A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) friss adatai szerint az elmúlt fél évben tovább növekedett a beavatkozásokra várók száma, így szeptemberben már 10 607 beteg szerepelt a hatvan napnál régebbi csípőprotézis-listán az áprilisi 9602 fős létszámmal szemben. Ennél jóval markánsabb emelkedést rögzítettek a térdprotézisre váróknál, ahol a várakozók száma elérte a 21 741 főt, ami csaknem háromezer fős gyarapodást jelent a tavaszi adatokhoz viszonyítva. Ugyancsak enyhe növekedést mutat a szürkehályog-műtétek nyilvántartása, annak ellenére, hogy ezen a területen az utóbbi időszakban már érezhetően gyorsult a beavatkozások üteme.
A várakozási idők tekintetében kifejezetten súlyos területi egyenlőtlenségek mutatkoznak az ország egyes régiói között. Míg Nyugat-Közép-Magyarországon átlagosan 111 nap alatt jutnak el a betegek a csípőprotézis-műtétig, addig a Dél-Dunántúlon és az észak-magyarországi térségben ez az időtartam meghaladja a 200 napot. Még kirívóbb a különbség a térdműtéteknél, ahol a dél-dunántúli 446 napos átlag több mint kétszerese a Dél-Alföldön regisztrált 192 napos várakozási időnek.
Kormányzati ígéretek és finanszírozási hiány
A várólisták rövidítése a Tisza Párt egészségügyi programjának egyik legfontosabb vállalása volt, amely szerint 2027 végére a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat, a járóbeteg-rendeléseken pedig két hónapra szorítanák le a maximális várakozási időt. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter augusztus végén a Facebook-oldalán közölte, hogy a tárca kidolgozta a várólisták felszámolását célzó szakmai tervet, ám a döntéshozatal előtt álló tervezet pontos elemei és ütemezése egyelőre ismeretlenek. A minisztérium nem közölt részleteket a forrásteremtés konkrét mechanizmusáról és a nyilvánosságra hozatal határidejéről.
Szakértők szerint a probléma gyökere kifejezetten az elavult finanszírozásban és a személyzet érdekeltségének hiányában keresendő. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász rámutatott, hogy a közellátásban alapvetően rendelkezésre állna a műtéti kapacitás, ám a jelenlegi térítési díjak mellett a beavatkozások többsége veszteséget termel a kórházaknak. A szakember számításai alapján a díjtételek tervezett 30 százalékos emelése – mintegy 15-20 milliárd forintos többletráfordítással 15 hónap alatt – képes lenne megteremteni a megfelelő motivációt a műtétszám növeléséhez, amennyiben azt összekapcsolják a szakdolgozói bérek korábban bejelentett átfogó rendezésével.
Strukturális akadályok a műtőkben
A forráshiányon túl számos technikai és munkaszervezési tényező hátráltatja a beavatkozások ütemezését a kórházak mindennapjaiban. Kaló Zoltán, a NEAK főigazgatója szerint a rendszer működését az orvos- és szakdolgozó-hiány, valamint a koronavírus-járvány idején felhalmozódott elmaradások mellett az elavult infrastruktúra is jelentősen korlátozza. Gyakran az elmaradt sterilizálás, a klímaberendezések meghibásodása vagy az intenzív osztályos ágyak telítettsége kényszeríti az intézményeket a betervezett operációk elhalasztására, miközben a sürgősségi esetek ellátása óhatatlanul felborítja az előre rögzített menetrendet.
A nyilvántartások átláthatóságát gyengíti, hogy a jelenlegi rendszer csak 15 kiemelt beavatkozástípust követ, és kizárólag azokat az intézményi listákat rögzíti, ahol a várakozás meghaladja a hatvan napot. Korábban felvetődött az állami ellátás magánklinikák bevonásával történő tehermentesítése is, ám az alapkezelő vezetője hangsúlyozta: a köz- és a magánszektor viszonyának rendszerszintű újragondolása nem a várólisták felszámolását célozza, hanem a kiegészítő magánellátás szabályozott kereteinek kialakítását.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indítása
