Tömegesen pusztulnak a fenyők a Cserhát nyugati részén és az ország több pontján
A nógrádi erdőkben és az ország más tájain is egyre több kidőlt fenyőfába ütköznek a kirándulók. Egy Nógrád megyei kiserdőben több tucat kidőlt fa feküdt a fenyvesben, és a turistaút egyes szakaszain alig lehetett tovább haladni. Czanka Gábor, a Nyugat-cserháti Erdészet vezetője szerint ez nem elszigetelt jelenség: hasonló folyamatokat az ország több pontján is megfigyeltek. A pusztulás először a lucfenyvesekben vált tömegessé, azóta azonban már az erdei- és a feketefenyő-állományokban is jelentkezik.
A fenyőpusztulás okai: több év aszálya és a kártevők
Az erdészetvezető szerint a fákat nem pusztán az idei nyár hősége gyengítette meg, hanem az egymást követő száraz évek együttes hatása. Bár tavaly télen a hó a hideg miatt sokáig megmaradt, jelentős vízutánpótlást nem adott, ezért a talaj víztartalékai fokozatosan kimerülnek, ami már a mélyebben gyökerező lombos fákat is érinti. A fenyők különösen sérülékenyek: sok állományt gyenge termőhelyre telepítettek, gyökérzetük sekélyen húzódik, és örökzöldként télen is párologtatnak. Az aszály által legyengített fák könnyebben esnek a kártevők áldozatául, így mire kidőlnek, rendszerint több károsító hatás is éri őket. Az előrejelzések szerint ráadásul a számottevő csapadék még hetekig várat magára.
Czanka szerint az erdő megújításának módja a pusztulás ütemétől függ. Ha a fenyők fokozatosan tűnnek el, a helyükön megjelenhetnek a tájra jellemző őshonos lombos fajok, például a juhar, a kőris, a szil, a tölgy és a cser. Ilyenkor az erdészek ezek fejlődését segítik, és közben eltávolítják az elpusztult fákat. Ahol viszont hirtelen több hektárnyi állomány pusztul el, ott erőteljesebb emberi beavatkozásra van szükség.
Déli makk és az alkalmazkodás határai
Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla mozgalom alapítója szerint az őshonos erdők önmagukban nem tudnak lépést tartani az éghajlatváltozással, mert évszázadonként csak néhány kilométerrel képesek északabbra húzódni. Felidézte Borovics Attilának, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatójának javaslatát, amely szerint a tölgyesek megújítására délebbi, szárazabb vidékekről, például Anatóliából származó makk is alkalmas lehet. Kulcsár ugyanakkor úgy látja, hogy nem minden erdő menthető meg. A zárt erdők fennmaradásához szerinte évente körülbelül hatszáz milliméter csapadék kellene, az utóbbi években azonban ennek csak nagyjából a fele hullott. Tölgyesi Csaba ökológus kutatási eredményeit idézve azt mondta, hogy az érintett területek az erdőssztyeppei éghajlattól a sztyeppei, szélsőséges esetben a félsivatagi viszonyok felé tolódnak.
Az aktivista szerint az sem mindegy, mely fajok veszik át az őshonos növényzet helyét. Egy őshonos fa ugyanis egész életközösségnek ad táplálékot és búvóhelyet, az inváziós fajok viszont nem feltétlenül töltik be ugyanezt a szerepet. Egy terület tehát attól még nem őrzi meg korábbi természeti értékét, hogy továbbra is fák borítják.
A Homokhátság példája és a tájhasználat
Kulcsár szerint a kiszáradás nem csupán az időjárás következménye, hanem azoké az évtizedes beavatkozásoké is, amelyek a víz megtartása helyett annak elvezetését szolgálták. Példaként a Homokhátságot hozta fel, ahol a XIX. századi folyószabályozásokkal indult a vízvesztés. Ezt követte a Horthy-korszakban a turjánvidék lecsapolása, majd az 1950-es évek csatornaépítései. A homokfásítás, a zárt erdők telepítése és a fúrt kutakból való öntözés is hozzájárult ahhoz, hogy a talajvíz helyenként már tíz méter mélyen húzódik. Kulcsár ezért a homokfásítás felhagyását, sőt a sok vizet fogyasztó erdőállományok felszámolásának mérlegelését javasolja, az árterek fásítását pedig támogatja. Szerinte a 2000-es években megfogalmazott Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése is csak részben valósult meg. Úgy véli, az erdőssztyeppövezetben körülbelül tízszázalékos erdőborítással kell számolni.
Az aktivista a gabonatermelést is bírálta: elmondása szerint a mintegy tizenötmillió tonnás termésből hárommillió tonna bioetanolgyártásra, további öt-hatmillió tonna pedig exportra került, nagyrészt a holland, a dán és a német állattartás számára. Ezt ő „félgyarmati helyzetnek” nevezte. Szerinte a döntéshozók sem az elmúlt tizenhat évben, sem korábban nem hallgattak a szakemberekre.
Biztonságos-e kirándulni a nógrádi erdőkben
Czanka Gábor szerint a turistautakon jelzett veszélyes helyeket a természetjáró szervezetekkel együttműködve igyekeznek megszüntetni. Normál időjárás mellett a kirándulás szerinte nem jár számottevően nagyobb kockázattal, erős szélben és szélsőséges időben viszont veszélyes lehet az érintett erdőrészekben járni.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc, és kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításahogyan próbáltak befolyásolni?
THALT© Manipuláció Elemzés
Narratíva és cél
A Demokrata írása a riport és a vélemény határán mozog: egy helyszíni élményből kiindulva egy aktivista tájhasználati és agrárpolitikai programját mutatja be, nagyrészt kritikátlanul.
Nyelvi eszközök
A narrátor erős képekkel dolgozik: „már-már apokaliptikus látvány”, „mintha tankok vonultak volna végig a fenyvesen”. A nyitány rémképet fest arról, hogy „unokáink már csak könyvekből” ismerhetik az erdőt, és az idei nyarat „kegyetlen” jelzővel illeti.
Forráskezelés
Két szereplő szólal meg: az erdészetvezető és Kulcsár László, akinek terjedelmes véleménye uralja a szöveget. Borovics Attila és Tölgyesi Csaba csak közvetve, Kulcsár tolmácsolásában jelenik meg. Az erdőgazdálkodási hatóság, a gazdálkodói érdekképviseletek vagy az agrártárca nem kap szót.
Hiányzó kontextus
A csapadékadatok forrása és a gabonaexportra vonatkozó számok ellenőrzése hiányzik, ahogy a fenyőpusztulás országos kiterjedésének hektárban mért adatai is. Arról sem esik szó, mibe kerülnének a javasolt tájhasználati változások, és kiket érintenének.
Állítsd be az Okoshírt megbízható forrásnak!
BeállítomTHALT© jelölések
Amit az elemzés a cikk szövegében megjelölt.