A Chicago-folyó szennyezettsége a 19. században

A 19. század közepén Chicago gyorsan növekedett, infrastruktúrája azonban nem tudta követni a népességrobbanást. A Chicago-folyó szennyvízcsatornává vált, szilárd és folyékony hulladékkal szennyezve. Ez járványveszélyt (tífusz, kolera) jelentett, mivel a folyó a Michigan-tóba ömlött, ami a város ivóvízforrása volt. A tó mélyebb régióiból történő ivóvízvétel kísérlete nem oldotta meg a problémát.

A folyó megfordításának koncepciója és megvalósítása

A megoldásként felmerült a Chicago-folyó folyásirányának megfordítása, hogy a Michigan-tó ne szennyeződjön. 1871-ben már volt egy rövid kísérlet, mely során a Michigan-tó felől szennyeződés áramlott vissza. A Sanitary District of Chicago 1887-ben kapta a megbízást a folyó végleges megfordítására. A projekt egy 45 kilométeres csatorna kiásását jelentette, melynek lejtését a Michigan-tótól a Des Plaines folyóig tervezték. Körülbelül 30 millió köbméternyi anyagot kellett eltávolítani. A munkálatokban 8500 munkás vett részt, új technológiákat (pl. lánctalpas, gőzhajtású ásógépek) is kifejlesztve, amelyeket később a Panama-csatorna építésénél is alkalmaztak. Ezt a módszert „földmozgatás chicagói iskolájának” nevezték el.

A projekt időtartama és a jogi következmények

A Főcsatorna ásása 1892-ben kezdődött, és eredetileg négy évre tervezték, azonban a beruházói és alvállalkozói viták, valamint a váratlanul lassú földmunkák miatt nyolc évig tartott. A vizet 1900. január 2-án vezették a csatornába, néhány nappal a St. Louis által indított bírósági per előtt. St. Louis a szennyezett víz miatt pert indított, azonban a keresetét elutasították, mivel a Mississippi szennyezéséért nem kizárólag Chicago felelős.

Hirdetés

A folyó megfordításának hatásai

A Chicago-folyó megfordítása jelentős közegészségügyi és mérnöki eredmény volt; az Amerikai Építőmérnökök Társasága 1999-ben az évezred egyik legnagyobb teljesítményének nevezte. Azonban negatív hatásai is vannak: jelentős mennyiségű vizet von el a Michigan-tóból, és két korábban elkülönült vízgyűjtő rendszert köt össze, ami invazív fajok terjedését segíti elő (pl. ázsiai pontyok, melyek ellen a Nagy-tavak régiójában évi 2 milliárd dollárt költenek). Kutatások szerint a Mexikói-öbölben előforduló toxikus algavirágzásokban is szerepet játszhat a Mississippibe ömlő Chicago-folyó.

Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indítása

A folyó megfordításának jelenlegi helyzete

Jelenleg nem tervezik a folyó folyásirányának visszafordítását, de a zsilipek segítségével szükség esetén (pl. heves esőzések esetén) rövid időre megfordítható a víz áramlása a túlzott vízmennyiség elvezetése érdekében.

Elemzés

A cikkben leírtak nagyrészt tényszerűek és ellenőrizhetőek a megadott források alapján. A folyó megfordítása valóban jelentős mérnöki teljesítmény volt, de környezeti következményei is jelentősek. Következtetni lehet arra, hogy a nagy mérnöki projekteknek komplex hatásaik vannak, és a tervezés során figyelembe kell venni a környezeti és társadalmi hatásokat is. A cikkben foglalt szakértői vélemények – az Amerikai Építőmérnökök Társaságának nyilatkozata és a kutatások a Mexikói-öböl algavirágzásáról – objektív módon vannak bemutatva, de az olvasónak tisztában kell lennie azzal, hogy ezek is szubjektív értelmezések lehetnek.

(Forrás: telex.hu)
(Kép: Pexels)