OkosHír: Bár a Pest Vármegyei Kormányhivatal szeptember közepéig kötelezte a Magyar Közutat a Pencen deponált, higannyal szennyezett 550 tonna mart aszfalt hulladékként történő átadására, a halom a határidő lejárta után is a helyi kápolna mögötti területen maradt. Az állami útkezelő a hulladéktörvény határértékeire támaszkodva nem tekinti veszélyes hulladéknak a fénycsőtörmelékes anyagot, jóllehet a hivatalos vizsgálatok szerint annak higanykoncentrációja a megengedett talajvédelmi határérték négyszeresét-ötszörösét is eléri.

A Pest vármegyei Pencen tavasszal indult el a 2106-os út felújítása, amelynek során a Magyar Közút Nonprofit Zrt. mintegy 550 tonna aszfaltot mart fel a burkolatból. A település önkormányzata eredetileg meg kívánta vásárolni a felmart törmeléket a helyi mellékutcák javítására, miután az útkezelő cég a szokásos építőipari paraméterek — a szemnagyság és a kötőanyag-tartalom — alapján az anyagot beépítésre alkalmasnak találta. A helyi lakosok azonban fénycsődarabokat fedeztek fel a kihelyezett aszfaltban, ezért a falu vezetése laboratóriumi vizsgálatot rendelt el, amely igazolta, hogy a törmelék veszélyes anyaggal szennyezett.

Jogi vita a veszélyességi határértékekről

Miután a szennyeződésre fény derült, az 550 tonnányi törmeléket a Csővári úton, a kápolna mögötti zöldterületen depózták le, ahol a kupac azóta is fekszik, és mindössze fóliatakarás fedi a szálló por ellen. Az útkezelő saját akkreditált vizsgálatára hivatkozva fenntartotta álláspontját, miszerint az aszfalt nem minősül veszélyes hulladéknak. Érvelésük szerint a hulladéktörvény alapján a higany veszélyességi határkoncentrációja 0,1 tömegszázalék, ami 550 tonnás mennyiségnél 550 kilogramm tiszta higany jelenlétét követelné meg, miközben a mintákban talált mennyiség ezt a küszöböt nem éri el.

Ezzel szemben a talajvédelmi és környezetvédelmi jogszabályok jóval szigorúbb mércét alkalmaznak a földtani közeg védelmében. A Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Mérőközpontjának laboratóriumi ellenőrzése 1,8 és 2,7 mg/kg közötti higanykoncentrációt rögzített a helyszínen vett mintákban. Mivel a talajra vonatkozó hivatalos szennyezettségi határérték 0,5 mg/kg szárazanyag, a penci zöldterületre kihordott zúzalék higanytartalma a megengedett szint négyszeresét-ötszörösét képviseli, ami környezetvédelmi kockázatot hordoz a közvetlen környezetre.

Hirdetés

Kormányhivatali döntés és kötelezés

A feltárt adatok alapján a kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya hivatalos határozatában kötelezte az útkezelőt a halom hulladékként történő besorolására, valamint engedéllyel rendelkező kezelőnek való átadására. A határozat értelmében a Magyar Közútnak szeptember közepéig el kellett volna szállíttatnia a törmeléket, az erről szóló bizonylatokat pedig szeptember 22-ig kellett benyújtania a hatóságnak a kiszabott, mintegy 87 ezer forintos eljárási költség megfizetése mellett.

A megadott határidő elteltével a törmelék továbbra is a penci depóniában maradt, az elszállítás igazolásáról az állami vállalat a határidőig nem számolt be. A kormányhivatal döntése ellen fellebbezésnek helye nincs, a jogszabályok szerint nemteljesítés esetén a hatóság közigazgatási végrehajtási eljárást indíthat a társasággal szemben. Az útkezelő nyilvántartása szerint az érintett útréteg feltehetően 1988-ban épült, ám arról semmilyen korábbi bejegyzés nem áll rendelkezésre, hogy a felhasznált zúzalékba annak idején miként kerültek higanyt tartalmazó fénycsövek.

Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indítása

Tiszta.AI Manipuláció Elemzés

Narratíva és cél Az Átlátszó anyaga az állami infrastruktúra-kezelő mulasztását és a hatósági eljárás lassúságát állítja a középpontba egy elhivatott helyi lakos közérdekű adatigénylésein keresztül. A cikk célja annak bemutatása, hogy a jogszabályi kiskapuk és a bürokratikus határidők elmulasztása miként hagy megoldatlanul egy közvetlen környezeti kockázatot jelentő problémát.
Nyelvi eszközök A szöveg stílusa alapvetően tényfeltáró, de helyenként szubjektív és ironikus fordulatokkal él a helyzet abszurditásának érzékeltetésére. A szerző felrója, hogy „ha a helyiek nem elég szemfülesek, ez meg is valósult volna”, a hatósági határidő be nem tartását pedig azzal nyomatékosítja, hogy az iratokat szeptember 22-ig „be kellett (volna) nyújtani”. Emellett a depónia leírásakor az érzelmileg terhelt „tornyosul” igét alkalmazza.
Forráskezelés A tudósítás nagyban támaszkodik a KiMitTud felületen keresztül megszerzett hivatalos dokumentumokra, így a kormányhivatal határozatára és a laboratóriumi mérési jegyzőkönyvekre. Megszólal az adatokat kikérő helyi lakos is, a Magyar Közút álláspontja pedig kizárólag a hivatalos levélváltásokból vett idézetek formájában jelenik meg, közvetlen interjú vagy friss reagálás nélkül.
Hiányzó kontextus Nem derül ki a beszámolóból, hogy a kormányhivatal indított-e ténylegesen végrehajtási eljárást a határidő lejárta után, ahogyan az sem tisztázott, hogy az aszfaltban lévő fénycsőtörmelékek higanytartalma a szabadban képes-e a talajvízbe vagy a környező termőföldekbe mosódni a fóliatakarás mellett.

(Forrás: atlatszo.hu)