OkosHír: A politikai diskurzusban egyre inkább teret nyer a trágár nyelvezet, amely az Egyesült Államokban és Magyarországon is megfigyelhető jelenség. Az elemzések szerint a korábbi véletlen elszólásokkal szemben mára tudatos retorikai stratégiává vált a káromkodás, melynek célja a választókhoz való közeledés, különösen a fiatalabb, radikálisabb rétegek megszólítása. A jelenség azonban nem kockázatmentes, és hozzájárulhat a politikai polarizáció és a dehumanizáló retorika erősödéséhez.

2010-ben Joe Biden, akkori alelnök, „Ez egy kibaszott nagy dolog!” felkiáltással üdvözölte Barack Obama elnököt az Affordable Care Act aláírási ceremóniáján. A mikrofonok által rögzített megjegyzés jelentős vitát váltott ki a közszereplők nyelvezetével kapcsolatban. Az Egészségügyi Ellátási Törvény elfogadása mintegy 20 millió amerikai számára biztosított egészségbiztosítást, és a Demokrata Párt egyik legnagyobb sikereként tartják számon.

A káromkodás normalizálódása a politikai kommunikációban

2025-re a politikai kulisszák mögötti káromkodás már alig számítana hírnek. Donald Trump volt az első amerikai elnök, aki hivatalában nyilvánosan káromkodott. 2025. június 24-én az Izrael és Irán közötti konfliktust értékelve kijelentette, hogy „alapvetően két olyan ország van itt, melyek olyan régóta és olyan keményen harcolnak, hogy már azt sem tudják, mi a szart csinálnak”. Néhány hónappal később pedig Nicolas Maduróról, Venezuela elnökéről mondta fehér házi tudósítóknak, hogy „nem akar baszakodni az Egyesült Államokkal”.

Az elemzések szerint a politikusok is emberek, és magánbeszélgetéseik során gyakran használnak trágár szavakat; Nixon és Reagan elnökökről is köztudott volt, hogy zárt ajtók mögött szabadszájúan beszéltek. Azonban az elmúlt években a káromkodás a politikai retorika elfogadott részévé, sőt, stratégiai eszközzé vált mindkét oldalon. Az ellenzéki retorika szerves elemeként jelenik meg, különösen a kongresszusi demokraták körében. Jasmine Crockett texasi képviselő például rutinszerűen használ trágár kifejezéseket a republikánusokkal szemben, és szenátusi kampányában is beépíti a nyelvezetébe.

Stratégiai megfontolások és társadalmi változások

Mike Sacks, New York állambeli képviselőjelölt, kampányát azzal indította, hogy elszámoltathatóvá teszi a hatalmasokat, és „helyrebassza” az országot. Iowában Nathan Sage szenátorjelölt azzal vádolta a kormányt, hogy „átbaszta a farmereket”, és megfogadta, hogy „seggbe fogja rúgni” ellenfelét, Joni Ernstöt a 2026-os félidei választásokon.

Ben Bergan kognitív pszichológus szerint a viselkedéskutatások azt mutatják, hogy a káromkodó embereket őszintébbnek, de egyben kevésbé iskolázottnak és szabálykövetőnek is tartják. Maxine Dexter oregoni politikus példája („Nem káromkodom a nyilvánosság előtt valami jól, de meg kell basznunk Trumpot!”) jól illusztrálja ezt a kettősséget. A demokraták számára a trágárság hátrányai kisebb súllyal eshetnek latba, mivel céljuk a Trumphoz átvándorolt alacsonyabb státuszú szavazók visszaszerzése, akik körében népszerű az elitellenes retorika.

Egy friss közvélemény-kutatás szerint a Demokrata Párt szimpatizánsainak 72 százaléka elégedetlen a kongresszusi frakciók munkájával, és a törzsszavazók dühösek, amiért a párt képtelen megfékezni Trump autoriter törekvéseit. Fred Hicks demokrata stratéga az AP hírügynökségnek elmondta, hogy a 2024-es elnökválasztás ráébresztette a pártot arra, hogy „egyszerűbb nyelvezetet kell használniuk”, mivel a demokraták magukat is elitistákként állították be. A trágár szavak használatával a politikusok igyekeznek érzékeltetni szavazóikkal, hogy megértik dühüket és elkeseredettségüket.

Michael Adams nyelvész, a „Káromkodás dicsérete” című könyv szerzője a The Hill-nek úgy nyilatkozott, hogy a válságtudat és a káromkodás összefügg: „Eljön az a pont, amikor az addig használt szótárunk már nem lesz elég kifejező, amikor szükség van egy ‘tényleg vérkomolyan gondolom’ nyomatékosításra.” Ez akkor következik be, amikor a politikai, kulturális és történelmi helyzet annyira súlyos, hogy félre kell tenni minden udvariaskodást.

A trágár retorika korlátai és magyarországi vonatkozásai

A trágár radikalizmusnak vannak korlátai. Ami hiteles egy frissen bejelentkező politikus posztjában, az nevetségesen hangzik egy tapasztalt vezetőtől, mint például Chuck Schumer szenátusi demokrata frakcióvezetőtől, aki korábban a durvuló politikai közbeszéd miatt sopánkodott.

A közösségi platformok logikája is ösztönzi a káromkodást, mivel a megosztó tartalom növeli az interakciókat. A politikában is egyre nagyobb a verseny a figyelemért, és a radikálisabb megnyilvánulások segítenek kitűnni. Az interakciók mennyisége felülírja minőségét, így egy feltörekvő politikus számára megéri bevállalni „bármit”, csak hogy beszéljenek róla.

A trágárságnak azonban hátrányai is vannak. Döntéshozói pozícióból szitkozódva a politikus nem elszántságát, hanem tehetetlenségét demonstrálhatja. Vitézy Dávid is ezzel szúrt oda Lázár Jánosnak, megjegyezve, hogy „kényszeres káromkodás” helyett inkább a magyar vasúttal foglalkozhatna.

Magyarországon Lázár János építési és közlekedési miniszter esetében feltűnő a trágárságra való váltás. Az M30-as út hibáit úgy magyarázta, hogy „a Strabag átbaszott bennünket”, a MÁV-ról azt mondta, „lehet szarból várat építeni”, Magyar Péter hátterét pedig azzal a szóképpel világította meg, hogy „[n]em olyan régen Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a 10 fillért”.

Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, bár eredetileg nem a nyilvánosságnak szólt, retorikájában és manírjaiban is kísérletező volt, és 2010-től már nyilvánosan is beépítette a káromkodásokat beszédeibe. Az ellenzék permanens válsága és a civil aktivizmus térnyerése a politikai köznyelvesedéshez vezetett. Stummer János momentumos politikus például mentelmi jogának felfüggesztését az Országgyűlés plenáris ülésén azzal vette tudomásul, hogy „Kedves uraim, vegyétek el nyugodtan a mentelmi jogomat, és kapjátok be”.

Hadházy Ákos ellenzéki politikus is rendkívül szabadszájúan fogalmaz. Orbán Viktor jellemzésével szemben a hatvanpusztai birtokot „a lónak a faszát egy mezőgazdasági üzem”-nek minősítette. Amikor pedig a vonatra várt, egyszerűen annyit üzent Lázár Jánosnak: „Kurva anyád, Lázár János! Kurva anyád!”.

A káromkodás terjedése önmagában nem aggasztó, mivel az emberi kommunikáció szerves része. A jelenség azonban aggodalomra ad okot, mert más trendekkel, például a politikai polarizációval és a háborús retorikával együtt erőszakos retorikai mezőt terít a politikai közösség elé. Donald Trump rasszista kirohanásairól erőszakkutatók egybehangzóan állítják, hogy amikor az elnök „hulladék”-nak nevezi a szomáliai származású amerikaiakat, akkor nem csak a trágárságot, hanem a dehumanizáló metaforákat és közvetve a kisebbségekkel szembeni erőszakot is elfogadhatóvá teszi.

(Forrás: telex.hu)

Kép: Hadházy Ákos/Facebook