Az állami egészségügyben országosan ápolóhiány tapasztalható. Becslések szerint legalább 30 ezer szakdolgozó hiányzik. Ez a helyzet a dolgozók túlterheléséhez vezet, akik gyakran 12 órás műszakokban és túlórában dolgoznak.
A béremelések ellenére a pálya vonzereje a fiatalok számára továbbra is alacsony, és az ápolók átlagéletkora magas. A Dél-Alföldön korábban Romániából és Szerbiából érkező, magyar anyanyelvű ápolók jelentettek utánpótlást, de a szomszédos országokban kínált magasabb bérek miatt ez a tendencia csökkent. Az ázsiai dolgozók alkalmazása nyelvi nehézségekbe ütközik.
Dr. Irinyi Tamás, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Csongrád-Csanád Megyei Területi Szervezetének elnöke szerint az ápolók fizetése emelkedett a bérminimumokhoz képest, és a pótlékokkal többet kereshetnek. Az orvosi béremelések következtében azonban az ápolói átlagbérek aránya az orvosi átlagfizetésekhez képest csökkent. Míg korábban az ápolói bérek az orvosi bérek 47 százalékát tették ki, ez az arány jelenleg 30 százalék körül van. Ez az arány az Európai Unióban alacsonynak számít, ahol az átlag 50-60 százalék között mozog.
Irinyi szerint a munkaadók az üres állásokra gyakran alacsonyabb végzettségű ápolókat alkalmaznak, ami bérmegtakarítást eredményezhet. Egy kolléga arról számolt be, hogy jelentkezésekor csak az alacsonyabb szintű képzettségét vették figyelembe, ami alacsonyabb fizetéshez vezetett.
A legtöbb helyen minden műszakban van legalább egy szakápoló, de a megfelelő ellátáshoz többre lenne szükség. Az ápolók 12 órás műszakokban dolgoznak, melybe sok esetben az osztály átadás-átvétele nem tartozik bele, pedig ez további fél-egy órát vehet igénybe.
Irinyi szerint a Szegedi Tudományegyetem klinikáin a műszak előtti-utáni átadás-átvétel a fizetett munkaidő része. Irinyi számításai szerint az elmúlt évtizedekben összesen 3 évet dolgozott ingyen a korábban ki nem fizetett átadási időkkel.
A MESZK évek óta küzd a tagság helyzetének javításáért, tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal, és tüntetéseket is szervezett.
Irinyi szerint összefüggés lehet egyes vidéki kórházi osztályok „működésük átmeneti szüneteltetése” és az ápolók alacsony létszáma között. A bezárt osztályok szakdolgozóit a kórházak más részlegei veszik át.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaIrinyi szerint az, hogy egy műszakban 20-30 betegre csak egyetlen szakképzett ápoló jut, nem felel meg a szakmai követelményeknek.
A koronavírus-járvány után kapott 10 napos pótszabadságokat a szakdolgozók többsége ki tudta venni. Sok helyen azonban az alapszabadságokat sem tudják a tárgyévben kivenni a dolgozók.
A MESZK korábbi felmérései szerint az ápolók közel 70 százaléka kiégettnek érzi magát, és a fele depressziósnak tartja magát.
Irinyi szerint a fekvőbeteg-ellátásban az utóbbi 8-9 évben gyakorlatilag nem változott az állami térítés összege. Eközben az energia, a gyógyszer, az élelmiszer ára nőtt, és a béreket is emelni kellett. A kapott összeg kevés az ellátásra, emiatt a kórházak adósságot halmoznak fel.
Irinyi Tamás szerint a MESZK egyetért a Magyar Orvosi Kamara (MOK) megállapításaival, melyek szerint több pénzre van szükség az állami egészségügyi rendszerben. A MOK eddig nem kérte fel a MESZK-t a kampányához való csatlakozásra.
Elemzés
Az eredeti cikk több nyelvi eszközzel is próbált hatni az olvasóra. Használt érzelmileg túlfűtött kifejezéseket (pl. „jórészt hiába”, „sereghajtók vagyunk”), és általánosításokat (pl. „sokan és sokszor elmondták már”). A cikkben feltételezésként tálalt következtetések is szerepeltek, például az osztályok bezárása és az ápolók alacsony létszáma közötti összefüggés.
A cikkben tett állítások egy része alátámasztottnak tűnik (pl. bérek változása), míg más részek kevésbé (pl. ápolók kiégése, depressziója). A cikk konklúziója, hogy az állami egészségügyben súlyos problémák vannak az ápolók helyzetével kapcsolatban, és ez negatívan befolyásolja az ellátás minőségét.
A cikkben leírtak hatással lehetnek a magyar közéletre, felhívhatják a figyelmet az egészségügyi dolgozók helyzetére, és nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra a problémák megoldása érdekében.
