OkosHír: Keresztes László Lóránt, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke egy, az aszály elleni küzdelem világnapjára szervezett sajtóeseményen hangsúlyozta, hogy a vízmegtartás a tájban nemzetstratégiai kérdés.

Keresztes László Lóránt szerint, bár az Országos Vízügyi Főigazgatóság aszályra figyelmeztetett, a kormányzati intézkedésekben nem látszik változás a korábbi, vízelvezetésre épülő rendszerhez képest. Állítása szerint a szükséges jogszabályok nem készültek el, és a következő évi költségvetés sem tartalmazza a változáshoz szükséges forrásokat, annak ellenére, hogy ő javaslatot tett erre a Vízválasztó Mozgalom koncepcióterve alapján. A képviselő szerint a 2022-es aszály óta társadalmi felháborodás tapasztalható, és megvan a megoldás iránya. Keresztesék 200 milliárd forintos vízmegtartási programot javasoltak a költségvetésbe, de ezt a kormány nem támogatta.

A képviselő véleménye szerint a vízmegtartás ügye nemzeti együttműködést teremthetne, mivel az ország kiszárításának megállítása mindenki érdeke.

Balogh Péter geográfus, alföldi gazdálkodó, a Vízválasztó Mozgalom elindítója szerint a kormányzati döntések nem tükrözik a természettudományos, önkormányzati, gazdálkodói és terepi tapasztalatokat. Céljuk, hogy támogassák a valós helyzetértékelésen alapuló döntéshozatalt, és egy koncepcionális, proaktív megoldást kínáljanak.

Balogh Péter szerint a vízügy az elmúlt 150 évben a mezőgazdasági területekről való vízelvezetést szolgálta. Ez a tendencia most változik, és a víz visszavezetése a tájba az új irányvonal. Az igazi változáshoz az agrárszereplőkre és az Agrárminisztériumra is szükség lenne, valamint a jogi szabályozókat és a támogatási rendszert is át kell alakítani. Balogh véleménye szerint a vízügy által meghirdetett Vizet a tájba program sok helyen az öntözővíz biztosítására korlátozódik.

Baloghék más kutatókhoz hasonlóan azt szeretnék elérni, hogy a nagyvizek idején a mély fekvésű, vízjárta területeken újra legyen vízborítás. A talajban elszivárgó víz nagy területeken biztosíthatna megfelelő nedvességet.

Balogh szerint az árhullámokat nem a csatornákban kell tárolni, hanem a mezőgazdasági művelésben lévő ártéri szántóterületeken. Azt javasolja, hogy a táji adottságokhoz kell igazítani a gazdálkodást, amit az agrárszabályozás is megtámogathatna. A legeltetéses gazdálkodásnak piacot lehetne teremteni, ami pénzbeli hasznot hozna, és a tájba kivezetett vizek hűtő hatása a városlakók számára is előnyös lenne.

Balogh Péter szerint az öntözési programok nem jelentenek megoldást az aszályra, sőt, elősegíthetik a kiszáradást. Példaként Andalúzia, Anatólia és az Aral-tó környékének kísérleteit hozta fel. Állítása szerint egy hektár öntözése négy-öt hektártól vonja el a vizet. Szerinte társadalmilag nem indokolt szántóföldre öntözővizet juttatni, mivel már ivóvíz is kevés van.

Balogh szerint tévedés a felszín alatti vizek locsolása. Megemlítette, hogy a vízhiány miatt az alföldi legelők is kiszáradtak. Nem érti, hogy az előző évek csapadékviszonyainak ismeretében miért vetettek sokan kukoricát, ami ha leszárad, kártalanítást fizet az agrárminisztérium. Balogh az ilyen gazdákat nem támogatná, hanem inkább tanfolyamra küldené. A Vízválasztó Mozgalom a jó gyakorlatokkal szeretné megismertetni az agrárkormányzatot, ami a támogatásait is igazíthatná ezekhez a megoldásokhoz.

Baloghék számításai szerint a jelenlegi infrastruktúra használatával, minimális pénzből és beavatkozással nagy eredményeket lehetne elérni, az eddigi 200-300 millió köbméter víz helyett 2-3 milliárd köbmétert is ki lehetne vezetni a tájba.

Czirják Csaba, a Sárréti Vízőrzők egyik vezetője egy működő modellről számolt be. Szeghalom környékén 15 gazda fogott össze, hogy a területeikre vizet vezessenek ki. Átereszeket, csatornákat tisztítottak ki, és patakokat vájtak ki, amikből nagy területet tudtak elborítani vízzel. Czirjákék segítséget kaptak a vízügytől és a nemzeti parkoktól. A gazdák 1750, a dévaványai túzokrezervátum 2000, az állami erdészet 600 hektár területet ajánlott fel az elárasztásra. Többen szándéknyilatkozatot írtak alá, ami lehetővé teszi, hogy télen, tavasz elején hagyják, hogy túlcsorduljanak a csatornák, és a földjükre folyjon a víz. Mindenkinek szüksége van a vízre, hiszen az elmúlt hónapban kevés eső esett. Az öntözési szezon miatt sok helyen szivattyúznak, elkezdtek apadni a vízfolyások, és az oldalági kivezetést biztosító medrekben újra a gyűjtőcsatornák felé folyik a víz.

Balogh Péter szerint a mentett oldalon lévő szikes legelőjén az elmúlt években nem tudott állatot tartani az őszi esőkig. Most is kevesebb vegetációt tapasztal, mert elmaradt az árvíz. Azt állítja, a gazdálkodók tudják, hogy a belvizes években jobb a termés.

Balogh szerint a belvíz egy magyar probléma. Egy tanulmány szerint a belvizek 80 százaléka magától elszivárog, elpárolog, ezért kár levezetni. Balogh szerint a belvíz az a víz, aminek a helyét felszántották, és szántóveszély van a medrekben.

Keresztes szerint olyan jogi szabályozásra van szükség, ami közérdekként tekint a vízmegtartásra, hasonlóan az autópálya-építéshez, ahol senki nem járhat rosszabbul, és ha valaki akadályozza, szankcionálható legyen.

A Vízválasztó Mozgalom széles társadalmi bázist szeretne kialakítani a változás eléréséhez. Balogh szerint a változás politikai akarat kérdése, és a társadalom felelőssége is.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk több helyen érzelmileg túlfűtött nyelvezetet használt, például a „mély felháborodás”, „ország kiszárítása”, „mintha más valóságban születnének a kormányzati döntések” kifejezésekkel. Ezek a megfogalmazások célja az olvasó érzelmi befolyásolása és a téma fontosságának hangsúlyozása volt.
• Feltételezések: A cikkben több feltételezés is szerepelt következtetésként tálalva. Például, hogy a kormányzati döntések nem tükrözik a valós helyzetet, vagy hogy az öntözési programok elősegítik a kiszáradást. Ezek az állítások nem voltak minden esetben kellően alátámasztva.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások egy része nehezen ellenőrizhető, mivel véleményeken és tapasztalatokon alapulnak. Például, hogy a társadalom biofób, vagy hogy a belvizek 80 százaléka magától elszivárog. Ezek az állítások további kutatást igényelnek.
• Konklúzió: A cikk konklúziója, hogy a vízmegtartás nemzetstratégiai kérdés, és ehhez a társadalom és a politikai akarat összehangolására van szükség. A cikk szerint a jelenlegi kormányzati intézkedések nem megfelelőek, és a Vízválasztó Mozgalom által javasolt megoldásokra van szükség.
• Hatás a magyar közéletre: Az esemény felhívhatja a figyelmet a vízgazdálkodás fontosságára és a fenntartható megoldások szükségességére. A cikkben szereplő kritikák és javaslatok hozzájárulhatnak a közpolitikai vitákhoz és a kormányzati intézkedések felülvizsgálatához.

(Forrás: telex.hu)