Cynthia Erivo, akit korábban háromszor jelöltek Oscar-díjra, fogja alakítani Jézust a Jézus Krisztus szupersztár Hollywood Bowl-beli augusztusi előadásaiban. Erivo korábban Mária Magdolnát alakította a musical egy másik verziójában. Az Andrew Lloyd Webber és Tim Rice nevével fémjelzett musical Broadway-n 1971-ben debütált. Az 1973-ban készült filmváltozat Jézust és tanítványait hippiként ábrázolta. A filmben Júdást, Jézus árulóját, Carl Anderson, egy fekete bőrű színész játszotta.

A kereszténység történetében a különböző etnikumok a saját képükre formálták Jézust. A Távol-Keletről, például Japánból származó ábrázolásokon Jézus és tanítványai vágott szeműként jelennek meg. Hasonlóképpen, afrikai népek fekete bőrűként ábrázolják Jézust. A Biblia nem ad konkrét támpontot Jézus megjelenésével kapcsolatban. János evangéliumában (14,7–10) egy párbeszéd található Fülöp apostol és Jézus között, amely az Atya és a Fiú egylényegűségét érinti.

A XX. században számos művész merített ihletet Jézus életéből és tanításából, ami számos filmfeldolgozáshoz vezetett. Az 1968 előtti és utáni filmek többsége az evangéliumokból kiindulva ábrázolta Jézust. Példaként említhető Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma, amely kizárólag az Újszövetség első könyvének szövegét használja. A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano 2014-ben a legigazabb evangéliumi filmalkotásnak nevezte. II. János Pál pápa szerint a film mély hatást gyakorol az emberi viselkedésre és értékválasztásra. Franco Zeffirelli A názáreti Jézus című filmjét is elismeréssel illették.

A Jézus Krisztus szupersztárt követően több, vitát kiváltó Jézus-film is készült. Ezek a filmek nem annyira Jézus külső megjelenítésével, hanem inkább a mondanivalójukkal váltottak ki reakciókat. A Monty Python Brian élete című filmje egy szatirikus társadalomkritika, amely a vakhitet és történelmi kérdéseket helyezi a középpontba. A film formabontó volt a Jézus korában játszódó addigi filmekhez képest, és a csapat tagjai az istenkáromlás miatt börtönnel is számolhattak.

Martin Scorsese 1988-as filmje, a Krisztus utolsó megkísértése Nikosz Kazandzakisz regényét felhasználva a megváltószereppel és vágyaival küszködő emberként ábrázolta Jézust. A film heves fogadtatásra lelt, számos mozi nem vetítette, és a rendező halálos fenyegetéseket kapott. Franciaországban egy radikális katolikus csoport több mozit felgyújtott a vetítések alatt.

Az utóbbi évtizedekben a társadalomkritikus rajzfilmsorozatokban is megjelent Jézus alakja. A South Parkban Jézus és a haverok című műsort nézik a szereplők, míg a Family Guyban Jézus egy sarki lemezbolt eladójaként szerepel.

William Paul Young 2007-ben megjelent A viskó című regényében, majd a 2017-es filmfeldolgozásban a főszereplő a három isteni személlyel találkozik: egy molett néger asszony képében megjelenő „Papával”, egy sémi férfival (Jézussal) és egy vágott szemű, fiatal ázsiai nővel (a Szent Szellemmel).

Mel Gibson bejelentette A passió című filmje folytatásának szánt Feltámadást (Resurrection). A Variety értesülései szerint a forgatás elkezdődött, a film a tervek szerint 2026-ban kerül a mozikba.

Elemzés

Az eredeti cikk számos olyan nyelvi eszközt alkalmazott, amelyek célja az olvasó érzelmi befolyásolása volt. Például a „híres-hírhedt musical”, „teljesen történelmietlen módon”, „botrányt keltő Jézus-film”, „jóérzésű emberek kedélyét borzolva”, „teljes blaszfémia”, „az őrületből is” kifejezések mind negatív konnotációval rendelkeznek, és arra szolgálnak, hogy az olvasóban ellenérzést keltsenek a bemutatott jelenséggel szemben.

A cikkben több feltételezés is következtetésként lett tálalva. Például az, hogy „annak, hogy Jézust egy fekete színésznő alakítja, semmiféle mondanivalója nincs azon túl, hogy a woke Donald Trump fellépése ellenére ugyanúgy erősen jelen van Hollywoodban” egy vélemény, amelyet a cikk tényként próbál beállítani. Hasonlóképpen, az a kijelentés, hogy „az európai kultúrkörben feketeként, pláne nőként megjeleníteni teljes blaszfémia” egy szubjektív értékítélet.

A cikkben tett állítások egy része megfelel a valóságnak (pl. a filmek címei, rendezői, bemutatási évei), míg más állítások (pl. a woke jelenléte Hollywoodban, a blaszfémia kérdése) véleményen alapulnak, és nem támaszthatók alá objektív bizonyítékokkal.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a szerző negatívan viszonyul a Jézus Krisztus szupersztár újabb verziójához, amelyben egy fekete bőrű színésznő alakítja Jézust. A szerző szerint ez a jelenség a „woke” ideológia térnyerésének a jele, és sérti a keresztény hívek érzéseit.

Az esemény hatása a magyar közéletre valószínűleg korlátozott lesz. A téma felvethet vitákat a művészeti szabadság, a vallási érzékenység és a kulturális identitás kérdéseiről, de várhatóan nem fog mélyreható társadalmi változásokat eredményezni.

(Forrás: demokrata.hu)
Kép: Demokrata