A Kortárs Építészeti Központ Klímaplatformján kutatók vitatták meg a klímacselekvés lehetőségeit egyéni és közösségi szinten. A beszélgetés témái között szerepelt a klímaváltozás kommunikációja, valamint a technológiai és megújuló energiaforrásokra való kizárólagos támaszkodás korlátai.

Donald Trump korábbi elnöki rendelete az Egyesült Államok kilépéséről a párizsi egyezményből vitát váltott ki. A résztvevők szerint a kilépés következményei nem egyértelműen negatívak.

Vasárus Gábor terület- és településfejlesztő geográfus kutató szerint az Egyesült Államok kilépési szándéka a párizsi egyezményből nem feltétlenül eredményezett jelentős változást a gyakorlatban, mivel az ország korábban sem tartotta be az egyezményt. A kutató megjegyezte, hogy az egyezmény módszertana hiányos volt, mivel nem vette figyelembe a hadseregek károsanyag-kibocsátását. Példaként említette, hogy az Egyesült Államok hadseregének 2017-es kibocsátása megegyezett Magyarország és Észtország együttes kibocsátásával.

Köves Alexandra közgazdász szerint a vezető kormányok nem kezelték komolyan a párizsi egyezményt. Véleménye szerint a gazdasági növekedés mítosza és a technooptimizmus nem kínálnak megoldást a klímakérdésre. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Trump kilépése potenciálisan progresszív irányba terelheti a világot.

Vasárus szerint a technológiai megoldásokba vetett hit eltereli a figyelmet az életmód megváltoztatásának szükségességéről. Példaként említette a napelemeket, amelyeknek a teljes életciklusuk alatt 41 gramm szén-dioxid kibocsátása van kilowattóránként. Kritizálta a német átállást is, ahol a szén-dioxid kibocsátás kilowattóránként majdnem kétszer annyi, mint Magyarországon. A napenergia hiányát gázturbinákkal pótolják, és a negatív áramár miatt bizonyos esetekben indokolatlanul működtetik a vasúti jégmentesítő rendszereket.

Köves Alexandra szerint a zöldnövekedés illúzió, és az elektrifikáció zsákutca. A világ rekordmennyiségű szenet égetett el 2024-ben, miközben a megújuló energia mennyisége 17 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy az új technológiák nem helyettesítik, hanem kiegészítik a régieket.

Pribéli Levente humánökológus szerint a megújuló energiaforrásoknak van helyük, és a fosszilis energiahordozókat ki kell vezetni. Ehhez azonban a gazdasági növekedésen túl kell lépni. Szerinte el kell fogadni, hogy az energia nem mindig áll rendelkezésre ugyanabban a mennyiségben, ami korlátozhatja például az éjszakai tevékenységeket, vagy a fogyasztói cikkek elérhetőségét.

Csapó Krisztina, a Deep Adaptation Hungary képviselője, mentálhigiénés szakember szerint az embereknek nehéz lemondaniuk a megszokott jólétről. Úgy véli, a fiatalok magukra vannak hagyva a félelmeikkel, míg az idősebb generációk nem néznek szembe a bűntudatukkal.

Csapó Krisztina szerint a klímaváltozásról szóló kommunikációban a lemondás helyett arra kellene fókuszálni, hogy a jelenlegi rendszer nem fenntartható, és egy jobb rendszert lehetne felépíteni.

Pribéli Levente szerint a változásokhoz nem szabad mereven állni. Nem tartja bűnnek a mobiltelefon használatát, de az évente történő készülékcsere nem fenntartható. A reklámipar szabályozása is fontos, mert gyakran hamis üzeneteket közvetít, például az autót a biztonsággal és a természettel való kapcsolattal hozza összefüggésbe. Vasárus szerint a tömegközlekedést kellene reklámozni és ingyenessé tenni.

Köves Alexandra szerint a növekedési kényszert ki lehet venni a gazdaságból például a munkaidő csökkentésével. A hitelek is növekedési kényszert okoznak, ezért a pénzügyi rendszereket át kell alakítani.

Pribéli szerint nem tragédia, ha valamiről le kell mondani. Vasárus szerint a fogyasztáscsökkentés nem kényelmetlenséget jelent, hanem a felesleges dolgok elhagyását.

Csapó Krisztina szerint a világ hamarosan meg fog változni, és bizonyos dolgok egyszerűen eltűnnek.

Vasárus szerint az egyéni cselekvéseknek is van értelmük. Ha a középosztály egy része lemondana a kizsákmányoló munkával készült termékek vásárlásáról, az ágazat átalakulna. Példaként említette az ózonkárosító gázokkal működő hűtők elleni tiltakozást, ami az iparág gyors átállásához vezetett.

Forgács Bálint pszichológus szerint a klímaváltozásról szóló kommunikációban konkrét cselekvésekről kellene beszélni.

Köves Alexandra szerint a klímaváltozás folyamatait nem lehet lineárisan elképzelni, és nem szabad a tökéletes modellekre várni.

Vasárus szerint a klímaválság valamikor 2050 és 2100 között fog bekövetkezni. A geográfus szerint számos lehetőség van a klímaváltozás hatásainak csökkentésére, például a panelházak tetejének fehérre festése, a világos burkolatok alkalmazása, záportározók létrehozása és a villámárvizekre való felkészülés.

Elemzés

Az eredeti cikkben a szerző bizonyos nyelvi eszközökkel próbált hatni az olvasóra, például metaforákkal és retorikai kérdésekkel. A cikkben több következtetésként tálalt feltételezés is szerepelt, például a technooptimizmussal és a zöld növekedéssel kapcsolatban. A cikkben tett állítások egy része szakértői véleményen alapult, de nem minden állítás volt megfelelően alátámasztva.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a klímaváltozás komplex probléma, amelynek megoldásához egyéni és közösségi szinten is változásokra van szükség. A technológiai megoldások önmagukban nem elegendőek, és az életmódunkat is át kell alakítani. Fontos a klímaváltozásról szóló kommunikáció is, és a lemondás helyett a pozitív változásokra kell fókuszálni.

Ez az esemény felhívhatja a figyelmet a klímaváltozás összetettségére és a szükséges intézkedések sokféleségére a magyar közéletben. A beszélgetés rávilágít arra, hogy a technológiai megoldások mellett a társadalmi és gazdasági változások is elengedhetetlenek a klímaválság kezeléséhez.

(Forrás: telex.hu)