OkosHír: Aaron Deter-Wolf régész úttörő kutatásaival új fejezetet nyitott az ősi tetoválások megértésében, a masztodon agyartól az 5300 éves jégember, Ötzi testéig. Munkája során olyan ősi tetoválótűket rekonstruált, amelyekkel bizonyította, hogy a tetoválások nem pusztán díszek, hanem mély kulturális jelentőséggel bírtak, és modern képalkotó eljárásokkal rejtett mintákat is felfedezett.

Néhány évvel ezelőtt egy férfi kereste fel Aaron Deter-Wolf irodáját Nashville-ben, a Tennessee Állami Régészeti Hivatalban, és egy nagyméretű masztodon agyardarabot adott át neki. A férfi egy folyópartból kiálló maradványt észlelt, majd levágta annak kiálló végét. Az agyar eltávolítása tudományos szempontból értéktelenné tette a leletet. Deter-Wolf ezt követően iskolai előadásain mutatta be az agyardarabot. Egy diák véletlenül leejtette, és az agyar külső rétege darabokra tört. Deter-Wolf a darabokból ősi stílusú tetoválótűket készített. Kovakővel formálta, majd homokkővel csiszolta simára. Egy kollégáján való kipróbálás során azonban a kísérlet sikertelennek bizonyult. Az elefántcsontban lévő mikrorepedések a bőr felsértését okozták. Deter-Wolf a kísérletet „vérfürdőnek” nevezte.

A tetoválások történetének elhanyagolt területe

Aaron Deter-Wolf, a Tennessee Állami Régészeti Hivatal munkatársa, főállásban új építkezések régészeti hatásait elemzi. Szabadidejében az ősi tetoválások történetének elismert kutatója. Ezt a területet a tudományos közösség korábban elhanyagolta, de ma már kulcsfontosságúnak tartják a különböző kultúrák megértésében. A tetováláskutatással szembeni ellenállás a gyarmatosító szemléletre vezethető vissza, mivel a hittérítők és hivatalnokok barbár szokásnak tekintették. A 19. században, amikor a régészet önálló tudományággá vált, sok kutató átvette ezt az előítéletet. A tetoválásokról ritkán tettek említést, és ha igen, akkor gyakran lenézően, mint a „vadak” és „deviánsok” szokásáról. Deter-Wolf szerint ez a szemlélet a 21. században is jelen van a szakterületén.

A 49 éves Deter-Wolf eredetileg a maja kultúrával foglalkozott, majd kutatási fókuszát a gyarmatosítás előtti délkeleti Egyesült Államokra helyezte. Saját tetoválásai iránti személyes érdeklődése új kutatási irányt adott neki. 2009-ben szervezte meg az első tudományos konferenciát az ősi tetoválásokról. Egy résztvevő az esemény után megjegyezte, hogy „több ősi művészetet ábrázoló tetoválás van a mai egyetemisták bőrén, mint amennyi tényleges tetoválás létezett az ókorban”. Deter-Wolf szerint a jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a tetoválás kulturális, vallási és társadalmi jelentőséggel bírt, és az ősi testművészet tanulmányozása hozzájárul az emberiség történetének megértéséhez.

Aaron Deter-Wolf szerint a tudományos közösség korábbi érdektelensége akadályozta az ősi kultúrák mélyebb megértését. A kutató úgy véli, a tetoválások nem pusztán testdíszek voltak, hanem a közösségi hovatartozást, a beavatási rítusokat és a spirituális erőt is kifejezték. Ezen jelek hiányában – állítja Deter-Wolf – számos civilizáció lényeges kulturális részlete maradt ismeretlen a modern tudomány számára.

Ősi eszközök és Ötzi, a jégember

Deter-Wolf fő kérdése és kihívása az volt, hogyan lehet felismerni egy tetoválószerszámot egy több ezer éves ásatáson. Egy hegyes eszköz ugyanis lehetett tetoválótű, varrótű vagy ár is. A különbség azonosítása jelentős előrelépést hozhatott volna. Deter-Wolf és kollégái több mint egy évtizeden át tartó kísérletsorozatot végeztek. Különféle anyagokból, például madártollból, szarvascsontból, halfogból, kaktusztövisből és masztodonagyar-darabokból készítettek tűket. Modern tetoválófestéket, valamint víz és korom keverékét használták, utóbbit az ősi kultúrák is alkalmazták. Az eszközöket önkénteseken, sertésbőrön és saját bőrén is tesztelték. A toll túl puha volt, Deter-Wolf szerint „olyan érzés, mintha egy filctollal tetoválnánk”. Az agyarral való tetoválás sikertelen volt, azonban a csontból és tövisből készült tűk hatékonynak bizonyultak. A csont porózus szerkezete jól megkötötte a festéket. Mikroszkópos elemzések kimutatták, hogy a valódi tetoválótűk hegyén jellegzetes kopásnyomok keletkeznek: a hegy lekerekedik, elsimul, és apró koromszemcsék ékelődnek bele. Ezek az azonosítók lehetővé teszik a régészek számára, hogy megkülönböztessék a tetoválásra használt ősi eszközöket.

Az ősi technikák megértéséhez nem csupán a szerszámok, hanem az emberi testek vizsgálata is szükséges. Ebben nyújt segítséget Ötzi, az 5300 éves jégember, akinek mumifikálódott testét 1991-ben fedezték fel az Alpokban. Kutatók 61 apró vonalat és keresztet azonosítottak Ötzi bőrén. Kezdetben úgy vélték, hogy a tetoválásokat éles kőeszközzel metszett sebekbe dörzsölt korommal készítették. Évtizedekkel később Deter-Wolf ismét vizsgálta ezt a kérdést. Együttműködött Maya Sialuk Koch Madsen grönlandi inuit tetoválóművésszel és Daniel Riday új-zélandi tetoválómesterrel, hogy kísérletileg ellenőrizzék az elméletet, és rekonstruálják Ötzi feltételezett ősi tetoválási módszerét.

Daniel Riday tetoválóművész saját testén kísérletezett, hogy megértse az ősi tetoválási technikákat. Nyolc különböző módszerrel, beleértve a tűszúrásos és a „metszd és dörzsöld” eljárást, nyolc azonos, egymásra rakott háromszögből álló tetoválást készített bal combjára. Riday dokumentálta a minták gyógyulási idejét és az érzett fájdalom intenzitását. A teljes folyamat 12 órát vett igénybe. Az egyik inuit technika, amelyet Maya Sialuk Koch Madsen grönlandi hagyományőrző tetoválóművész útmutatásával alkalmazott, jelentős fájdalommal járt: három órán keresztül kellett tintába áztatott cérnával „varrnia” a bőrét. Riday a végeredményt úgy jellemezte, hogy a combja „úgy nézett ki, mint egy darab ementáli sajt”.

Deter-Wolf mikroszkóposan hasonlította össze Ötzi tetoválásait Riday kísérleti mintáival. A metszéses módszerrel készült vonalak elvékonyodó, foszló végeket mutattak, míg a tűvel szúrt tetoválások lekerekített, tompa vonalvégekkel végződtek, hasonlóan Ötzi tetoválásaihoz. Ebből Deter-Wolf arra a következtetésre jutott, hogy a jégember tetoválásait tűvel, pöttyözéses technikával készítették, nem pedig vágással. Ez a kutatás új információkat szolgáltatott Ötzi kultúrájáról, és létrehozta az első mikroszkópos referenciagyűjteményt a különböző tetoválási technikák nyomainak megkülönböztetésére. Ezt a módszert jelenleg világszerte alkalmazzák más múmiák tetoválásainak elemzéséhez.

Rejtett üzenetek és modern technológiák

Anne Austin, a Missouri–St. Louis Egyetem egyiptológusa, Deter-Wolf társszerzője, úgy véli, a tetoválások olyan részleteket is megőriznek, amelyek más forrásokból már elvesztek. Austin szerint „amit a bőrre írnak, az más, mint amit papírra”. Például az egyiptomi írásos emlékek ritkán említik a nők vallási szerepét. Austin azonban egy olyan múmiát vizsgált, amelynek testén több mint harminc tetoválás volt, köztük hieroglifák, hangszerek, kígyóistenek és egyéb szimbólumok. Ezen jelek alapján a nő valószínűleg papnő lehetett, és a gégéje fölötti minták arra utalnak, hogy aktív énekesi vagy szónoki szerepe volt, hangját pedig szent erővel ruházták fel.

Modern képalkotó eszközökkel a kutatók új részleteket fedeznek fel az ősi testeken. Deter-Wolf és Benoît Robitaille, kanadai kollégája, infravörös érzékeny kamerákat alkalmaztak, hogy rejtett tintanyomokat azonosítsanak a perui partvidék múmiáin, amelyek a világ egyik legnagyobb gyűjteményét képezik. Néhány példány több mint 2400 éves, bőrük az idő múlásával elsötétedett, így a tetoválások szabad szemmel már nem láthatók. Az infravörös vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a vallási motívumok a tetoválásokban több mint kétezer éven át szinte változatlanok maradtak. Ez arra utal, hogy a helyi hitvilág fennmaradt a hódítások és háborúk ellenére is.

A tetováláskutatás ma már a múzeumok gyűjteményeiben is zajlik, ahol új generációs, tetoválásokban jártas tudósok dolgoznak. Egyre gyakrabban működnek együtt őslakos mesterekkel, akik megőrzik és továbbadják az ősi technikákat. Koch Madsen szerint „őslakosként mindig azt tanították nekünk, hogy voltak emberek előttünk, és most itt vagyunk mi”. Hozzátette, hogy ez a tudomány „hidat épít a múlt és a jelen között”, lehetővé téve az ősökkel való újbóli kapcsolatfelvételt.

A felfedezések tovább folytatódnak. Deter-Wolf szerint az elmúlt öt évben több tetoválásra utaló bizonyítékot találtak múmiákon, mint az azt megelőző százötven évben összesen. A kutató úgy véli, „egy elképesztő adatbázis áll a kezünkben”, és a kérdés az, hogyan hasznosítják ezt az információt.

„`

(Forrás: demokrata.hu)

Fotó: Jonathan Cooper: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tortenelem-muzeum-fedett-belteri-9660890/