OkosHír: Julija Pajevszka, „Taira” hívónevén ismert ukrán pszichológus és mentős, az Ukrajna Nemzeti Gárdájának hadnagya, Budapesten mutatta be verseskötetét, amelyben az orosz fogságban és a háborúban szerzett tapasztalatait dolgozza fel. Pajevszka, aki 2022 márciusában esett orosz fogságba Mariupol ostroma során, három hónapig tartó rabsága alatt éheztetésnek és vallatásoknak volt kitéve.

Julija Pajevszka, akit Ukrajnában „Taira” hívónéven ismernek, pszichológus végzettséggel rendelkezik, és az Ukrajna Nemzeti Gárdájának hadnagya. A háború előtt aikidóedzőként és egy aikidószövetség vezetőjeként tevékenykedett, emellett keramikus és könyvgrafikus is. 2014-ben, a donbászi harcok kezdetekor önkéntesként csatlakozott a mentőalakulatokhoz, ahol a küzdősportos hátteréből adódóan taktikai egészségügyi ismereteit hasznosította. Később megalapította a „Taira Angyalai” nevű, csupa nőből álló önkéntes mentőcsapatot, amely a fronton dolgozott. 2018-tól már a hadsereg kötelékében szolgált Mariupolban, ahol az orosz invázió is érte.

Mariupol ostroma és a fogság

Pajevszka testkamerás felvételeket készített az ostromlott Mariupolban zajló eseményekről, amelyeket 2022 márciusában az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség publikált. Ezeket a felvételeket egy tamponba rejtve csempészték ki a városból egy AP újságíró segítségével, aki később Mstyslav Chernov rendezőként a „20 nap Mariupolban” című, Oscar-díjas filmet is elkészítette.

Pajevszkát 2022 márciusában, miközben embereket menekített Mariupolból, orosz csapatok fogták el, és három hónapig tartották fogságban. Elmondása szerint ez idő alatt éheztették, megtagadták tőle a gyógyszereit, és órákon át vallatták, hogy propagandacélokra felhasználható „vallomásokat” csikarjanak ki belőle. A fogságból végül fogolycserével szabadult.

Személyes tapasztalatok és üzenetek

Az interjúban Pajevszka kifejtette, hogy a fogság és a háború okozta traumák feldolgozásában pszichológusi tudása és a küzdősportokban szerzett tapasztalatai segítik. Saját bevallása szerint egy általa összeállított technikát alkalmaz magán és a fogságból szabadult katonákon is. Jelenleg a Nemzeti Gárdánál teljesít katonai szolgálatot pszichológusként Harkivban, és szükség esetén készen állna visszatérni a frontra is.

A magyar kormány azon állítására reagálva, miszerint Ukrajna nem nyerheti meg a háborút, Pajevszka azt javasolta, hogy „kevesebbet hallgassák az orosz propagandát, inkább jöjjenek el, és nézzék meg, hogyan állják a sarat az ukrán katonák”. Hangsúlyozta, hogy orosz anyanyelvűként az oroszok nem „szabadították fel”, hanem elfogták és megkínozták. Tagadta azt az állítást is, hogy az ukránok elfáradtak volna a háborúban, kijelentve, hogy a frontvonal közelében lévők pszichológiailag kiváló állapotban vannak, és eltökéltek a győzelemben.

Pajevszka elmondta, hogy a háborúban az emberi aljasság és jóság szélsőségeit is megtapasztalta. Különösen megrázónak nevezte a mariupoli ostrom kegyetlenségét, ahol becslése szerint legalább 50 ezer ember halt meg, tűnt el vagy sebesült meg (az ukrán hatóságok 25 ezerre becsülik az áldozatok számát). Köszönetet mondott a magyar nemzetnek a nyújtott támogatásért, és kiemelte az ukrajnai magyar közösség integrációját az ukrán kultúrába.

Megemlítette Robert Brovdi ukrán drónparancsnokot, akit „Magyar” hívójelén ismernek, és aki szerinte nem csak Ukrajnát, hanem Magyarországot is védi. Brovdi a magyar kormány döntése értelmében kitiltásra került Magyarországról és a schengeni övezetből, mivel egységét a Barátság kőolajvezetéket ért támadásokért tették felelőssé.

A költészet, amely kiskora óta része az életének, Pajevszka számára művészetterápiaként szolgál a poszttraumás növekedés folyamatában. Verseskötetének kiadását Szerhij Zsadan ukrán költő javasolta, miután elolvasta néhány művét.

(Forrás: 444.hu)