OkosHír: Hans Zollner német jezsuita szerzetes, a római Gergely Egyetem antropológiai intézetének igazgatója, 2014 és 2023 között tagja volt a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottságának. Zollner a katolikus egyházban történt gyermekvédelmi képzéseiről ismert, és a közelmúltban a kalocsa-kecskeméti érsekségben is járt.

Egy 2022-ben németül megjelent tanulmánya Kulcsár Géza magyar fordításában jelent meg egy tanulmánykötetben. A kötet címe: „A bizalommal visszaélve”. Görföl Tibor teológus olyan írásokat válogatott a kötetbe, amelyek szerzői katolikus vezetők és szakértők, akik kritikát fogalmaznak meg az egyházzal szemben. A kötet a Bencés Kiadó és a Gyerekasztal Munkacsoport együttműködésében jelenik meg, és bemutatója péntek délután lesz a pesti szerzetesi főiskolán.

Zollner szerint a gyermekek és fiatalok sérelmére elkövetett szexuális abúzusokról szóló hírek ismétlődően jelennek meg. A jelenség közel negyven éve van jelen, kezdve a kanadai és amerikai esetekkel. A média figyelme a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélésekre irányult, különösen a Boston Globe „Spotlight Team” 2002-es feltáró munkája után. Egy újabb hullám 2010-ben, a berlini Canisius Gimnáziumból származó jelentésekkel érkezett.

2018 közepén McCarrick volt washingtoni érsek elleni vádak és a pennsylvaniai „Grand Jury Report” újabb figyelmet generáltak. Zollner szerint feltűnést keltett, hogy a hierarchia évtizedeken keresztül tagadta és eltussolta a visszaéléseket, és nem reagált megfelelően. Az áldozatok és hozzátartozóik sérelmei, valamint az elszámoltathatóság hiánya is problémát jelentettek.

Az Egyesült Államokban a „double crises” kifejezés használatos, ami egyrészt magára az abúzusra, másrészt a bizalmi válságra utal. Sokan megkérdőjelezik, hogy a püspökök és szerzetesi elöljárók készek-e feldolgozni és megelőzni a visszaéléseket, és alkalmasak-e hivatali feladataik ellátására.

A kölni egyházi válság 2020 végétől kezdve újságcikkeket eredményezett, amelyek bíborosokat és érsekeket kritizáltak. Zollner szerint az egyházi vezetésbe vetett bizalom károkat szenvedett a visszaélések áldozataihoz és elkövetőihez való hozzáállás miatt.

Zollner megjegyzi, hogy az egyházon belül sokan úgy érzik, az intézményt nem lehet megreformálni, és a változással kapcsolatos sürgetés ellenére nem történik érdemi előrelépés. A jogszabályi változtatások hatástalannak tűnnek, és az egyház átláthatatlan bürokráciával küzd.

A tagadás, eltussolás, az elkövetők elmozdítása, a feldolgozás és prevenció halogatása nem lokális jelenség, hanem a teljes katolikus világban jelen van. Zollner szerint ennek oka a katolikus egyházban gyökerező mentalitás, amely megakadályozza a beidegződések és viselkedésminták megváltozását.

Zollner szerint a mentalitástörténet segíthet megválaszolni, hogy miért figyelhetők meg ugyanazok az érzelmi reakciók és viselkedésminták az abúzus témájában világszerte a katolikus egyházban. Továbbá, miért ilyen lassú az elmozdulás, és honnan ered az a védekezési reflex, amely meggátolja a témával való szembenézést.

Zollner szerint kialakult egy katolikus mentalitás, amely megnehezíti az áldozatokhoz való odafordulást, a fájdalom elismerését, a bűnösség felvállalását, a feldolgozást és a prevenció melletti elköteleződést. Ehelyett az érintetteket elutasítják, tagadják a bűnösséget, és a feldolgozást, valamint a prevenciós munkát szakemberekre bízzák.

Zollner szerint a katolikus egyház visszaélésekkel kapcsolatos mentalitását számos tényező befolyásolja, amelyek az elmúlt 250 év egyházi és társadalmi változásai nyomán váltak meghatározóvá. A katolikus egyház számos területen elveszítette előjogait, és védekező állásba kényszerült.

Carlo Maria Martini jezsuita bíboros 2012-ben úgy fogalmazott, hogy az egyház kétszáz évvel van lemaradva. Zollner szerint sok egyházi vezető fél és bátortalan, és elszigetelik magukat a kritikától.

Egyre nagyobb az ellentmondás a visszahúzódás gesztusa és annak valódi hatása között. Zollner szerint az egyháznak „tovább kell mennie”, még akkor is, ha észreveszi, hogy mindenki látja a hiányosságait.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

Az eredeti cikk számos ponton alkalmazott érzelmi befolyásolást és sugalmazást. Például a „szökőár” és „fellegvár” szavak használata dramatizálja a helyzetet. A „túlbuzgó világiak” kifejezés pedig egyértelműen negatív konnotációval bír. A cikk feltételezi, hogy az egyház képtelen a reformra, ami egy nem feltétlenül bizonyított állítás.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések problémája mélyen gyökerezik, és a megoldásához a mentalitás gyökeres megváltoztatására van szükség. Az esemény hatása a magyar közéletre közvetetten jelentkezhet, amennyiben a magyar katolikus egyház is érintett a problémában.

(Forrás: 444.hu)