Egy nemzetközi kutatócsoport DNS-vizsgálatokkal elemezte a hunok és más eurázsiai népek genetikai kapcsolatait. A vizsgálatban 370, Kr. e. 2. század és Kr. u. 6. század között élt személy genetikai mintáit hasonlították össze Belső-Ázsiából, a mongol sztyeppékről, Közép-Ázsiából és a Kárpát-medencéből. A kutatás célja az volt, hogy feltárják a kapcsolatot az ázsiai hunok (Xiongnu) és az Európában megjelent hun csoportok között, figyelembe véve, hogy az ázsiai Hun Birodalom Kr. u. 100 körül bomlott fel, és több mint 250 év telt el a két birodalom fennállása között.
A minták között 35 újonnan elemzett genetikai minta szerepelt Magyarországról és Kazahsztán keleti régiójából. A kutatók a Kárpát-medence 4–6. századi népességének eddig ismert teljes genetikai állományát figyelembe vették, beleértve a sztyeppei jellegzetességeket hordozó temetkezéseket, a késő szarmata és a Gepida Királyság kultúrájába illeszkedő temetőket is.
A kutatás eredményei szerint a Kárpát-medencében a hunok érkezése után nem volt kimutatható nagyobb ázsiai vagy sztyeppei származású közösség. Azonosítottak egy kis csoportot, amely jelentős kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordozott, és régészetileg a sztyeppei jellegű temetkezésekhez tartozott.
A Hun Birodalom lakossága genetikailag heterogén volt. A genetikai és régészeti adatok alapján a közösségek mozaikosan helyezkedtek el, ami összetett mobilitási és interakciós folyamatokra utal. A sztyeppei jellegzetességeket mutató temetkezések kulturálisan és genetikai örökségüket tekintve is változatosak voltak, köztük keleti szarmata és kaukázusi népességekkel összefüggésbe hozható egyénekkel.
A kutatók szerint a hunok Európába érkezése eltérhetett az avarok megjelenésétől. Az avarok rövid idővel belső-ázsiai birodalmuk összeomlása után jelentek meg Európában, és genetikai örökségük kelet-ázsiai eredetű volt egészen uralmuk végéig. Ezzel szemben, a hunok több nemzedék elteltével alapítottak birodalmat Európában, amelybe számos más eurázsiai csoportot olvasztottak be. Bár a hunok átalakították a politikai tájat, genetikai lábnyomuk korlátozott maradt.
A kutatási projektet az Európai Unió Horizont 2020 programja finanszírozta. A HistoGenes kutatási keretrendszer a Kárpát-medence Kr. u. 400 és 900 közötti időszakát vizsgálja. A tanulmány szerzői Guido Alberto Gnecchi-Ruscone és Rácz Zsófia, vezető kutatója Vida Tivadar. A kutatásban részt vett Szeniczey Tamás és Hajdu Tamás is. A kutatók genealógiai kapcsolatok összehasonlításával (IBD módszer) közvetlen közös ősöket azonosítottak. Néhány magyarországi egyén közvetlen IBD kapcsolatot mutatott mongóliai, az ázsiai Hun Birodalom késői időszakából származó magas rangú személyekkel. E biológiai kapcsolati háló része egy olyan személy is, aki a valaha felfedezett legnagyobb mongóliai teraszos sírban (Gol Mod 2 lelőhely 1. sírjában) volt eltemetve. A magyarországi minták közül a Budapest-zuglói férfi, a tiszagyendai és tiszabura-pusztataskonyi női, valamint a marosszentgyörgyi és kecskeméti férfi temetkezések kapcsolhatók össze közvetlenül ázsiai hun személyekkel.
Elemzés:
Az eredeti cikk több ponton is alkalmazott olyan nyelvi eszközöket, amelyek befolyásolhatták az olvasó véleményét. Például a „létrehozták Európa egyik legbefolyásosabb, bár rövid életű nomád birodalmát” kifejezés a hunok jelentőségét hangsúlyozza, míg a „drámaian átalakították a politikai tájat” hasonló hatást ér el. A „tátong” szó használata az időbeli űr érzékeltetésére drámai hatást kelt.
A cikkben szerepeltek feltételezések, amelyeket következtetésként tálaltak. Például az, hogy a hunok Európába érkezése eltérő módon játszódhatott le, mint az avarok megjelenése, egy összehasonlításon alapuló feltételezés, nem pedig egy tény. A cikkben szereplő állítások nagyrészt megfelelnek a valóságnak, amennyiben a genetikai és régészeti kutatások eredményeit tükrözik.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaA cikkből az a konklúzió vonható le, hogy a hunok genetikai öröksége a Kárpát-medencében korlátozottabb, mint azt korábban gondolták. A hunok inkább politikai és kulturális hatást gyakoroltak, mint genetikai értelemben alakították volna át a régió népességét.
Az esemény hatása a magyar közéletre közvetett. A hunok genetikai örökségének tisztázása hozzájárulhat a magyar őstörténetről való tudományos viták árnyaltabb megközelítéséhez. Az eredmények befolyásolhatják a hunok szerepének megítélését a magyar történelemben és identitásban.
