A rendező korábban többször játszotta Mister X szerepét A Cirkuszhercegnőben. Először az Operettszínházban látta Vámos rendezésében, majd Pécsett Bor József rendezésében játszott benne. Ezt követte egy német nyelvű előadás Ausztriában, és újra az Operettszínházban, Verebes István rendezésében, minden alkalommal Mister X-et alakítva.

A rendező szerint a korábbi szerep biztonságot ad a rendezéshez, mivel a darabot már sokszor feltérképezte. A színészi munka során a rendező elképzeléseit kellett követnie, most viszont lehetősége nyílt saját gondolatainak megvalósítására.

A kiindulópont a zene volt, ami a nagyzenekari hangzástól a hegedűszólóig terjed. A rendező úgy véli, hogy a zene lehetőséget ad a történet sztereotípiákon való túllépésére. Az eredeti változatban a manézs nem jelent meg fizikailag a színpadon, de a Budapesti Operettszínház technikai adottságai lehetővé teszik a cirkuszi színpadkép megjelenítését. A nézők láthatják Mister X mutatványát, amiről eddig csak hallottak.

Orbán János Dénes újrafordította a szövegkönyvet. A darab 1926-ban íródott, és a korabeli közönség elnézőbb volt a dramaturgiai hiányosságokkal szemben. A rendező szerint nem volt szükség a szöveg megváltoztatására, inkább csak a felesleges párbeszédeket kellett kihúzni. A karakterek motivációit viszont konkrétabbá kellett tenni. Például Szergej Vlagyimir orosz arisztokrata figuráját az eredeti műben ütődöttnek ábrázolták, de az új verzióban valódi férfiként jelenik meg.

A cirkusz mint helyszín rendhagyó megoldásnak számított a darab születésekor. Kálmán Imre egy cirkuszi előadás hatására döntött a cirkusz mellett, ami idegen volt a bécsi operetthagyományoktól. A bemutató nagy hatással volt a közönségre.

A rendező szerint a XXI. századi szemlélet fontos a darabhoz való közeledésben. A második felvonás báltermi jeleneteit Vlagyimir kastélyába helyezték át, ahol liftszerkezetek és titkos szobák találhatók. A kastélyban cápák is élnek. A rendező szerint a húszas években a világ tele volt technikai újdonságokkal.

A rendező szerint az operett szolgáltatta a slágereket a XX. század elején. Célja, hogy a műfajt ma is élővé tegye. Nem muzeális relikviaként szeretnék bemutatni a darabot, hanem kortárs előadásként. A darab születésének körülményei fontosak a történet lélektani motívumainak megértéséhez.

A rendező szerint a darab minden szereplőjét a magány mozgatja. Mister X az álarca mögé rejti az arcát, ami jelképezi, hogy mennyire elrejtjük személyiségünket a világ elől. Fedóra a saját gyászával érkezik Oroszországba, Mabel egyedül próbál megélni egy idegen országban, Tónit a magány sodorja messze a hazájától, Vlagyimir pedig a hatalom és a pénz birtokában is magányos. A darab főhősei szembe tudnak nézni önmagukkal, és képesek az őszinteségre és a bocsánatkérésre. A rendező nyitva hagyja a kérdést, hogy tényleg megoldódik-e minden. Szerinte annak van esélye a boldogságra, aki őszintén szembe tud nézni hibáival.

Elemzés

Az eredeti cikk számos nyelvi eszközt használt az olvasó érzelmi befolyásolására. Például a rendező szavainak közvetlen idézése, valamint a darab „monumentális” zenéjének kiemelése a drámai hatás fokozását szolgálta. A cikkben következtetésként tálalt feltételezések is szerepeltek, mint például az, hogy a darab szereplőit a magány mozgatja, ami egy szubjektív értelmezés. A cikkben tett állítások alapvetően megfelelnek a valóságnak, amennyiben a rendező szubjektív véleményét tükrözik. A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a rendező egy modern, a XXI. századhoz igazított előadást szeretne létrehozni, amely a hagyományokat tiszteletben tartva, de a mai közönség számára is releváns kérdéseket vet fel. Ennek az eseménynek a hatása a magyar közéletre közvetett, de a kulturális élet gazdagításával hozzájárulhat a társadalmi diskurzushoz és az önreflexióhoz.

(Forrás: demokrata.hu)