OkosHír: Az 1950-es évek második felében, a termelőszövetkezetekbe való belépés erőltetése idején, sok falusi lakos gyári munkát vállalt. A nehézipari központokba az ország különböző területeiről érkeztek munkavállalók. Szombathelyen a falusi nők a város könnyűiparában kezdtek dolgozni. Az ingázás nehézségekkel járt, és a Rákosi-rendszer a faluról városba járó munkavállalókat célba vette. Kisőrsi-Farkas Zsófia társadalomtörténész könyve, a „Bicikliút a hóviharban – Ingázó nők a szocialista iparban” Szombat Jutka élettörténetén keresztül mutatja be, hogyan kerültek falusi nők a gyárakba, milyen életkörülmények várták őket, és hogyan alakult a sorsuk a kádári évtizedek alatt. Kisőrsi-Farkas Zsófiával folytatott beszélgetés során ezeket a kérdéseket érintették.

Kisőrsi-Farkas Zsófia több mint tíz éven át kutatta a Szombathely környéki munkások történetét. A kutatás a történelem alapszakos tanulmányai alatt kezdődött, amikor a téma egy szemináriumi feladatként merült fel. A téma kezdetben nem vonzotta, de a nagymamája egykori munkatársaival folytatott beszélgetések során megragadták az élettörténetek. A kutatás az alapszakos és mesterszakos szakdolgozatában, valamint a disszertációjában is folytatódott, melyből a könyv született. A családja Szombathelyről származik, és jelenleg is ott él, az ELTE helyi campuszán tanít. A kutatás során kiderült, hogy a terület története eltér az észak-magyarországi régiókétól, ahol a nehézipari munkásság dominált. Szombathelyen a könnyűipar volt a meghatározó, és a nők kezdtek ingázni, míg a férfiak közül sokan már az ötvenes években a nehézipari központokba vándoroltak.

A régió Ausztria közelsége az 1950-es években hátrányt jelentett a fejlesztések szempontjából. Emellett ideológiai cél volt a nehézipar fejlesztése, ami Szombathelyen nem volt lehetséges. A megyében a bőripar és a textilipar volt jelen, melyeket az 1960-as évektől kezdtek fejleszteni.

A könyv szerint az erőltetett téeszesítés következtében megjelent egy munkaerőtömeg, melyet a városi könnyűipar tudott foglalkoztatni. A téeszesítés több hullámban zajlott, az utolsó időszak 1958 decemberétől 1961-ig tartott Vas megyében. A termelőszövetkezetekbe való belépésre különböző módszerekkel próbálták rávenni az embereket. A fiatalokat zsarolással akarták maradásra bírni, de ez a módszer nem volt hatékony, és sokan Szombathelyen kezdtek munkát keresni. A megnövekedett álláskeresői létszám előmozdította a könnyűipar fejlesztését. A megyei végrehajtó bizottság tagjai a helyzetre reagálva intézkedéseket hoztak.

A könyv hangsúlyozza, hogy a parasztságra addig nem volt jellemző a mobilitás, és a falvak elhagyása kényszerből történt. A férfiak az ötvenes években Észak-Magyarországra, a nehézipari központokba mentek. A falvakban maradók, főként nők, a 60-as évek elején kezdtek ingázni Szombathelyre. A téeszesítés mindenkit érintett, és a gazdagabb parasztgazdák lányai is gyári munkát vállaltak.

A téeszesítés sok család számára nehézséget okozott. Egyes kutatások szerint összefüggésbe hozható az öngyilkosságok és az alkoholizmus növekedésével. A pártállam modernizációként próbálta bemutatni a folyamatot. Az emberek a húszas éveik elején jártak, és nem azért kezdtek el a gyárakba járni, mert függetlenedni akartak vagy egzisztenciát építeni. A könyv főhőse, Szombat Jutka egy évet dolgozott a téeszben fizetés nélkül, ezért a városba ment dolgozni. Később ezek az emberek nem tértek vissza a falvakba. A város modernizációs körülményeket biztosított, de nem ez volt a fő ok a falvak elhagyására. A falusi múlt azonban megmutatkozott az életvitelükben, ami az államnak problémát okozott, mert az ingázók nem voltak hajlandóak a szabadidejüket a szocialista normák szerint tölteni.

Az ingázóknak nem sok szabadidejük volt. Napi több órát töltöttek utazással, és ha a városba költöztek, akkor is visszajártak segíteni a falvakba. Általában pár évig ingáztak, majd beköltöztek a városba. Azonban még ekkor sem kezdték el a városi életet élni a rendszer elvárásai szerint.

A politikai szándék az volt, hogy az emberek maradjanak a falvakban, és a termelőszövetkezetek hatékonyan működjenek. Ez azonban nem valósult meg, és a végrehajtó bizottság ülésein rendszeresen napirenden volt a probléma. Az állami vállalatok azonban érdekeltek voltak a munkaerő foglalkoztatásában. A Savaria Cipőgyár igazgatójának az volt az érdeke, hogy felvegye az ingázó nőket, mert nekik kevesebbet kellett fizetni. A kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalók jobban dolgoztak, mert féltek az állásuk elvesztésétől. A gyáraknak kedvező volt a helyzet, de a falvakban munkaerőhiány alakult ki. Az országos vezetés elvárása az volt, hogy a helyzetet kezeljék. Egyéni alkuk is előfordultak, például a munkavállalóknak papírt kellett szerezniük arról, hogy a falunak és a tsz-nek nincs szüksége a munkájukra, ami nem volt igaz.

A faluról városokba ingázókkal szemben állami kampány is zajlott. Rákosi Mátyás 1951-es beszéde szerint az álbetegek zöme ilyen munkásokból kerül ki, akik aratás vagy szüret idején megbetegszenek. Nem tudnak a családjukkal foglalkozni, fáradtak, és sok baleset történik velük. Nem járnak iskolába, nem hallgatják meg a gyűléseket, és visszahúzzák a munkásosztály fejlődését. Az ingázók a rendszer ellenségeivé váltak.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk milyen nyelvi eszközökkel próbált hatni az olvasóra?
  • Érzelmi töltetű szavak: „erőszakos téeszesítés”, „kényszerültek”, „kipécézte magának”, „óriási trauma”.
  • Dramatizálás: „villámgyorsan menekülni kezdtek a városok felé”.
  • Értékítéletek: „a rendszer ellenségei”.
  • Sztereotípiák: Az ingázók álbetegek, akik visszahúzzák a munkásosztály fejlődését.
• Voltak-e benne következtetésként tálalt feltételezések?
  • Az öngyilkosságok és az alkoholizmus növekedése közvetlenül a téeszesítésre vezethető vissza (nincs bizonyíték a közvetlen ok-okozati kapcsolatra).
  • A gyárak szándékosan kihasználták a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalókat.
• A cikkben tett állítások megfelelnek-e a valóságnak?
  • A cikkben szereplő állítások valóságtartalma nagyrészt ellenőrizhető, de a következtetések és az ok-okozati összefüggések megkérdőjelezhetők.
• Milyen konklúzióra lehet következtetni a cikkben leírtakból?
  • A téeszesítés negatív hatással volt a falusi lakosságra, és a városokba való ingázás kényszerű megoldás volt.
  • A rendszer ellenségesen viszonyult az ingázókhoz, és megpróbálta őket a saját céljaira felhasználni.
• Milyen hatással lehet ez az esemény a magyar közéletre?
  • A cikk rávilágít a mezőgazdaság kollektivizálásának társadalmi következményeire, ami hozzájárulhat a történelmi traumák feldolgozásához és a vidéki élet megítélésének árnyalásához.

(Forrás: 444.hu)