A klímaváltozás, különösen a hőmérséklet emelkedése, befolyásolja a mezőgazdasági foglalkoztatást két fő módon. Kutatások szerint a 20-25 Celsius fok közötti környezeti hőmérséklet ideális a munkatermelékenység szempontjából. Ezen hőmérsékleti tartománytól való eltérés a munkatermelékenység csökkenéséhez vezethet, és a csökkenés mértéke az eltérés nagyságával arányos.

A munkatermelékenység csökkenése a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy adott mezőgazdasági munka elvégzéséhez 35 Celsius fokos hőmérséklet esetén több munkásra lehet szükség, mint 25 Celsius fokon. Például, ha egy munkát 25 Celsius fokon 20 munkás végez el, akkor 35 Celsius fokon ehhez a munkához 25 munkás is szükséges lehet.

Egy videofelvételes vizsgálat kimutatta, hogy a hőmérséklet emelkedésével a szőlőszüretelő munkások több időt töltenek pihenéssel és folyadékpótlással. Cipruson a kiesett munkaidő elérte a 30%-ot, amikor a hőmérséklet meghaladta a 30˚C-ot, annak ellenére, hogy a dolgozók teljesítménybért kaptak.

Magyarországon is megfigyelhető a nappali csúcshőmérséklet emelkedése, ami hosszabb ideig tartó hőhullámokat eredményez. Egy kutatás során négy térséget vizsgálva azt vizsgálták, hogy a magyar mezőgazdaságban dolgozók hogyan küzdenek meg a hőstresszel, milyen módszereket alkalmaznak a negatív hatások mérséklésére, és mennyire tudatosult bennük a hőstressz munkatermelékenységet befolyásoló hatása.

A kutatás eredményei szerint a kültéri munkavégzés egyre nehezebbé válik a nappali órákban, ezért a munkakezdés egyre korábbra tolódik, gyakran napfelkeltére. A szélsőségesen meleg időjárás már nem csak néhány napig tart, hanem akár júniustól augusztus végéig is befolyásolhatja a mezőgazdasági munkák menetét.

Egyre elterjedtebb az éjszakai munkavégzés, különösen a szőlő- és gyümölcsültetvényekben, ahol növényvédelmi munkákat végeznek, valamint gépi szüretet/betakarítást alkalmaznak. A fóliás és üvegházas termesztőberendezésekben dolgozók hőstressze magasabb, ezért itt is kísérleteznek az éjszakai munkavégzéssel.

A hőségnapok számának növekedésével a munkaidőt a hőmérséklethez (hőségriadóhoz) igazítják, ami munkaidő-csökkentést jelent. Rövidebb idő alatt kellene elvégezni a megszokott munkamennyiséget, ami több munkaerőt igényelne. Ugyanakkor a hajnali munkakezdést kevesebben vállalják, ami munkaerőhiányhoz vezethet.

A magas napi csúcshőmérséklet olyan munkafázisokat is érint, mint a szőlőszüret, amely korábban kevésbé volt érintett. A tél lerövidülésével a tenyészidőszak korábban kezdődik, ami a betakarítási időszakot is előrehozza.

Gyöngyös térségében a szőlőszüret ideje hagyományosan szeptember-október volt, de az utóbbi években általánossá vált az augusztusi szüret, és voltak évek, amikor a korai fajtákat már júliusban szedni kellett, magasabb hőmérsékleti körülmények között.

A szőlősgazdák érzékelik a szüretelők teljesítményének romlását és a leszedett szőlő mennyiségének csökkenését. Egy abasári szőlőtermesztő szerint a korábbi 500-600 kg/nap teljesítmény helyett ma már 200-250 kg/nap is jónak számít.

A gazdálkodók a munkavégző képesség csökkenését gyakran a tapasztalt munkások kiöregedésével és az újak alkalmatlanságával magyarázzák. A munkakörülmények – a hőmérsékleti viszonyok – megváltozásának szerepét a munkások teljesítménycsökkenésében a kutatás során egyetlen válaszadó sem említette. Ugyanakkor a „felmelegedés” gazdálkodásra gyakorolt hatásainak feltérképezése során szóba került a szabadtéri munkavégzés idejének eltolódása és lerövidülése.

A megkérdezett gazdálkodók a hőstressz fogalmát inkább a növényekre vonatkoztatták, és nem tekintettek úgy a munkásokra, mint akik a hőstressz hatására elérték teljesítőképességük határait. Ez információhiányra utal, mivel a hőstressz nem csak a munkateljesítményt befolyásolja negatívan, hanem egészségkárosító hatása is lehet.

A hőstressz kezeléséhez a megfelelő pihenőidő biztosítása alapvető fontosságú. A munkaadók a teljesítmény fokozásában érdekeltek, míg a dolgozók számára fontos az egészségük megőrzése és a magasabb bér elérése. A mindennapok gyakorlatában a gazdálkodók igyekeznek megfelelni a hazai szabályozásnak, amelyet a 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet szabályoz.

A pihenőidők számontartása nem jellemző a hazai kisgazdaságokra. A szabadtéren dolgozók saját ritmusuk szerint haladhatnak, és pihenhetnek, ha szükséges. A nagyobb foglalkoztatotti létszámmal dolgozó hajtatott növénytermesztők esetében a pihenők be vannak építve a műszakba, de a dolgozók egy része inkább nem él a pihenés lehetőségével, mivel teljesítménybért kapnak.

A teljesítményalapú bérezés arra ösztönzi a dolgozókat, hogy minimalizálják a pihenőidőt. Időalapú bérezés esetén ez a probléma kevésbé merül fel, noha a magyar szabályozás által a hőstressznek kitett munkahelyeken kötelezően előírt öt perc pihenőidő aligha alkalmas az extrém hőterhelést szenvedő dolgozók egészségének megőrzésére.

A magyar szabályozás nem veszi figyelembe a dolgozót érő hőstressz mértékét, pusztán küszöbértéket határoz meg. Például a szabályozás szerint tűző napon 40˚C esetén ugyanúgy öt-tíz perc pihenőidőt kell biztosítani, mint közvetlen napfénynek nem kitett műhelyben, ahol 31 Celsius fokot mutat a hőmérő.

Ezzel szemben az amerikai munkavédelmi hivatal (NIOSH) sávosan határozza meg az ajánlott pihenőidőt a hőstressz egészségkárosító hatásainak elkerülése érdekében. Például, ha a munkavégzésre közvetlen napsütésnek kitéve kerül sor, és a hőmérséklet eléri a 40 Celsius fokot 20 perc nehéz fizikai munka után 40 perc pihenést irányoz elő.

Összefoglalás és elemzés

Az eredeti cikk több nyelvi eszközzel is próbált hatni az olvasóra. Például a „klímaváltozás szorításában” kifejezés dramatizálja a helyzetet, és sürgető érzést kelt. A cikkben találhatók következtetésként tálalt feltételezések is, például amikor a gazdálkodók véleményét idézik a munkások teljesítményének csökkenéséről, és ezt automatikusan a klímaváltozás számlájára írják.

A cikkben tett állítások nagyrészt megfelelnek a valóságnak, amennyiben tudományos kutatásokkal és szakértői véleményekkel vannak alátámasztva. Azonban fontos megjegyezni, hogy a gazdálkodók véleménye szubjektív, és nem feltétlenül tükrözi a teljes képet.

A cikkben leírtakból arra a konklúzióra lehet jutni, hogy a klímaváltozás jelentős hatással van a mezőgazdasági munkavégzésre Magyarországon. A hőmérséklet emelkedése csökkenti a munkatermelékenységet, ami munkaerőhiányhoz és a betakarítási időszakok eltolódásához vezethet. A munkavédelmi szabályozás jelenlegi formájában nem biztosítja a megfelelő védelmet a mezőgazdasági dolgozók számára a hőstressz ellen.

Ez az esemény potenciálisan jelentős hatással lehet a magyar közéletre. A mezőgazdaság az egyik legfontosabb ágazat Magyarországon, és a klímaváltozás hatásai veszélyeztethetik az élelmiszerbiztonságot és a vidéki foglalkoztatást. A kormányzatnak és a mezőgazdasági szereplőknek közösen kell fellépniük a klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás érdekében.

A kutatást a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap támogatta (K 132975). Bővebben lásd: Koós B., Kovács K., Váradi M. M., Hamza E. 2024. Mezőgazdaság és foglalkoztatás a klímaváltozás szorításában. Tér és Társadalom, 38(4), pp. 64-92.

Koós Bálint a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa

(Forrás: portfolio.hu)