OkosHír: Kőrösi Koppány fejlesztéspolitikai szakértő, a Budapest Műhely alapítója szerint a sétálóutcák kialakítása során figyelembe kell venni a területek aktuális funkcióját és a lakosság használati szokásait. A szakember a Magyar Nemzetnek adott interjúban kiemelte, hogy a belvárosban ma még az autóhasználat dominál, és a lakók a parkolási lehetőségeket részesítik előnyben.

Kőrösi Koppány álláspontja szerint minden területből kialakítható sétálóutca, de először azt kell felmérni, hogy az adott utca milyen funkciót tölt be a lakosság számára. Amennyiben egy utcán jelentős átmenő forgalom halad át, meg kell vizsgálni, hogy létezik-e alternatív útvonal a forgalom elvezetésére. Jó példaként említette a déli Váci utca kilencvenes évekbeli funkcióváltását sétálóutcává, ami azért volt lehetséges, mert a Belgrád rakpart át tudta venni a korábbi forgalom szerepét.

A szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi belvárosi sétálóutcák esetében a közterületeket a lakosok gyakran autóik tárolására használják, mivel nincs elegendő alternatív parkolási lehetőség. A szakértő nézőpontja szerint a belvárosban az autó tulajdonlása és használata elkülönül: az emberek nem feltétlenül napi szinten használják gépjárművüket, hanem inkább különleges alkalmakkor veszik elő.

Bécset hozta fel példaként, ahol az osztrák főváros első kerületében ezer főre vetítve a legtöbb autó található, mégis gyakorlatilag autómentes a belváros. Ez a szakértő szerint annak köszönhető, hogy több mint nyolcezer mélygarázshelyet alakítottak ki. A publicisztika központi gondolata, hogy egy élhetőbb, barátságosabb, gyalogosan is könnyebben bejárható város olyan hely, ahol van hová letenni az autót, és ahol nem ürül ki, gettósodik vagy szlömösödik a belváros.

Kőrösi Koppány kifejti, hogy a lakosság megtartásához biztosítani kell számukra a lakásukhoz közeli parkolási lehetőséget a kipakoláshoz, majd a jármű elszállítását egy közeli parkolóházba. Az írás amellett érvel, hogy Budapesten az alapvető feltételek hiányoznak, mivel nem épültek ki a szükséges kiszolgáló infrastruktúrák. Enélkül a sétálóutcák és az autómentes belváros koncepciója csupán a lakosság elüldözéséhez vezet a belsőbb kerületekből.

A szakértő szerint nem a lakosok igénye a sétálóutca, hanem azoké, akik oda látogatnak sétálni. Hasonló a helyzet az alsó rakpart esetében is, ahol bár új igény merült fel a gyalogos használatra, a rakpart jelenleg észak-déli közlekedési folyosóként funkcionál. Mivel nincsenek alternatív útvonalak, a funkcióváltás feltételei sem adottak. Kőrösi Koppány nézőpontja szerint a főváros belső kerületeinek közterein sem oldható meg az átalakítás, amíg a jelenlegi funkciókat nem sikerül hatékonyan kiváltani.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egyértelműen a sétálóutcák és az autómentes belváros koncepciójával szembeni kritikát fogalmazza meg, kizárólag egy fejlesztéspolitikai szakértő, Kőrösi Koppány nézőpontján keresztül. A narratíva arra épül, hogy a lakosság igényei – különösen a parkolás és az autóhasználat terén – ütköznek a városvezetés által szorgalmazott, „papíron jól hangzó” sétálóutca-projektekkel. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet az infrastruktúra hiányosságaira, és amellett érveljen, hogy a parkolási alternatívák nélkül a belvárosi sétálóutcák káros hatással lehetnek a lakosságra, akár elvándorláshoz vagy a belváros „gettósodásához” vezetve.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Framing és előítélet-keltés: Már a cím és a bevezető mondatok („Papíron jól hangzik a sétálóutca – de ha választani kell, a lakók inkább a biztos parkolót választják. A belvárosban ma még nem a séta az úr, hanem az autó.”) egyértelműen bekeretezik a témát, mint egy konfliktust a lakossági igények és a sétálóutcák között, előrevetítve, hogy az utóbbi nem felel meg a valóságnak. Ez a kezdő kijelentés azonnal negatív kontextusba helyezi a sétálóutcák gondolatát.
  • Szelektív szakértői vélemény és forráshiány: A cikk kizárólag Kőrösi Koppány véleményét mutatja be, anélkül, hogy más szakértők (pl. környezetvédők, közlekedésmérnökök, szociológusok, más városfejlesztési szakértők) álláspontját vagy kutatási eredményeit bemutatná. Ez egyoldalú képet fest a helyzetről, és megerősíti a cikk által képviselt álláspontot. A „Nem a lakosok igénye a sétálóutca, hanem akik odamennek sétálgatni” kijelentés általánosít, anélkül, hogy felmérésekre vagy adatokra hivatkozna a lakossági igényekről.
  • Érzelmi töltetű kifejezések: Az olyan kifejezések, mint „kiürül, gettósodik, szlömösödik a belváros, mint Budapesten” erős negatív konnotációt hordoznak, és céljuk a félelem vagy az aggodalom felkeltése az olvasóban a sétálóutcák lehetséges következményeivel kapcsolatban. Ezek a szavak túlzóak és dramatizálják a helyzetet.
  • Hiányzó kontextus és tényszerűség: A cikk nem tér ki a sétálóutcák lehetséges pozitív hatásaira, mint például a légszennyezés csökkenése, a zajszennyezés mérséklése, a közösségi terek növelése, a helyi vállalkozások fellendítése, vagy a gyalogos és kerékpáros közlekedés biztonságának javítása. A bécsi példa említése is kontextus hiányos: bár kiemeli a mélygarázsokat, nem elemzi Bécs komplex városfejlesztési stratégiáját, a tömegközlekedés szerepét, vagy a városi életmód egyéb aspektusait, amelyek hozzájárulnak a belváros élhetőségéhez az autós közlekedés korlátozása mellett. Ezáltal egy leegyszerűsített megoldást (csak garázsok építése) sugall.
• A téma társadalmi relevanciája: A belvárosi közlekedés, a parkolás és a közterek funkciójának átalakítása rendkívül fontos társadalmi vita tárgya Budapesten és más nagyvárosokban. Ez a téma közvetlenül érinti a lakosság mindennapjait, a környezetminőséget, a városi életminőséget és a fenntartható fejlődés kérdését. A vita gyakran polarizált, mivel eltérő érdekcsoportok (autósok, gyalogosok, kerékpárosok, helyi vállalkozók, környezetvédők) állnak szemben egymással. A cikk hozzájárul ehhez a vitához, egy specifikus nézőpontot képviselve, amely a parkolás és az autós hozzáférés prioritását hangsúlyozza.

(Forrás: demokrata.hu)

Kép: Sétáló Budapest/Facebook