Átalakulásban a MOME: Rektori Lemondás és Jövőbeli Kihívások

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) változó hangulat tapasztalható, melyet diákok és oktatók egyaránt megfigyeltek. Koós Pál rektor lemondása, a diákok egyik fő követelése, teljesült. Ugyanakkor bizonytalanság övezi a diákok és a kuratórium közötti jövőbeli viszonyt, valamint az egyetemen zajló szervezeti reformok kimenetelét.

A diákok által szervezett megmozdulások során egy visszaszámláló jelzi, hogy meddig várják a kuratórium válaszát a további követelésekre.

A MOME, a Corvinus Egyetem mellett, az egyik elsőként modellváltó intézmény volt. A mostani helyzet rávilágít arra, hogy az alapítványi modell milyen következményekkel járhat az egyetemi autonómiára nézve. Kérdéses, hogy a modellváltás után lehetséges-e az egyetem és a fenntartó közötti rendszer reformja és a békés együttműködés kialakítása.

A MOME modellváltásához visszatekintve, az egyetem korábban családias légkörű, de szerény anyagi helyzetű intézmény volt. Kopek Gábor rektorsága alatt új campus épült, ami 2019-ben nyílt meg. Az új helyszín lehetőséget teremtett a fejlődésre és a hallgatói létszám növelésére. A források szerint a MOME-t választották ki a kormány felsőoktatási elképzeléseinek bemutatására, és az egyetem az elsők között került alapítványi modellbe.

Egy másik forrás szerint az egyetem vezetése kezdetben bizakodó volt a modellváltással kapcsolatban, abban bízva, hogy befolyásuk lesz a kuratórium összetételére. Számos európai és amerikai egyetem működik alapítványi formában, ahol a kuratórium felügyeli az intézményt, de a vezetés szabad kezet kap a napi irányításban. A magyar modell azonban, legalábbis a MOME és a Corvinus esetében, eltérő irányt vett.

A felsőoktatási törvény módosítása lehetővé tette, hogy a fenntartó alapítványok kuratóriumai saját működési modellt alakítsanak ki, és jogokat vonjanak el az egyetemi szenátustól. A MOME és a Corvinus esetében ez azt jelentette, hogy a kuratórium által kinevezett vezetők aktívan beavatkoztak az egyetem működésébe és stratégiájába. A Corvinus élére Anthony Radev került, míg a MOME esetében Böszörményi-Nagy Gergely lett a kuratóriumi elnök.

A MOME közössége kezdetben együttműködő volt az új vezetéssel, értékelve a modellváltásból származó többletforrásokat. A hozzáállás az volt, hogy kivárják, hogyan alakul a helyzet. Ez a szemlélet a „Jövő Egyeteme” projekt és a 2023-as rektorválasztás során is megfigyelhető volt.

A MOME Front, egy hallgatói szervezet tagja szerint, bár a modellváltás eddig zökkenőmentesen zajlott, feszültségek már korábban is voltak. Ezek főként akkor jelentkeztek, amikor a kuratórium a szenátust megkerülve hozott döntéseket, korlátozva az egyetem autonómiáját.

A legszembetűnőbb eset Koós Pál 2023-as rektorrá választása volt. A rektori posztra több jelölt is pályázott, köztük Vargha Balázs, akit a szenátus javasolt a pozícióra. A kuratórium azonban Koós Pált kérte fel rektornak, aki kevesebb szenátusi szavazatot kapott.

A rektorválasztás után sokan úgy érezték, hogy a kuratórium befolyásolta a folyamatot. A MOME Front tagja szerint ez már felháborodást váltott ki, de tiltakozás nem történt. Az oktatók arra kérték a hallgatókat, hogy adjanak esélyt az új rektornak, és Koós is együttműködésre szólított fel.

Egy évvel később Koós Pál hasonló helyzetet teremtett a tudásközpontok vezetőinek kiválasztásakor. A szenátus javaslatot tett a rektornak az új egységek vezetőire, de a rektor a hét vezetőből ötnél eltért a szenátus javaslatától. Ez felháborodást okozott, amit tetézett a rektor és a szenátus közötti nyilvános levelezés.

A hallgatók szerint Koós Pál a kuratóriumnak köszönhető pozícióját hatalmi arroganciával használta fel. A MOME Front tagja szerint a hallgatók ekkor értették meg, mi történik körülöttük. A személyi döntések azért váltottak ki nagyobb hatást, mert a rektor olyan tanárok kinevezését utasította vissza, akiket a diákok szerettek és tiszteltek.

A tudásközpontok az egyetem új szervezeti egységei, amelyeket a „Jövő Egyeteme” projekt keretében vezettek be. A projekt célja az egyetem innovatívabbá tétele, részben a nemzetközi felsőoktatási versenyben való jobb szereplés érdekében. A források szerint a kuratórium azzal is indokolta a változásokat, hogy a MOME több forrást tud majd szerezni a következő ötéves finanszírozási szerződés tárgyalásakor.

A „Jövő Egyeteme” projektbe bevonták az egyetem oktatóit, de a projektet gyorsan próbálták végigvinni. Az oktatási reform alapvetően támogatást élvezett, de a szerkezeti átalakítást túl gyorsan próbálták bevezetni, és a szenátusnak nem volt érdemi kontrollja a folyamat felett. A szenátusnak két radikális átalakítás között kellett választania, anélkül, hogy az eddigi intézményi struktúra megmaradjon.

Az új struktúrában az oktatás szervezéséért három „iskola” felel, míg a kutató- és alkotómunka koordinálására hét „tudásközpontot” hoztak létre. A szétválasztást azzal indokolták, hogy a tudásközpontokban jobban ki lehet használni a szinergiákat. A gyakorlatban a rendszer zavarosnak tűnik, és az oktatók nem kapnak választ a legfontosabb kérdésekre sem.

Ez a helyzet vezetett Koós Pál döntéséhez, hogy nem nevezi ki a tudásközpontok élére azokat a pályázókat, akiket korábban bátorított a pályázásra. A döntés tiltakozáshoz vezetett, amelynek eredményeként létrejött a MOME Front.

A MOME Front négy követelést fogalmazott meg, melyek közül az első, Koós Pál lemondása, már teljesült. A hallgatók megzavarták a szenátusi ülést, ahol a rektor a döntéseit akarta megmagyarázni. A rektor engedményeket tett, de kinevezte a korábban ki nem nevezett vezetőket, majd közvetítőkön keresztül próbálta felvenni a kapcsolatot a hallgatókkal. Koós végül bizalmi szavazást kért maga ellen a szenátusban, amit elvesztett.

A rektort leszavazó szenátorok közül többen anonim módon megkérdezték a képviselt szervezeti egységeik tagjait arról, hogyan szavazzanak a rektorról. Az oktatók között korábban félelem uralkodott, és nem mertek véleményt nyilvánítani.

A Front maradék három követelése a kuratóriumnak szól, mivel a hallgatók úgy érzik, hogy az alapítványi modell már adott. Azt szeretnék, hogy a kuratórium lépjen hátra, adja vissza az egyetemnek a döntési jogokat, és ne vezetni, hanem fenntartani akarja az egyetemet.

A kuratórium vezetőjének szavai és tettei alapján nehéz megítélni, hogy mennyire lenne hajlandó hátralépni. A tiltakozók nem értékelték, hogy a kuratórium Kopek Gábort javasolta ügyvivő rektornak. A szenátus arról tárgyalt, hogy rendkívüli ülést tartanak arról, ki vezesse az egyetemet egy új rektori pályázat lezárultáig.

Böszörményi-Nagy Gergely engedményeket tett és változásokat ígért a hallgatóknak, de a Front ezeket látszatintézkedéseknek értékelte. Az egyik ígéret szerint ha a kuratórium nem fogadja el a szenátus rektorjelöltjét, akkor új pályázatot kell kiírni, de a hallgatók szerint az Alaptörvény alapján már most is ezt kellene tennie a kuratóriumnak.

A hallgatók február 18-ig adtak haladékot a követeléseik teljesítésére. A MOME Front át akarja adni a „Társadalmi Szerződés Az Egyetemi Polgársággal” nevű dokumentumát Böszörményi-Nagynak, hogy ő annak aláírásával jelképesen megállíthassa a hallgatói követeléseket érintő visszaszámlálást. Ha a kuratóriumi elnök nem írja alá a dokumentumot a határidő lejárta előtt, akkor „végérvényesen megemelik a tétet.”

A hallgatók negyedik követelése a mostani szerkezeti átalakítás visszavonásáról szól, mivel szerintük a szakmai autonómia csak az oktatásért és kutatói/alkotói munkáért egyszerre felelős szerkezeti struktúrában állítható helyre. A hallgatók nincsenek az oktatási reform ellen, de szerintük azt az eddig működő intézeti struktúrában is végre lehet hajtani.

A jelenlegi struktúrában senki nem találja a helyét, ami azért sem ideális, mert ebben a félévben ki kellene dolgozni és véglegesíteni kellene a „Jövő Egyeteme” projekt második fázisát jelentő új tanterveket, tanrendet. Elképzelhető, hogy a mostani helyzet miatt az új tanterv tervezett bevezetését el kell halasztani. Az intézeti rendszer visszavezetése ugyanakkora káoszt okozna, mint az új rendszer bevezetése.

Az oktatási reform mellett az egyetemnek most egyéb fontos dolga is lesz: a hallgatók tiltakozása elindított egy folyamatot, amelynek eredményeként kezd kialakulni az egyetem nyilvánossága. Ha a kuratórium ebben partner, és tényleg visszaad jogokat a szenátusnak, akkor a testületnek ki kell alakítania azokat a demokratikus működési kereteket, amelyekkel biztosítottnak látja saját autonómiájának védelmét az alapítványi modellben. Mindeközben pedig el kell kerülni azt a fajta helyzetet, ami a SZFE-n kialakult a hallgatók és a kuratórium konfliktusa miatt.

A következő napok fontosak lesznek nemcsak a MOME, de az egész magyar felsőoktatás szempontjából. Az alapítványi modell kereteit eddig felülről határozták meg. A kérdés az, hogy a hallgatók, oktatók, kutatók, egyetemi dolgozók képesek-e a nyilvánosság és a tiltakozás erejével ezt a keretrendszert megváltoztatni.

Elemzés

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk érzelmileg befolyásoló kifejezéseket használt, mint például „reményekkel, de bizonytalanságokkal teli hangulat”, „kézi vezérlés”, „hiper-aktív”, „Fidesz holdudvarából érkező”, „hatalmi arrogancia”. Ezek a kifejezések ahelyett, hogy objektív képet festenének, inkább érzelmi reakciót váltanak ki az olvasóból.
• Feltételezések: A cikkben több feltételezés is szerepelt, például az, hogy a modellváltás „kézi vezérléshez” vezet, vagy hogy Böszörményi-Nagy Gergely „sokkal aktívabb, dinamikusabb szerepet képzelt el magának”. Ezek az állítások nem feltétlenül tükrözik a valóságot, és nem támasztják alá konkrét bizonyítékok.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások egy része valósnak tűnik, de a források néha nem egyértelműek. Például amikor azt állítják, hogy „a MOME Front tagja szerint”, nem tudjuk, hogy ez az egyetlen tag véleménye, vagy az egész szervezet álláspontja.
• Konklúzió: A cikk arra a konklúzióra jut, hogy a MOME-n zajló események fontosak a magyar felsőoktatás jövője szempontjából. Kérdéses, hogy a hallgatók és oktatók képesek-e megváltoztatni az alapítványi modell kereteit.
• Hatás a magyar közéletre: A MOME-n történtek hatással lehetnek a magyar közéletre, mivel rávilágítanak az alapítványi modellben rejlő problémákra és lehetőségekre. Ha a hallgatók és oktatók sikeresen kiharcolják az egyetemi autonómiát, az precedenst teremthet más egyetemek számára is.

(Forrás: telex.hu)