Seresnek el kell hagynia az ingatlant. Egyikük tíz órakor arra hívta fel a figyelmet, hogy elérkezett az állatok déli itatási ideje, és a vízellátás hiánya állatkínzásnak minősülhet.

A Fővárosi Önkormányzat a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően vállalta, hogy a kilakoltatás után 60 napig biztosítja az állatállomány, beleértve mintegy 25 szarvasmarha, őrzését és etetését. Ezen időszak alatt az önkormányzat egy őrző-védő cég felügyelete mellett lehetővé teszi a pár számára ingóságaik és állataik elszállítását, amennyiben azok elhelyezése megoldott, megakadályozva ezzel a területre való visszaköltözést.

Bardóczi Sándor szerint amennyiben a gazdálkodók a 60 napos határidőn belül nem gondoskodnak az állatok elhelyezéséről, a főváros az állatkert vagy állatmenhelyek segítségét fogja igénybe venni. A jogszabályok értelmében a 60 nap letelte után az el nem vitt állatok és ingóságok a főváros tulajdonába kerülnek, amelyeket az önkormányzat ezt követően értékesíthet.

A végrehajtóval lakatosok is érkeztek, akik a kapu láncainak vagy zárjának eltávolítására készültek, amennyiben Seres Péter nem enged be. Azonban ezt a műveletet nem kezdték meg egy nagyméretű kutya jelenléte miatt.

A gazdálkodót felszólították, hogy kösse meg az állatait, amit ő megtagadott. Később kijelentette, hogy bent elengedte az állatokat, köztük mintegy húsz szarvasmarhát és egy bikát, majd felszólította a rendőröket, hogy birkózzanak az állatokkal.

A végrehajtás megkezdése a fővárosi önkormányzat állatvédelmi őrszolgálatának érkezésére várt, majd elmaradt. Az állatvédelmi szakemberek megállapították, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel és személyzettel nem lehetséges az állatok biztonságos befogása, ezért a főváros a végrehajtás elhalasztását kérte. A kilakoltatás azonban a következő harminc napban bármikor, előzetes bejelentés nélkül, reggel hat és este tíz óra között újra megkísérelhető.

Bardóczi Sándor szerint a végrehajtás elhalasztásában a rendőrség szerepe is meghatározó volt. Kifejtette, hogy a rendőrség állami erőszakszervezetként azért van jelen, hogy az akadályozó személyeket hatósági erő alkalmazásával előállítsa. Bardóczi álláspontja szerint amennyiben néhány állat megállítja a rendőröket, az kérdéseket vet fel az esetlegesen komolyabb ellenállással szembeni fellépésükkel kapcsolatban. Hozzátette, hogy a főváros szükség esetén felkészül az állatok befogására, de minden ilyen költség, beleértve az etetés és őrzés 60 napos díját is, a jogosulatlan használóra hárul majd. Megjegyezte, hogy az állatok egy részének értékesítésével a gazdálkodók akár tanyát is bérelhetnének vagy vásárolhatnának, utalva egy tehén 700-800 ezer forintos piaci árára. Kiemelte, hogy bár kényelmes lehet ingyen használni a főváros területét, az nem jogszerű.

A kilakoltatás sikeres lezárása esetén a végrehajtó a Fővárosi Önkormányzatnak, mint jogos tulajdonosnak, visszaadja a területet, lehetővé téve a természetvédelmi szempontoknak megfelelő élőhelykezelés és -rehabilitáció megkezdését.

Korábbi kártalanítás és területfoglalás

A főtájépítész tájékoztatása szerint a mostani kilakoltatási kísérletet megelőzte egy utolsó egyeztetési lehetőség, miután hosszú évek óta nem sikerült megegyezni az önkormányzat szerint illegálisan gazdálkodókkal. Hétfőn közjegyző előtt várták őket a főváros jogi osztályának képviselői egy olyan megállapodási javaslattal, amely a területről való fokozatos elvonulásukat tartalmazta. Az ajánlat lényege az volt, hogy amennyiben azonnal elbontják a villanypásztorokat a jogtalanul használt legelőkről, cserébe jövő tavaszig maradhatnak a tanyán és az Ingovány utcai házban. A pár azonban nem jelent meg az egyeztetésen, így az ajánlat érvényét vesztette.

A főváros, bár jogilag nem köteles rá, méltányossági alapon ismét felajánlott a párnak egy bérlakást bérleti díj ellenében, melynek alapterülete (mintegy 50 négyzetméter) megegyezik a jelenleg használt ingatlanéval, annak érdekében, hogy ne váljanak hajléktalanná.

Seres Péter állítása szerint sosem kapott értelmezhető ajánlatot a fővárostól. Elmondása szerint egy korábbi, V. kerületi bérlakásról szóló ajánlat kapcsán az erkély méretére vonatkozó kérdésére kiderült, hogy oda kutyáit sem tudná elhelyezni. Hozzátette, hogy a főváros részéről fenyegetés, gyalázkodás és megalázás érte. Seres azt is állítja, hogy nyolc hónappal ezelőtt adott be kaszálási engedélyt, amelyre azóta sem kapott választ.

A gazdálkodókat 1988-ban már kártalanították, amikor a Mocsáros területén lakótelep építését tervezték. Ekkor a terület a magyar állam tulajdonába került, ők pedig egy tanácsi lakást kaptak, amelynek lányuk 1994-ben tulajdonosa lett. Ennek ellenére visszaköltöztek az ingatlanba, amely 1991-ben a Fővárosi Önkormányzat tulajdonába került. Az önkormányzat szerint ezt követően évről évre egyre nagyobb területet foglaltak el villanypásztorokkal elhatárolva, a főjegyző állítása szerint 1,2 hektárról 15,9 hektárra növelve a használt terület nagyságát.

A gazdálkodó továbbra is azon az állásponton van, hogy az 1987-es kisajátítás után nem kaptak kártalanítást. Elmondása szerint a terület eredeti tulajdonosa élettársának apja, Saflánszki László volt, akinek halála után ő maga kérte ki a tulajdoni lapot a földhivatalból. Seres Péter szerint a tulajdoni lapon Saflánszki egy napig be volt jegyezve, és nem tudják, ki vette fel a Krisztinának járó kártalanítási összeget. Seres logikája szerint a kártalanítás elmaradása miatt tekinthetik magukat jogos tulajdonosnak. A főváros szerint a kisajátítási hatóság bírói letétbe helyezte a kártalanítási összeget, melynek felvételét Saflánszki Lászlónak kellett volna intéznie. Amennyiben ez nem történt meg, a Fővárosi Önkormányzat álláspontja szerint ebben az ügyben nincs érintettségük.

Seres Péter állítása szerint Tarlós István főpolgármesterségének idején engedélyt kapott a területen való legeltetésre, és számításai szerint tevékenységeivel évente 50 millió forintot takarít meg a fővárosnak.

Seres Péter elmondása szerint a területen korábban prostitúció, kábítószer-árusítás és illegális autóbontás zajlott, valamint a Schäffer-árokban holttestet találtak. Állítása szerint a területet az állataival rendbe hozták, és ez a változás általános tetszést váltott ki.

A gazdálkodó kijelentette, hogy 48 hektárt tartanak rendben, és nem távoznak kártalanítás nélkül. Hozzátette, hogy állítása szerint saját költségén 80 köbméternyi illegálisan lerakott szemetet szállíttatott el a területről.

Bár a legeltetés természetvédelmi kezelési módszerként is alkalmazható, a főváros nem látott lehetőséget az együttműködésre Seres Péterrel, mivel álláspontjuk szerint korábban sem tartotta be a szabályokat, és a villanypásztoros módszer nem segíti az élőhelykezelést. Bardóczi Sándor hozzátette, hogy a tanyaépület a terület egyik mélyebben fekvő részén található, és a tervezett vízgazdálkodási átalakítások esetén időszakosan víz alá kerülhet, alkalmatlanná válva lakásnak, istállónak és gazdasági udvarnak egyaránt.

Természetkárosítás és a főváros válasza

A főváros természetvédelmi területét engedély nélkül használó állattartó gépi kaszálásba kezdett egy olyan gyepen, ahol magyar tarszák élnek. A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságának (FÖRI) természetvédelmi őrszolgálata állampolgári bejelentés alapján értesült az esetről. A helyszínre érkezésükkor a gazdálkodó már egy hektárt lekaszált. A természetvédelmi őrök rendőröket hívtak, de a kaszálást nem sikerült megállítani. A természetvédelmi őrök tájékoztatták a rendőröket, a gazdát és képviselőjét, hogy természetvédelmi területen engedély nélkül semmilyen munkálat nem végezhető, és a magyar tarsza, valamint más védett fajok miatt a kaszálás jelentős természeti károkat okoz, ami a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény. Ennek ellenére a gazdát nem sikerült megállítani, és estére több mint négy hektárt kaszált le.

Az ügyben a III. kerületi rendőrkapitányság nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen természetkárosítás gyanúja miatt. A rendőrség független szakértőt kért fel, és zajlanak a tanúkihallgatások. Bardóczi Sándor főtájépítészt, a FÖRI természetvédelmi őreit és Duchaj Benjamin kutatót, aki a magyar tarszákat felfedezte a Mocsárosban, már meghallgatták.

A kaszálással járó természetkárosításról szóló cikk megjelenését követően az olvasók felháborodott leveleket küldtek, amelyekben azt kifogásolták, hogy a főváros miért engedi meg egy gazdának, hogy évről évre nagyobb területet foglaljon el a saját tulajdonában lévő természetvédelmi területről, és miért nem lépett fel korábban a terület kiürítése érdekében.

Budapest főjegyzője, Számadó Tamás a Fővárosi Önkormányzatnak küldött kérdésekre válaszolva közölte, hogy a főváros mindent megtett a terület kiürítésének elhalasztása érdekében, figyelembe véve a használók érdekeit. A terület kiürítése iránti per 2006-ban indult, és jelenleg is folyamatban vannak peres, végrehajtási és hatósági eljárások. A használóval szemben jogerős bírósági ítélet alapján indult végrehajtási eljárás van folyamatban az ingatlan kiürítése iránt.

A jelenlegi kilakoltatási eljárás a jogerős bírósági ítélet alapján indult meg, és feltehetően a természetkárosítással járó kaszálás gyorsította fel.

Budapest főjegyzője megerősítette, hogy évek óta próbáltak megegyezni az önkormányzat szerint területet jogtalanul használókkal, azonban ők elzárkóztak a kommunikációtól, és csak meghatalmazottakon keresztül voltak elérhetők, ami megakadályozta a konkrét ajánlatról szóló tárgyalások megkezdését. Ez az ajánlat a korábban említett egyezség lett volna, de a pár nem jelent meg a közjegyző előtt, annak ellenére, hogy tudomásuk volt arról, hogy ez az utolsó egyeztetési lehetőség.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy olyan narratívát épít fel, amelyben a Fővárosi Önkormányzat a törvényes rendet és a természetvédelem érdekeit képviseli, miközben egy „jogtalanul birtokló” gazdálkodó (Seres Péter) ellenállását mutatja be. A cikk fő célja az lehet, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a hosszan tartó jogi vitáról és az önkormányzat lépéseiről, különösen a közelmúltbeli, a közvélemény részéről érkező kérdésekre válaszul, amelyek a város korábbi tétlenségét firtatták. A szöveg igyekszik alátámasztani az önkormányzat intézkedéseinek jogosságát, hangsúlyozva a gazdálkodó ellenállását, az állítólagos illegális területfoglalás hosszú történetét és a friss természetkárosítást. A narratíva az önkormányzatot a törvényesség és a környezetvédelem felelős szereplőjeként pozicionálja, Seres Pétert pedig konok és együttműködésre nem hajlandó félként mutatja be.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi és sugalmazó nyelvezet: Az eredeti cikk több helyen is érzelmileg telített, sugalmazó kifejezéseket használ, amelyek célja az olvasó véleményének befolyásolása. Például a nyitó mondatban szereplő „Jöjjenek be, birkózzanak az állatokkal!” – kiabálta ki udvaráról egyórányi patthelyzet után Seres Péter” kifejezés drámai, konfrontatív képet fest Seresről. A „patthelyzet” szó is feszültséget sugall. Hasonlóan, a „teátrálisan 10 órakor azt kezdte el kiabálni, hogy itt a déli itatási idő” leírás a civilek cselekedetét is egy bizonyos szemszögből, kevésbé hitelesen mutatja be.
  • Negatív keretezés és címkézés: Seres Péter következetesen „jogtalanul tartózkodó gazdálkodó” vagy „illegálisan szarvasmarhákat tartó és fővárosi tulajdont elbitorló” személyként van bemutatva. A „kisgömböcként egyre nagyobb területeket kerített le magának jogcím nélkül” hasonlat Bardóczi Sándor szájából származik, de az eredeti cikkben idézőjelek nélkül, a szöveg részeként jelenik meg, erősítve a negatív képet. A „jól megtermett kutya miatt senki sem akart kerítésen belülre kerülni” mondat a rendőrség állítólagos félelmét sugallja, ironikus felhanggal.
  • Szelektív hangsúlyozás és idézés: Seres Péter ellenállása és provokatív kijelentései („Én vagyok birtokon belül, innen csak kényszerrel tudnak eltávolítani, vagy ha lelőnek. Önszántamból nem fogok távozni”) kiemelt hangsúlyt kapnak. Ezzel szemben a főváros érvelése és a főjegyző válasza objektívebb, de Seres ellenállásának dramatizálása az elsődleges olvasói élmény.
  • Retorikai kérdések: Bardóczi Sándor rendőrséggel kapcsolatos kijelentése: „Ha néhány kutya vagy egy bika megállítja a rendőröket, akkor mondjuk egy töltött fegyverrel szemben mit csináltak volna?” – egy retorikai kérdés, amely a rendőrség hatékonyságát kérdőjelezi meg, és implicit kritikát fogalmaz meg a cselekvésükkel szemben.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt ügy számos társadalmilag releváns kérdést érint. Egyrészt rávilágít a magántulajdon és a közterület, különösen a természetvédelmi területek közötti feszültségre, valamint az állami/önkormányzati tulajdonjog érvényesítésének nehézségeire. Másrészt felveti az egyéni szabadság és a közösségi érdekek ütközését, különösen akkor, ha egy hosszú ideje egy területen élő személyt próbálnak onnan eltávolítani. Az állatvédelem kérdése is fontos szempont, hiszen a kilakoltatás során az állatok sorsa is bizonytalanná válik, ami széles körű együttérzést és aggodalmat válthat ki a közvéleményben. Végül, a természetkárosítás esete kiemeli a környezetvédelem fontosságát és a jogszabályok betartatásának szükségességét a védett élőhelyeken. A közvélemény érdeklődése, ahogyan az olvasói levelekből kiderül, jelzi, hogy az ügy túlmutat egy egyszerű jogi vitán, és mélyebb társadalmi vitákat generál a városfejlesztés, a környezetvédelem és a szociális érzékenység témakörében.

(Forrás: telex.hu)

(Kép: Pexels)