OkosHír: Egy választójogi szakértő vitacikke rámutat arra, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának gyakorlására vonatkozó szabályozás diszkriminatív, mivel különbséget tesz a magyarországi lakcímmel rendelkezők és a nem rendelkezők között. Az írás aggályokat fogalmaz meg a levélszavazás tisztaságával és a visszaélések lehetőségével kapcsolatban, és reformokat sürget a választási rendszerben.
A következő választás lesz a negyedik alkalom, amikor a magyar állam különbséget tesz a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok között a szavazás módjában. Azok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, levélben szavazhatnak, míg a magyarországi lakcímmel rendelkezőknek valamelyik külképviseleten kell leadniuk voksukat. Kevéssé vitatott, hogy ez a helyzet nem megfelelő, azonban nincs konszenzus a megoldásról, például arról, hogy a levélszavazást ki kell-e terjeszteni, megszüntetni, vagy online szavazást bevezetni. A Political Capital és a Telex egy szakmai vitafórumot indított, amelynek keretében Döbrentey Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) választójogi projektkoordinátora fejtette ki álláspontját.
Alapvető jogok és az Alkotmánybíróság álláspontja
Döbrentey Dániel szerint a szabad és tisztességes választások egyik alapkövetelménye, hogy minden választópolgár egyenlő feltételekkel gyakorolhassa választójogát. Az államnak biztosítania kell, hogy a megoldások, bár eltérőek lehetnek, ne legyenek diszkriminatívak. A TASZ álláspontja szerint alapjogi szempontból tarthatatlan, hogy a levélszavazás bizonyos választópolgárok számára elérhető, mások számára viszont nem, és ennek a különbségtételnek nincs alkotmányosan igazolható indoka. Emiatt a TASZ két alkalommal is az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, először az országgyűlési, majd az európai parlamenti választások kapcsán.
Az Alkotmánybíróság azonban nem osztotta ezt a véleményt. A testület szerint az országgyűlési választásokon indokolt különbséget tenni a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok között, mivel helyzetük nem egyforma. Az AB szerint intenzívebb a kapcsolata Magyarországgal annak, akinek van itthoni lakcíme, mint akinek nincs, és ez megalapozza az eltérő bánásmódot. Az írás szerzője kritizálja az AB érvelését, mondván, hogy éppen az országhoz szorosabban kötődőknek kell többletáldozatot vállalniuk a szavazásért.
Az európai parlamenti (EP) választások kapcsán az író szerint még egyértelműbb a hátrányos megkülönböztetés, mivel ezen a választáson tisztán listás szavazásról van szó, egyéni mandátum nem nyerhető el. Az alkotmányjogi panaszt itt is elutasították azzal az indokkal, hogy az EP-választáson nem azonos csoportba tartozó választópolgárokról van szó, így nem sérül az egyenlő bánásmód követelménye. Az AB szerint a különbségtétel arra vezethető vissza, hogy különböző választópolgárok különböző jogszabályok alapján szereztek azonos tartalmú választójogot.
A diszkriminatív szabályozás háttere és a levélszavazás problémái
Az írás szerint a jogalkotó mesterségesen hozott létre egy indokot (a lakcím meglétét vagy hiányát) a külföldön tartózkodó választópolgárok közötti különbségtételre. Azonban a lakcím megléte közömbös, mivel a hazai lakcímmel rendelkezők és nem rendelkezők is Magyarország határain kívül tartózkodnak a szavazás napján, tehát azonos helyzetben vannak. Az írás szerint a csoport minden tagjára azonos szabályozást kellene alkalmazni a megkülönböztetés-tilalom érvényesüléséhez. Emellett az Országgyűlés 2021-ben olyan szabályozást fogadott el, amely egyfajta levelezési címmé silányította a lakcímet, csökkentve annak jelentőségét.
A levélszavazás intézménye az írás szerint súlyos problémákkal terhelt. Más országokban is felmerülnek a visszaélési és hibalehetőségek. A hagyományos, szavazóhelyiségben történő, urna használatával zajló szavazás a bevett mód. Minél hosszabb ideig kering a szavazólap a rendszerben, annál nagyobb a kockázata, hogy megsemmisül, eltűnik vagy módosítják a tartalmát.
2022-ben az írás különösen botrányos eseteket említ: állítása szerint kormánypárti szövetségesek szállították ki vagy gyűjtötték be a levélcsomagokat számos helyen; volt, aki hozzátartozója helyett szavazott; és történt egy ellentmondásos, máig tisztázatlan eset elégetett szavazatokkal. A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria az írás szerint elutasította a visszaélések érdemi vizsgálatát, arra hivatkozva, hogy hatáskörük nem terjed ki a Magyarország határain túl történt eseményekre. Ezt a jogalkotó később korrigálta.
Az írás szerint a közbizalmi fenntartások már a jogintézmény bevezetésekor is léteztek. Mikola István 2006-ban úgy nyilatkozott, hogy ha a Fidesz választójogot adna a határon túli magyaroknak, az „húsz évre minden eldőlne ebben az országban”. Az írás szerint ez a későbbi kormánypárt részéről annak elismerése volt, hogy saját hatalmi céljai érdekében adna választójogot. Azóta a levélben leadott szavazatok között a kormánypárti listák rendkívül magas támogatottságot értek el az országgyűlési választásokon: 2014-ben 95,49 százalékot, 2018-ban 96,24 százalékot, 2022-ben pedig 93,98 százalékot. Ez a szerző szerint sok választópolgárban kétségeket ébresztett a levélszavazás kapcsán.
Megoldási javaslatok
Az írás szerint a dilemmát az alapjogi nézőpontnak megfelelően kell kezelni, először az egyenlő hozzáférést megteremtve. A levélszavazással kapcsolatos biztonsági aggályok nem közvetlenül alapjogi természetűek, és a választások tisztasága biztosítható lenne egy tisztességesebb politikai környezetben, valamint a választási szervek és hatóságok közreműködésével. Az írás szerint, ha a jogalkotó hozzányúl a rendszerhez, akkor módosítani kell a levélszavazás részletszabályait is a visszaélések minimalizálása érdekében. Számos változásra van szükség:
- A regisztráció a jelenlegi tíz év helyett minden esetben csak a soron következő választásra szóljon, elkerülve az elhunyt választópolgárok nevében leadott szavazatok veszélyét.
- A szavazási levélcsomagokat csak az egyetemes postai szolgáltató továbbíthatja, pártok, aktivisták vagy civil szervezetek tagjai nem. Ez megakadályozná a nem kívánt szavazatok megsemmisítésének lehetőségét.
- Csak a hivatalos és sértetlen válaszborítékban érkező szavazatok tekinthetők érvényesnek. Az írás megjegyzi, hogy a jogalkotó 2018-ban felpuhította a szabályozást, ami a csalás melegágya lehet, mivel a boríték felbontásával ellenőrizhető a szavazat iránya, és a nem megfelelő szavazatok nem jutnak el a számlálókhoz.
Az írás kitér arra is, hogy a digitális szavazás alacsony közbizalommal, titkossági és tisztasági aggályokkal, valamint fokozott külföldi befolyásnak való kitettséggel járna. A külképviseleti szavazás általános alkalmazása pedig indokolatlan terheket róna számos választópolgárra, hasonlóan a jelenlegi rendszerhez. A magyarországihoz hasonló szavazóhelyiségek határon túli kijelölése diplomáciai, logisztikai és diszkriminációellenes bonyodalmakat okozhat.
Összefoglalva, az írás szerint meg kell szüntetni a magyarországi lakcímmel rendelkező és nem rendelkező választópolgárok közötti, alkotmányosan igazolhatatlan különbségtételt a szavazat leadásának módjában. Ez a levélszavazás kiterjesztésével lehetséges, amelyet jogalkotási reformmal kell kiegészíteni a visszaélések megszüntetése érdekében. A fennmaradó visszaélési lehetőségeket hatékony állami fellépéssel és a politikai kultúra megváltoztatásával kell felszámolni, ezzel építve fel a közbizalmat a levélszavazással kapcsolatban. Ha pedig biztonságosabb joggyakorlási mód alakul ki, azzal fel kell váltani a levélszavazást.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaTiszta.AI Manipuláció Elemzés:
- Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk, mint vitacikk, egyértelműen a jelenlegi magyar választási rendszer kritikus elemzését célozza a külföldön élő magyar állampolgárok szavazójoga és a levélszavazás vonatkozásában. Célja, hogy felhívja a figyelmet a szerző által diszkriminatívnak ítélt szabályozásra, bemutassa a levélszavazás vélt és valós visszaélési lehetőségeit, és érveljen egy reform mellett, amely biztosítaná az egyenlő hozzáférést a szavazáshoz, miközben minimalizálná a visszaéléseket. A cikk a TASZ álláspontját képviseli, és arra törekszik, hogy az olvasóban meggyőződést keltsen a rendszer tarthatatlanságáról és a változtatás szükségességéről.
- Főbb elemzési pontok:
- Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora számos helyen használ érzelmileg telített, ítélkező nyelvezetet, amely túlmutat a semleges tájékoztatáson. Például az Alkotmánybíróság érvelését „megdöbbentően cinikusnak” nevezi. A „súlyosan diszkriminatív szabályozás” kifejezés, vagy az, hogy a jogalkotó „mesterségesen előállított egy indokot” a különbségtételre, a narrátor erős kritikáját tükrözi. A lakcím „levelezési címmé silányítását” említi, ami szintén negatív konnotációjú. A levélszavazás „súlyos problémákkal terhelt jogintézményként” való bemutatása, és a 2022-es események „különösen botrányos esetekként” való leírása drámai hangvételt kölcsönöz a szövegnek, és az olvasóban is megerősíti a negatív kép kialakulását. A „csalás melegágya” kifejezés a szabályozás felpuhításával kapcsolatban szintén erősen pejoratív.
- Forráskezelés és Egyensúly: A cikk egyértelműen egy adott nézőpontot képvisel (a TASZ-ét, illetve a szerzőét). Bár hivatkozik az Alkotmánybíróság döntéseire, ezeket azonnal cáfolja, vagy kritizálja, anélkül, hogy az AB teljes jogi érvelését mélységében, semlegesen bemutatná. Az írás idézi Mikola István 2006-os nyilatkozatát, amely a kormánypárt állítólagos hatalmi céljait hivatott alátámasztani a levélszavazás bevezetésével kapcsolatban. Az országgyűlési választásokon a kormánypárti listák magas (93-96%-os) támogatottsági arányát is a levélszavazással kapcsolatos bizalmatlanság alátámasztására használja, anélkül, hogy alternatív magyarázatokat vagy a választópolgári preferenciák egyéb tényezőit figyelembe venné. Az egyensúly hiánya a cikk műfajából (véleménycikk) fakad, de az elemzés szempontjából fontos megjegyezni, hogy az olvasó nem kap átfogó képet az összes érvelésről.
- Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk említ „botrányos eseteket” és „visszaéléseket” a 2022-es választások kapcsán (pl. levélcsomagok szállítása/begyűjtése kormánypárti szövetségesek által, elégetett szavazatok). Azonban ezeket az állításokat nem támasztja alá hivatalos vizsgálati eredményekkel, bírósági ítéletekkel vagy konkrét bizonyítékokkal, csupán a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria állítólagos eljárási elutasítására hivatkozik. Bár megjegyzi, hogy az „elégetett szavazatok” esete „a mai napig nem tisztázott”, mégis felhasználja a levélszavazás problémáinak illusztrálására. Hiányzik az a kontextus, hogy az említett esetek milyen arányban érintették az összes leadott levélszavazatot, ami segítene az olvasónak a probléma súlyosságának reálisabb megítélésében.
Fotó: Element5 Digital: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1550337/
