OkosHír: Egy új gyermekvédelmi törvénymódosítás, amely a „Magyarország versenyképességének javítása érdekében” született egyes törvények módosításaként került elfogadásra, lehetővé teszi a gyámhatóság számára, hogy már a terhesség alatt döntést hozzon arról, hogy egy születendő gyermeket nem lehet hazavinni a kórházból. A törvénymódosítás 2025. július 1-jén lépett hatályba.

A módosítás értelmében a gyámhatóság akkor hozhat ilyen döntést, ha a várandósság alatt veszélyeztető körülményeket tárnak fel, és ezeket a körülményeket nem sikerül megszüntetni a terhesség ideje alatt.

Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza a Telexnek nyilatkozva elmondta, hogy az alapellátás terhesség alatti foglalkozása az anyával és gyermekével elvileg előnyös lehet, amennyiben ezáltal időben tudnak beavatkozni, ha szükséges. Ugyanakkor Boros Ilona attól tart, hogy a gyakorlatban a törvénymódosításra hivatkozva könnyebben nyilváníthatnak családokat alkalmatlannak a gyermeknevelésre.

A törvény pontos szövege szerint, ha a gyermekjóléti alapellátás a születendő gyermeket veszélyeztető körülményeket tár fel, és azokat nem sikerül megszüntetni, a gyermekjóléti központ javaslatára a gyámhatóság hivatalból vizsgálja, hogy a gyermek szülei gondozásában történő nevelkedése veszélyezteti-e a testi, értelmi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődését.

Amennyiben a veszélyeztető állapotot az alapellátásban nem sikerül megszüntetni, azt az anya várandósságának legkésőbb a 31. hetéig jelzik a család- és gyermekjóléti központnak. Ennek alapján a család- és gyermekjóléti központ javaslatot tesz a gyámhatóságnak, amely a megszületésig döntést hoz arról, hogy a gyermeket haza lehet-e vinni a kórházból.

Boros Ilona szerint a törvénymódosításra alapvetően nem volt szükség. A TASZ jogásza szerint a cél az lehetett, hogy a kórházban rekedt csecsemők helyzetét rendezzék, de ez a módosítás erre nem alkalmas. Boros Ilona véleménye szerint a csecsemők nem azért vannak bent a kórházban, mert a gyámhatóság nem elég hamar emelte ki őket, hanem azért, mert nincs elég nevelőszülő, aki befogadná őket.

Boros Ilona szerint az infrastruktúrát, a személyi és anyagi feltételeket kellene fejleszteni, ahelyett, hogy a jogszabályokon tovább szigorítanak.

A jogszabály eddig is előírta, hogy a várandóst segítse az alapellátás, és ha ez nem sikerült, el kellett indítani a gyermekvédelmi eljárást.

Boros Ilona szerint a jogszabály szövegével önmagában nem lenne probléma, és jó célokra is lehetne használni. Ha ez egy figyelemfelhívás lenne a gyermekjóléti alapellátásban dolgozóknak arra, hogy foglalkozzanak a kismamákkal, és minél előbb próbáljanak meg segíteni nekik, akkor ez pozitív változásokat is hozhatna.

A TASZ jogásza szerint a gyakorlatban az történhet, hogy még könnyebben mondhatják azt a szülőknek, hogy nem vihetik haza a gyereküket, ezzel a nehéz helyzetben lévő szülők még kiszolgáltatottabbak lesznek, és a gyermekjóléti szereplőknek pedig csak a probléma rendezése lesz a feladatuk: azaz a gyerek kiemelése. Boros Ilona azt is nehezményezi, hogy a módosításról nem kérték ki a gyermekvédelmi szakemberek véleményét.

A jogszabályban szerepel az is, hogy ha a szakértők úgy ítélik meg, a család nem alkalmas a gyerek nevelésére, akkor már a terhesség alatt megfelelő gyámot kell keresniük a gyereknek. Boros Ilona szerint ha lehet tudni, hogy a gyereket nem lehet majd hazaadni, akkor érdemes időben gondoskodni a gyerek elhelyezéséről. A TASZ jogásza szerint a legjobb az lenne, ha egy alkalmas családtagot keresnének gyámnak, és nem idegenekhez kerülne a csecsemő.

Boros Ilona szerint a legfontosabb az lenne, ha az alapellátás a megelőzésre, és a vér szerinti szülők megsegítésére helyezné a hangsúlyt, ugyanis a terhesség alatt még lenne idő beavatkozni a családok életébe. Boros Ilona szerint ez az a segítség, amit jellemzően nem kapnak meg a családok.

Boros Ilona példaként említette Barbara esetét, akinek ügyéről a Telexen írtak. Az anyát jogtalanul választották el pár napos csecsemőjétől, de ezt tíz év után mondta ki a strasbourgi bíróság. Barbara 2014. május 3-án adott életet hatodik gyerekének, Bencének. A kórházban két napig szoptatta az újszülöttet, együtt aludt vele, aztán elvitték a fiát. Az anya panasza szerint ennek okát nem mondták el neki.

Később kiderült, hogy a védőnő korábbi problémákra hivatkozva már Barbara terhessége elején azt javasolta, hogy a nő a kórházból se vihesse haza a gyerekét, ahelyett hogy a várandóssága végéig segítette volna abban, hogy végül hazavihesse kisfiát. Boros Ilona szerint ez az ügy példa arra, hogy miként lehet rossz gyakorlatot kialakítani a frissen elfogadott módosítás szövegéből.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk milyen nyelvi eszközökkel próbált hatni az olvasóra? Az eredeti cikk több helyen is érzelmileg színezett nyelvezetet használt, például amikor a törvénymódosítást „salátatörvényben megjelent gyermekvédelmi jogszabályként” említi, ami negatív konnotációt hordoz. Ezen kívül, Boros Ilona véleményét kiemelve, a cikk azt sugallja, hogy a törvénymódosítás negatív következményekkel járhat a családokra nézve.
• Voltak-e benne következtetésként tálalt feltételezések? Igen, a cikkben több feltételezés is megjelenik következtetésként. Például, Boros Ilona véleményét idézve a cikk azt sugallja, hogy a törvénymódosításra hivatkozva könnyebben nyilváníthatnak családokat alkalmatlannak a gyermeknevelésre, anélkül, hogy ezt konkrét bizonyítékokkal támasztaná alá.
• A cikkben tett állítások megfelelnek-e a valóságnak? A cikkben szereplő állítások nagyrészt a törvénymódosítás szövegén és Boros Ilona véleményén alapulnak. A törvénymódosítás tényét és a jogszabály pontos szövegét valószínűleg ellenőrizni lehet, de Boros Ilona véleményének valóságtartalma nehezen megítélhető, mivel az a jövőbeli gyakorlatra vonatkozó spekuláció.
• Milyen konklúzióra lehet következtetni a cikkben leírtakból? A cikkből arra lehet következtetni, hogy a törvénymódosítás célja a gyermekvédelmi rendszer hatékonyabbá tétele, de a gyakorlati alkalmazása során negatív következményekkel járhat, különösen a nehéz helyzetben lévő családok számára. A cikk azt is sugallja, hogy a törvénymódosítás nem oldja meg a kórházban rekedt csecsemők problémáját, és ahelyett, hogy a jogszabályokat szigorítják, inkább az infrastruktúrát és a személyi feltételeket kellene fejleszteni.
• Milyen hatással lehet ez az esemény a magyar közéletre? A törvénymódosítás vitákat válthat ki a gyermekvédelmi szakemberek és a civil szervezetek körében. A TASZ kritikája ráirányíthatja a figyelmet a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira, és nyomást gyakorolhat a kormányra, hogy javítsa a rendszer működését. Az is elképzelhető, hogy a törvénymódosítás hatására nő a gyermekkiemelések száma, ami tovább polarizálhatja a társadalmat a gyermekvédelem kérdésében.

(Forrás: telex.hu)