OkosHír: Xiaoqi Feng, a New South Wales Egyetem kutatója szerint a városi környezet, különösen az autóközpontú és betonnal borított területek, hozzájárulhatnak az elszigeteltség érzéséhez. Feng 2022 óta használja a „magánygerjesztő környezet” kifejezést, hangsúlyozva, hogy a társas kapcsolatokat elősegítő városi tervezés segíthet a magány leküzdésében.

Egy 2024-es amerikai kutatás, amely 8383 középkorú és idős felnőttet követett nyomon, azt találta, hogy a zöldterületek közelében élők kisebb valószínűséggel számoltak be tartós magányról. Egy 2021-es ausztrál tanulmány 8049 városi lakos adatait vizsgálva azt állapította meg, hogy a lakóhelytől számított 1,5 kilométeres körzetben legalább 30 százalékos zöldfelület arány esetén a magány érzésének esélye négy éven belül 26 százalékkal csökkenhet. Egyedül élők esetében ez az arány 52 százalék volt.

Ugyanez a kutatócsoport megfigyelte, hogy már heti egy-két óra természetben töltött idő is mérhető hatással járhat. A parkokban, kertekben vagy tópartokon rendszeresen sétálók körében a magány érzése négy hónap elteltével 69 százalékkal, tizenhat hónap után pedig 110 százalékkal nagyobb valószínűséggel enyhült.

A kutatók szerint a természet közelségének magánycsökkentő hatása több tényezőre vezethető vissza. A zöldterületek és vízpartok elősegíthetik az emberi interakciókat, erősíthetik a közösséghez tartozás érzését, valamint csökkenthetik a stresszt és a szorongást. A kutatók szerint már az is elegendő lehet, ha valaki csendben üldögél egy parkban, figyeli a madarakat, vagy a kertjében tevékenykedik.

A nemzetközi Recetas-program (Reimagining Environments for Connection and Engagement Through Nature-Based Activities) hat országban, köztük Ausztráliában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban működik. A programban résztvevő háziorvosok a magányra panaszkodó pácienseiket természetes környezetbe szervezett közösségi programokra irányítják, mint például madármegfigyelésre, közös kertlátogatásra vagy biciklitúrákra. A kezdeményezésbe eddig 1200 önkéntes kapcsolódott be, és a résztvevők visszajelzései szerint a közérzetük javult.

A szakértők szerint a magány nem csupán pszichológiai, hanem környezeti probléma is lehet. Javasolják, hogy a városi környezetet úgy alakítsák át, hogy az elősegítse az emberi kapcsolatokat, például zöldterületek, nyilvános parkok, közösségi kertek és szabadtéri programok létrehozásával.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk a „magánygerjesztő környezet” kifejezés használatával sugallja, hogy a városi környezet aktívan felelős a magány kialakulásáért. Ez egy leegyszerűsítő megközelítés, mivel a magány összetett probléma, amelynek számos oka lehet.
• A cikk következtetésként tálalja azt a feltételezést, hogy a természetben töltött idő automatikusan csökkenti a magányt. Bár a kutatások összefüggést mutatnak, nem bizonyítják az ok-okozati kapcsolatot.
• A cikkben tett állítások megfelelnek a valóságnak, amennyiben a hivatkozott kutatások valóban léteznek és az eredményeik helyesen lettek interpretálva. Azonban a cikk nem tartalmaz konkrét hivatkozásokat, ami megnehezíti az állítások ellenőrzését.
• A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a városi tervezésnek nagyobb figyelmet kell fordítania a zöldterületek és a közösségi terek létrehozására, hogy ezzel is csökkentse a lakosság körében a magány érzését.
• Az esemény, vagyis a kutatások eredményeinek nyilvánosságra hozatala felhívhatja a figyelmet a környezet és a mentális egészség közötti kapcsolatra, és ösztönözheti a városi tervezőket és döntéshozókat a zöldebb és közösségibb városi környezet kialakítására.

(Forrás: demokrata.hu)