Ruszin-Szendi Romulusz, a leváltott vezérkari főnök a Telexnek nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy a luxusvilla híre nyilvánosságra került. A nyilatkozat szerint az ingatlan megvásárlását és kezelését a Honvédelmi Minisztérium (HM) háttérintézménye végezte, azzal a céllal, hogy az a mindenkori vezérkari főnök szolgálati ingatlana legyen. Ruszin-Szendi kijelentette, hogy sem megrendelőként, sem tulajdonosként nem szerepelt az ügyben, és az ingatlannal kapcsolatos feladatok elvégzése során a HM háttérintézménye volt a megbízó és megrendelő. A kivitelezőkkel, a megbízottakkal és a megállapodásokkal kapcsolatos részletekről az ingatlankezelő rendelkezik információval.

A Ripost egykori kollégákra hivatkozva azt írja, hogy a vezérkari főnök által megfogalmazott igények miatt a 235 millió forintos villára további 684 millió forintot kellett költeni. A portál szerint a luxusigényekről egy 635 tételt tartalmazó pénzügyi lista készült.

A Ripost cikke szerint a ház tetőszerkezetét visszabontották, hogy helyére pezsgőfürdővel, lávaköves finn szaunával és grillterasszal ellátott penthouse kerülhessen. Ennek a tételnek a költsége 82 millió forint volt.

A Ripost cikke megemlíti, hogy a hálószobában, az ágy fölé egy ablakot, tükröt és fényjátékot kombináló építményt helyeztek el, melynek célja nem ismert. A lépcsőházat egy üvegcímer díszíti, melybe Ruszin-Szendi és felesége nevének kezdőbetűi, valamint egy katonai tőr került belefoglalásra.

A felső grillteraszról közvetlenül elérhető egy szivarszoba, ahol a szivarokhoz szükséges páratartalomról berendezések gondoskodnak. A földszinten található billiárdterem három oldalról üvegpanorámás, és egy versenyzésre alkalmas billiárdasztal található benne, melynek ára a Ripost szerint 3 millió forint volt.

A kertbe 31 millió forintért egzotikus növényeket telepítettek, amihez 2 méter mély talajcserére volt szükség. A tételek között szerepel egy speciálisan megmetszett örökzöld fa is, 1 millió 500 ezer forintért.

Elemzés:

Az eredeti cikk több ponton is érzelmi hatást próbált elérni az olvasónál. A „luxusigények” kifejezés és a magas összegek hangsúlyozása a pazarlás érzetét keltheti. A „visszautasíthatatlan kérések” megfogalmazás a hatalommal való visszaélésre utalhat. A hálószobai építmény leírása („Nem tudni, hogy mindez külföldi minta nyomán, vagy saját ötletre lett-e kifejlesztve, s hogy valójában mire szolgál”) pedig a titokzatosság és a spekuláció érzetét kelti.

A cikkben több feltételezés is következtetésként van tálalva. Például az, hogy a vezérkari főnök konkrétan kimondott vagy „sugalmazott” igényei miatt kellett elkölteni a többletösszeget. Ezt az állítást a Ripost egykori kollégákra hivatkozva teszi, de nem mutat be konkrét bizonyítékokat.

A cikkben tett állítások egy része (pl. a felújítás költségei, a kertbe ültetett növények ára) valószínűleg ellenőrizhető a HM dokumentumaiban vagy a kivitelezők számláin keresztül. Azonban az, hogy ezek az igények valóban a vezérkari főnöktől származtak-e, nehezebben bizonyítható.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy egy magas beosztású katonai vezető szolgálati lakásának felújítására jelentős összegeket fordítottak. A felújítás során felmerült igények egy része luxusnak minősíthető.

Ennek az eseménynek több hatása is lehet a magyar közéletre. Egyrészt erősítheti a közbizalom hiányát a politikai és katonai vezetőkkel szemben. Másrészt kérdéseket vethet fel a közpénzek felhasználásának átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatban. Harmadrészt pedig a jövőben szigorúbb szabályozást eredményezhet a hasonló esetek elkerülése érdekében.

(Forrás: demokrata.hu)