OkosHír: Magyarországon 2020-ban szigorították az egyedülállók örökbefogadását, ami 2021 márciusától kezdődően csak különös méltánylást érdemlő esetekben, a családokért felelős miniszter engedélyével és egyedi eljárás keretében lehetséges. A 2020-as törvénymódosítás részeként az egyedülállók csak azután kerülhetnek szóba, hogy házaspárok nem jelentkeztek egy gyermekért. Kata, aki még a szigorítás előtt fogadhatott örökbe, úgy véli, a változtatások hátrányosan érintik a nehéz sorsú gyermekeket, mivel őket mások nem fogadják örökbe.

Személyes tapasztalatok az örökbefogadási folyamatról

Kata 2020 márciusában jelentkezett a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (Tegyesz) örökbefogadási szándékkal. A Covid-járvány miatt a folyamat elhúzódott, de Kata saját elmondása szerint eltökélten haladt előre. Egy ügyintézője tájékoztatta őt egy készülő törvénymódosításról, amelyről bár azt kommunikálták, hogy megkönnyíti az örökbefogadást, a szakmai vélemények szerint az egyedülállók örökbefogadásának megnehezítését célozta. Ezért azt tanácsolták neki, hogy minél előbb szerezze meg az engedélyét.

2020 novemberében Kata megkapta az engedélyt egy 2,5 és 6,5 év közötti gyermek örökbefogadására, nemi és származási kikötés nélkül. Elmondása szerint kora miatt kétévesnél fiatalabb gyermeket nem fogadhatott örökbe, a maximális életkort pedig azért adta meg, hogy a gyermek vele kezdje az iskolát. Nemi kikötése nem volt, de fiús anyukának képzelte magát, és örült, hogy fiút is örökbe fogadhatott, mivel egyedülálló anyáknak általában kislányt adnak. A gyermek származása sem érdekelte, tisztában volt vele, hogy ha nem fogad el roma gyermeket, nehezebben tudott volna örökbe fogadni. Aggodalmai a gyermek jövőjével kapcsolatosan merültek fel. Az egészségi állapot tekintetében is kevés dolgot zárt ki, gyakran kért bővebb tájékoztatást.

2021 márciusában, abban a hónapban, amikor az egyedülállók örökbefogadásának szigorítása hatályba lépett, Kata két telefonhívást is kapott. Előzetesen azt az információt kapta, hogy az egyedülállók számára kedvezőtlen a helyzet, ezért meglepte a megkeresés. Először egy 3,5 éves miskolci kisfiú, majd egy 6 éves pesti kislány miatt hívták. A kislányt végül egy házaspár fogadta örökbe. A kisfiú, Zoli esetében többen is voltak Kata előtt, de senki nem akarta őt megnézni az iratbetekintésen túl. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy bár diagnózis nem volt róla, felmerült nála az értelmi fogyatékosság lehetősége. Kata úgy ítélte meg, hogy a gyermek egészséges volt, de jelentős fejlődési lemaradásokkal küzdött. Később egy pszichológus vizsgálta meg Zolit, aki azt tanácsolta Katának, gondolja át az örökbefogadást, mivel szerinte a gyermek IQ-ja nagyon alacsony lesz, bár nem értelmi fogyatékos. Kata elfogadta, hogy a gyermek intellektuális képességei valószínűleg nem lesznek kiemelkedőek. Pár nappal később megnézte Zolit a nevelőszüleinél, ahol élénk, barátságos gyermeket látott. Végül úgy döntött, örökbe fogadja Zolit, és augusztusban haza is vihette.

Az örökbefogadás utáni kihívások és a rendszer hiányosságai

Kata szerint a gyermek kezdetben sokkos állapotban volt a környezetváltozás miatt. Miután Zoli hozzákerült, időpontot kért a Pedagógiai Szakszolgálattól a gyermek IQ-jának felmérésére és fejlesztések javaslására. Az ottani szakemberek átlagosnak találták Zoli IQ-ját, és nem tartották szükségesnek a fejlesztést, de Kata mégis úgy érezte, hogy szüksége lenne rá. A gyermek jelentősen fejlődött, különösen a fejlesztőtorna hatására. Az anya szerint a magánellátásban nehéz eligazodni a szakértői vélemények között.

Kata úgy vélte, hogy a rendszer nem nyújtott számára elegendő segítséget Zoli örökbefogadása után. Egy pszichológus később megállapította, hogy Zolinál idegrendszeri éretlenség, ADHD, poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és kötődési nehezítettség is fennáll. Katának azt mondták, hogy szinte minden gyermekvédelmi rendszerből érkező gyermeknél előfordul ADHD. A probléma szerinte az, hogy az örökbefogadó szülők nem kapnak elegendő útmutatást ennek kezelésére, a magán gyermekpszichológusok és fejlesztések pedig drágák, ráadásul nincs elég szakember, így hosszú várólisták vannak.

Kataék is tapasztalták ezt, amikor Zolinak dühkezelési problémái lettek. Leírta, hogy a gyermek viselkedése szélsőséges ingadozásokat mutatott, időnként romboló és agresszív volt, majd hirtelen visszatért eredeti, együttműködő énjéhez. Kiemelte, hogy egyedülálló szülőként ilyenkor nehéz segítséget kérni, és magára marad a lelkileg traumatizált gyermekkel. Úgy véli, sokat segítene, ha nem lenne eszköztelen, és ha több támogatást kapna a rendszertől. Szerinte ez más egyedülálló szülőknek is probléma, különösen azért, mert rendszerint ők fogadják örökbe a nehezebben kezelhető, roma, idősebb gyermekeket, akikért a házaspárok nem jelentkeznek.

Szakértői vélemények a jogszabályi változások hatásairól

Mártonffy Zsuzsa, örökbefogadási szakember és az Örökbe.hu oldal üzemeltetője, szintén rendelkezik tapasztalatokkal az egyedülállók örökbefogadásáról. Elmondása szerint a törvény szigorítása előtt a várakozók tizede volt egyedülálló a belföldi, nem rokoni örökbefogadásoknál, míg tavaly ez az arány egy százalékra csökkent, 11 örökbefogadással. Mártonffy Zsuzsa szerint a jogszabályok célja az egyedülálló örökbefogadók elriasztása.

A szakértő úgy véli, hogy a 2021 márciusában hatályba lépett szigorítások mögött a homoszexuálisok elleni fellépés húzódik, bár a szexuális orientációt hivatalosan tilos nyilvántartani. Az Örökbe.hu önbevallásos felmérése szerint a szigorítás előtt, 2018 és 2021 között 259 válaszadó közül 18-an fogadtak örökbe egyedül, közülük hárman vállaltan meleg egyedülállók vagy meleg/leszbikus párok voltak. A szakértő diszkriminatívnak tartja, hogy az egyedül örökbefogadók alkalmassági vizsgálata miniszteri engedélyhez kötött, szemben a házaspárokkal.

Az örökbefogadási jogszabályok fejlődését tekintve:

• 2003-ban került a polgári törvénykönyvbe, hogy a házaspárokat előnyben kell részesíteni.
• 2016-ban jelent meg, hogy a megyei listán váró egyedülállókhoz képest előnyt élvezzenek az országos listán váró házaspárok. (Elsőként a gyermek lakhelye szerinti megyében keresnek örökbefogadó szülőt, majd az országos listán, és csak ezután jöhetnek az egyedülállók.)

Mártonffy Zsuzsa is megerősítette, hogy így az egyedülállókhoz általában a három év feletti, roma, jellemzően valamilyen egészségi problémával küzdő gyermekek kerülnek. Szerinte a szigorítással azt érték el, hogy az egyedülállók kevésbé akarnak örökbefogadónak jelentkezni.

A szakértő hangsúlyozta, hogy bár jobb, ha egy gyermeknek két szülője van, a szülői képességek, a nyitottság, az elfogadás és a segítő hálózat megléte is sokat számít. Kiemelte, hogy ismerek csodálatos egyedülálló szülőket.

Statisztikai adatok és kormányzati intézkedések

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2024-ben 1291 örökbefogadás történt, ami az ezredforduló óta a legmagasabb szám. Ezzel párhuzamosan a várakozók száma csökken: 2024 végén 1902 család várt örökbefogadásra. Mártonffy Zsuzsa szerint az örökbefogadások számának növekedése annak tudható be, hogy több gyermeket emelnek ki a családjából, így több állami gondozott gyermek válik örökbefogadhatóvá. A várakozók számának csökkenését pedig a demográfiai változásokkal magyarázza.

A kormány több intézkedést is bevezetett az örökbefogadások felgyorsítása érdekében:

• 2024-ben bevezették, hogy a kórházban hagyott babák hat hét után örökbe fogadhatók lesznek, ha a szülő ennyi ideig nem jelentkezik értük. Mártonffy Zsuzsa információi szerint 2024 végéig 44 ilyen gyermeket nyilvánítottak örökbefogadhatóvá, ami nem jelentős a 250-300 kórházban hagyott baba közül. A szakértő szerint ez az intézkedés nem oldja meg a nehéz helyzetű családok és a gyermekotthonokban elhelyezési problémákkal küzdő gyermekek helyzetét, és ezeket a csecsemőket egyébként sem az egyedülállók kapják.
• 2025-ben már a terhesség alatt is lehet kiemelő határozatot hozni a születendő gyermekre. A szakértő „tűzoltó intézkedésnek” nevezte ezeket, és hangsúlyozta, hogy a gyermekek vér szerinti családjuktól való elszakítása veszteség, ezért elsődleges fontosságúnak tartja, hogy minél több gyermek maradhasson a családjában.
• 2026 júliusában megszűnnek a két évtizede működő megyei örökbefogadási listák, így innentől minden gyermeknek az egész országban keresnek szülőket. A szakértő szerint az eddigi rendszer előnye az volt, hogy helyben próbáltak meg örökbefogadó szülőt találni, de a várakozók szempontjából igazságtalan volt. Az új rendszer működése és az egyedülállókra gyakorolt hatása egyelőre nem ismert.

Az egyedülállók örökbefogadásának szigorításával kapcsolatban a Kulturális és Innovációs Minisztériumot megkerestük, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett tőlük válasz.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy kritikus narratívát épít az egyedülállók örökbefogadásának 2020-as szigorítása köré. A cikk célja, hogy bemutassa a jogszabályi változások negatív következményeit, különös tekintettel az egyedülálló örökbefogadókra és azokra a „nehéz sorsú” gyermekekre, akik emiatt nehezebben kerülnek családba. A cikk Kata személyes történetén keresztül teszi érthetővé a problémát, és Mártonffy Zsuzsa szakértői véleményével támasztja alá a kritikát. A cikk igyekszik felhívni a figyelmet a rendszer hiányosságaira és a kormányzati intézkedések vélt vagy valós céljaira, valamint azok hatásaira.
• Főbb elemzési pontok:
  • Nyelvi és Retorikai Eszközök: A cikk narrátora alapvetően semleges hangnemet használ, tényeket és idézeteket bemutatva. Azonban az idézetekben megjelenő érzelmi töltet és szubjektív vélemények (pl. Kata „vakon és süketen ment előre, mint egy pitbull”, „sokk hatása alatt volt”; Mártonffy Zsuzsa „az egyedül örökbe fogadni szándékozók eltántorítása zajlik”, „nyílt titok, hogy a melegek ellen hozták meg”) erősítik a cikk kritikus hangvételét. A narrátor maga is használ olyan kifejezéseket, amelyek a probléma súlyosságát hangsúlyozzák, például „nehéz sorsú gyerekek”, vagy utal a miniszteri engedély „különös méltánylást érdemlő esetekre”, ami az eljárás szigorúságát emeli ki. Az alcímek is kérdéseket vetnek fel („hogyan nehezedett meg”, „milyen társadalmi hatása volt”, „miért nem azok jártak rosszul, akik eredetileg a szigorítás célpontjai voltak”), ami előrevetíti a cikk kritikus álláspontját.
  • Forráskezelés és Egyensúly: A cikk két fő forrásra támaszkodik: Kata személyes tapasztalataira és Mártonffy Zsuzsa örökbefogadási szakember véleményére. Mindkét forrás kritikusan viszonyul a jogszabályi változásokhoz és azok következményeihez. A minisztérium megkeresésére nem érkezett válasz, így a kormányzati álláspont, illetve a szigorítások hivatalos indoklása nem jelenik meg a cikkben. Ez az egyensúlyhiány szerkesztőileg indokolt lehet, ha a megkeresett fél nem reagál, de az olvasó számára egyoldalú képet festhet, mivel a jogszabályok támogatóinak érvei hiányoznak. A cikk hangsúlyozza, hogy az egyedülállók gyakran a „nehezebben kezelhető, roma, idősebb gyerekeket” fogadják örökbe, ami egy fontos szempont, de az „egyensúly” hiánya abban is megmutatkozik, hogy nincsenek ellenérvek vagy alternatív nézőpontok a kormányzati intézkedések pozitív hatásaival kapcsolatban.
  • Hiányzó Kontextus és Tények: A cikk nem részletezi a 2020-as törvénymódosítás hivatalos indokait, azon túl, hogy „azzal reklámozzák, hogy majd megkönnyíti az örökbefogadást”. A kormányzati kommunikáció pontosabb bemutatása, vagy a szigorítások mellett szóló érvek beemelése (akár hipotetikusan, ha nem érkezett válasz) teljesebb képet adhatna. Ezen felül, bár Mártonffy Zsuzsa felveti a homoszexuálisok elleni fellépés lehetőségét, a cikk nem mélyed el részletesebben ennek bizonyítékában vagy cáfolatában, csak az „önbevallásos, nem reprezentatív felmérés” adatait említi.
• A téma társadalmi relevanciája: Az egyedülállók örökbefogadása és az ezzel kapcsolatos jogszabályi változások kiemelten fontos társadalmi téma Magyarországon. Egyrészt érinti a gyermekvállalás és a családalapítás szabadságát, másrészt a gyermekvédelem és a gyermekek jogainak kérdését, különösen a nehezebben elhelyezhető gyermekek esetében. A téma vitákat generál a család fogalmáról, a szülői alkalmasság kritériumairól, a diszkriminációról (különösen a homoszexuálisok és az egyedülállók tekintetében), valamint a gyermekvédelmi rendszer hatékonyságáról és támogatási mechanizmusairól. A cikk rávilágít arra, hogy a jogszabályi változások nem csak jogi, hanem mélyen emberi és társadalmi következményekkel is járnak.

(Forrás: telex.hu)