OkosHír: Az Európai Bizottság a Brexit-népszavazást és Donald Trump 2016-os amerikai elnökválasztási győzelmét követően intézkedéseket vezetett be az európai politikai diskurzus szabályozására. A bizottság célja a „gyűlöletbeszéd” és a „dezinformáció” elleni küzdelem. Norman Lewis szerint a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) az Európai Bizottság egyik fő eszköze ebben a folyamatban. Egy, az MCC által végzett kutatás szerint az EU többet költ a beszéd szabályozására, mint a rák elleni kutatásokra és innovációra. A rák elleni kutatásokra évente 494 millió eurót fordítanak.

A DSA célja hivatalosan egy „biztonságosabb” digitális tér létrehozása, ahol a felhasználók védettek, és a közösségi média platformok felelősségteljesen járnak el. A törvény az olyan platformokat, mint a Facebook, az X, a YouTube vagy a TikTok „szolgáltatásként” kezeli.

A DSA alapján a cégek kötelesek eltávolítani az „illegális tartalmakat” és kezelni a „rendszerszintű kockázatokat”. A fogalmak definíciója nem egyértelmű.

Norman Lewis szerint az EU a végrehajtói szerepet magánszereplőknek, úgynevezett „hiteles bejelentőknek” szervezi ki, akik tanácsokat adnak a platformoknak a tartalmak eltávolításáról. Állítása szerint ezek a szervezetek sok esetben az EU ideológiai céljaihoz kötődő, nem demokratikusan választott civil szervezetek.

Lewis szerint az unió manipulálja a beszédet, amikor „gyűlöletbeszédnek”, „dezinformációnak” vagy „szélsőségesnek” minősít egyes tartalmakat. Különösen a populista politikusokat, akik kritikusak az EU-s integrációval, a bevándorlással vagy a zöld törekvésekkel szemben, nem politikai ellenfelekként kezelik, hanem „gyűlölet”, „szélsőségesség” vagy „dezinformáció” forrásaként.

Lewis szerint az unió azért tartja veszélyesnek a szólásszabadságot, mert az kiszámíthatatlan, lehetővé teszi alternatív narratívák megjelenését, és segíti az állampolgárokat abban, hogy saját véleményt alakítsanak ki.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Érzelmi befolyásolás: Az eredeti cikk erős érzelmi töltéssel rendelkezik, negatív jelzőket használ az Európai Bizottság intézkedéseire (pl. „autoriter támadás”, „orwelli projektek”).
• Feltételezések: A cikk következtetésként tálalja azt a feltételezést, hogy az EU a „szabályozatlan beszéd” visszaszorítását fontosabbnak tartja, mint a rák elleni küzdelmet, ami egyoldalú értelmezés.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások egy része (pl. az EU által a beszéd szabályozására fordított összegek) ellenőrizhető, de a következtetések és értelmezések szubjektívek.
• Konklúzió: A cikk arra a konklúzióra jut, hogy az EU korlátozza a szólásszabadságot és veszélyezteti a demokráciát.
• Hatás a közéletre: Az ilyen cikkek polarizálhatják a közvéleményt az EU-val kapcsolatban, és erősíthetik a bizalmatlanságot az intézményekkel szemben.

(Forrás: demokrata.hu)