A brüsszeli főügyész fellépést sürgetett a lövöldözések számának növekedése miatt

OkosHír: Julien Moinil, Brüsszel királyi főügyésze, augusztus 12-én rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, amelyen kijelentette, hogy a város kábítószerrel érintett negyedeinek megtisztítására van szükség. Moinil az elmúlt bő egy hónapban történt több mint húsz lövöldözésről beszélt a belga fővárosban, amelyekben heten meghaltak és sokan megsérültek. A főügyész szerint a helyzet kialakulásához a drogbandák tevékenysége mellett a szövetségi és önkormányzati rendszer működési problémái is hozzájárultak, a hatóságok pedig kezdetben egymásra mutogattak.

Az év elején már több lövöldözés történt Brüsszelben. Februárban például három nap alatt három lövöldözést jegyeztek fel az Anderlecht városrészben található Clémenceau metróállomás közelében, és egy nappal korábban Saint-Josse negyedben is volt egy két sérüléssel járó tűzharc. Az egyik anderlechti támadásban egy férfi életét vesztette. A Le Soir című lap szerint rivális bűnbandák küzdöttek területekért.

Ezt követően az események némileg elcsitultak, és egészen mostanáig nem voltak egymást követő tűzharcok. Jelenleg azonban újra fellángolt az erőszak. André Chabotier ballisztikai szakértő, aki két nyomozáson is dolgozik, a Le Soirnak elmondta, hogy a jelenlegi időszak intenzitása megegyezik az év eleji, január-februári időszakkal. Csak július óta több mint tucatnyi, az év eleje óta pedig legalább 60 lövöldözés történt Brüsszelben. A Le Soir forrásai szerint a júliusban elszabadult erőszakhullám kábítószer-kereskedő bandák területszerző háborúja, bár egyes esetek valószínűleg nem kapcsolódnak ehhez.

Például augusztus 17-én egy anderlechti kocsmában egy pultos lőtte le felső szomszédját. Lövöldözésekre került sor a bandaháború által leginkább sújtott Molenbeekben és Anderlechtben is. Augusztus 5-én Molenbeek-Saint-Jean-ban egy autót talált el lövedék, amelyben egy anya és lánya utaztak; egyikük sem sérült meg. Egy férfi azonban belehalt sérüléseibe, akit az anderlechti Lemmens tér közelében lőttek le augusztus 7-én.

Július 12-14 között mindhárom napon történt lövöldözés, de csak az első napon jelentettek sérültet. Július 17-én egy ember megsérült, július 22-én pedig ismét a februári erőszakhullám helyszínén, a Clemenceau metróállomás közelében lövöldöztek éjjel. Július 26-án Evere-ben egy parkoló Citroënben találtak egy holttestet, akinek a fejére csuklyát húztak. Molenbeekben július 31-én és augusztus 16-án is volt lövöldözés.

Az erőszakhullám felkeltette a politikai figyelmet is; több fővárosi képviselő azzal vádolta a hatóságokat, hogy nem lépnek fel kellő eréllyel a háborúzó bandák ellen. Ezekben a körülményekben hívott össze sürgős válságértekezletet Julien Moinil, Brüsszel fél éve kinevezett királyi ügyésze. A tanácskozáson a leginkább érintett kerületek rendőrei és a szövetségi nyomozóhatóság illetékesei is részt vettek. Moinil pár napra rá, augusztus 12-én sajtótájékoztatót hívott össze.

A királyi főügyész azzal kezdte, hogy bár az európai nagyvárosok egy részében már mindennaposak a lövöldözések, ő nem szeretné, ha Brüsszelben is az élet részévé válnának. Az elmúlt hetek több mint tucatnyi lövöldözése alapján azonban ez a helyzet. Moinil szerint „az az igazság, hogy ma bárkit, aki Brüsszelben sétál az utcán, eltalálhat egy eltévedt golyó – ez pedig elfogadhatatlan”.

Elmondása szerint az ügyészei aktívan végzik munkájukat, amit statisztikákkal igyekezett alátámasztani. Míg 2024 első felében körülbelül 2200 ember ellen emeltek vádat, addig idén az első félévben már 6211 felnőtt és 874 kiskorú ellen indult eljárás. 1250 gyanúsítottat kábítószer-kereskedelem miatt tartóztattak le. Moinil halálos fenyegetéseket kapott a bandáktól, sajtótájékoztatóira az újságírók is csak motozás után mehetnek be.

Sajtótájékoztatóján az ügyész megfogadta, hogy „az illegális fegyvertartástól kezdve a gyilkossági kísérleten át bármely, kábítószerekhez köthető erőszakos bűncselekményt üldözni fognak”, és szerinte „nagyobb erőbedobással” küzdenek majd a fegyveres erőszak ellen. Kijelentette, hogy „nem hagyhatjuk, hogy bárki is azt érezze, szabadon és büntetlenül cselekedhet”.

Ezt követően Moinil kritizálta az állam felelősségét, mondván, a bűnbandák ellen a szövetségi hatóságoknak kellene nyomozniuk. Számos problémát is felsorolt, amelyek nehezítik a munkáját. Például a brüsszeli régió nyugati és déli kerületeiben, a bandaháború helyszínén sok utcai kamera nem működik, máshol pedig nincsenek térfigyelők. A szakértők túlterheltek, a ballisztikai központ például két év alatt tudja csak feldolgozni a leadott bizonyítékokat, ami miatt évekbe telhet, mire a nyomozók kideríthetik, hogy két lövöldözés összefügg.

A börtönök telítettek, így az előzetesbe került vagy őrizetbe vett bűnözőket az ország távoli vidékein kell elhelyezniük. Moinil szerint „az sem normális, hogy néhány nappal a bebörtönzésük után mobiltelefont szerezhetnek, és továbbra is kiadhatják parancsaikat”, ezért követelte, hogy a drogkereskedőket szigorúan őrzött intézményekbe szállíthassák. Problémásnak tartja azt is, hogy a bűnbandák vezetői ugyanúgy szabadulhatnak harmadolással, „mint egy poggyásztolvaj a Gare du Midi pályaudvarról”.

Még ennél is problémásabbnak ítélte, hogy a fiatalkorú elkövetőket a befogadó intézmények helyhiánya miatt az eljáró bírók gyakran kénytelenek szabadon bocsátani. Moinil ígéretet kapott a férőhelyek bővítésére, de ezzel kapcsolatban nem mutatott lelkesedést. „Nagyon jó. De nem fogok azért köszönetet mondani a kormánynak, hogy egyszerűen tiszteletben tartja a törvényt” – mondta.

A kallódó fiatalok és az illegális bevándorlók azok a sérülékeny társadalmi csoportok, amelyekből a bandák tagokat toboroznak. A toborzás egyszerű, mivel a drogkereskedelem nagyon jövedelmező. Egy jó helyen akár heti 20-50 000 eurós forgalmat is elérhet.

Moinil az egységes drogpolitika hiánya miatt is bírálta a regionális és a szövetségi kormányt. Az ügyészség és a bíróság egy, a függőket kezelő kórházi osztályt szeretne létrehozni, de Brüsszelben erre nincs elég forrás. Hasonlóképpen nincs elegendő forrás az állandó rendőri jelenlét biztosítására sem, pedig Moinil szerint erre is szükség lenne a helyzet kezeléséhez. „Egy fillért sem láttam. Beszéltünk egy munkacsoportról a miniszterelnökkel, de hol vannak a további erőforrások? Semmit nem látok belőlük” – mondta.

Az utóbbi években Belgium Európa egyik legnagyobb kábítószerpiacává vált. Antwerpen, valamint a Hollandiához tartozó, de közel fekvő Rotterdam a kokainkereskedelem két fő kapuvárosa a kontinensen. A belga belügyminiszter szerint főleg a holland maffia szivárgott át Belgiumba, de vannak albán és marseille-i bűnszervezetek is Antwerpenben. Az Europol szerint Belgiumban körülbelül száz, főként kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bűnszervezet működik. Az ügyészség szerint az általuk lehallgatott telefonbeszélgetésekben a bűnbandák tagjai arról is beszéltek, hogy azért is szeretnek Belgiumban megtelepedni, mert hamar szabadulnak a börtönből, ha letartóztatják őket.

A bűnszervezetek működését nagyban könnyíti az ország sajátos szerkezete miatt a bonyolult bürokratikus berendezkedés, amely nem tud gyorsan reagálni. A háromnyelvű ország alapvetően két nagyobb részre oszlik: a franciaajkú Vallóniára és a holland nyelvű Flamandföldre. Emellett létezik egy kisebb német nyelvterület is. A Flamandföldbe ékelődő, vegyes nyelvű, a fővárost is magába foglaló és nagy önállóságot élvező brüsszeli régió, amely a főváros mellett 19 kisebb települést foglal magába, szintén saját kormánnyal rendelkezik. A regionális kormányzatok felett áll a szövetségi kormány, amennyiben éppen van kormány az országban. Belgiumban a választások után gyakran egy évnél is tovább nyúlnak a koalíciós tárgyalások.

A politikai berendezkedés összetett, és gyakoriak a kormányválságok. Ez a régiókra is igaz, a brüsszeli régiónak például már bő egy éve nincs kormánya. Ez részben az örökös flamand-vallon ellentétre, részben pedig a flamand politikán belüli megosztottságra vezethető vissza. A francia és a holland ajkú lakosság politikailag is két irányba húz, a vallonok hagyományosan baloldaliak, a flamandok jobboldaliak. A mérsékelt jobboldali flamand pártok azonban elzárkóztak az amúgy népszerű és erős flamand szélsőjobboldallal való együttműködéstől, így nehezen sikerül többségi koalíciót létrehozni. Eközben a fővárost már csőd fenyegeti, tavasszal a Politico szerint naponta 4 millió euróval nőtt az adóssága. Ilyen pénzügyi és adminisztratív helyzetben a törvényhozás és a hatóságok munkája nem hatékony.

A brüsszeli régió maga is 19 kisebb településből áll, mint például Molenbeek vagy Anderlecht, amelyek önálló települések. Ezeknek a polgármesterei alá tartozik az a 6 rendőrkapitányság, melyek a régió közbiztonságáért felelnek. Tavasszal a szövetségi kormány és a brüsszeli önkormányzatok vitába keveredtek, mert a szövetségi kormány a hatékonyabb bűnmegelőzés céljából egyesíteni akarta a kapitányságokat. A brüsszeli helyi politikusok viszont azzal érveltek, hogy a rendőrség valódi problémája nem a bonyolult szervezeti felépítés, hanem a szövetségi finanszírozás hiánya.

A tervből végül nem lett semmi, de most úgy tűnik, hogy a brüsszeli helyi vezetés a szövetségi hatóságokra hárítja a bandaháború felelősségét. Saliha Raïss, Molenbeek ideiglenes polgármestere nyilatkozta, hogy „amit önkormányzati szinten tehettünk, azt megtettük. De ez nem elég”, majd felszólította a szövetségi kormányt, hogy vállaljon nagyobb felelősséget a kábítószer-kereskedők elleni küzdelemben. Moinil is felkérte a szövetségi nyomozóhatóságot, hogy vegye át a szervezett bűnözés és a maffia elleni nyomozásokat, amit a szövetségi kormány meg is tett.

A szövetségi kormány belügyminisztere a Le Point-nak adott interjújában azt mondta, hogy prioritásként kezelik a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet. Bernard Quintin utasítást adott, hogy minden fegyverkereskedelemmel kapcsolatos nyomozást automatikusan a szövetségi rendőrség kezeljen. Emellett azt ígérte, hogy növelni fogja a szövetségi rendőrség létszámát, bár maga is bevallotta, hogy a toborzás nehézkes, mert nem vonzó a rendőri szakma. Fabrice Cumps anderlechti polgármester bízik benne, hogy a szövetségi hatóságok teszik a dolgukat, és hamarosan béke lesz: „Semmiképp sem szabad feladni.”

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy kritikus hangvételű beszámoló Brüsszelben elszabadult drogbanda-háborúról és az arra adott politikai, hatósági válaszról. A narratíva egy sürgető, eszkalálódó problémát fest le, amelyet a hatóságok lassú, bürokratikus és egymásra mutogató működése súlyosbít. Célja az olvasóban a felháborodás keltése a kialakult helyzet és a politikai tehetetlenség miatt, valamint a sürgős cselekvés szükségességének hangsúlyozása. A cikk aláhúzza a főügyész frusztrációját és elkötelezettségét, szembeállítva azt a politikai rendszer vélt vagy valós „bénázásával”.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű kifejezések és szubjektív interpretációk: Az eredeti cikk több helyen használ érzelmileg túlfűtött vagy szubjektív kifejezéseket, amelyek befolyásolhatják az olvasó érzéseit. Például, a főügyész „Batmannek is becézett” megnevezése egy hősies, de újságírói szempontból szubjektív karakterizálás. A „szövetségi és önkormányzati rendszer bénázása” kifejezés (fumbling) egyértelműen kritikus és negatív ítéletet fogalmaz meg a politikai rendszerről, nem pedig semleges tényközlés. Hasonlóan, a „Moinil érezhetően nagyon dühös a politikai vezetőkre” mondat a szerző érzelmi interpretációja, nem pedig objektíven megfigyelhető tény.
  • Közvetlen megszólítás és személyes hangvétel: A cikk tartalmazza a „Ha már itt elvesztette a fonalat, ne érezze magát rosszul: néha már a belgák sem értik, hogy éppen mi a helyzet” mondatot, ami közvetlenül megszólítja az olvasót és egy informális, magyarázó, már-már vigasztaló hangnemet üt meg. Ez elvonja a figyelmet a tényszerűségről és egy véleménycikkre jellemző stílust kölcsönöz a szövegnek, ami egy híranyagban nem helyénvaló.
  • Szelektív idézés és keretezés: Bár az idézetek pontosak, a cikk keretezése és a hangsúlyok elhelyezése befolyásolja az olvasó értelmezését. Moinil nyilatkozata, miszerint „nem fogok azért köszönetet mondani a kormánynak, hogy egyszerűen tiszteletben tartja a törvényt”, kritikus éllel van bemutatva, ami a kormány negatív megítélését erősíti.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt brüsszeli lövöldözések és a drogbandák tevékenysége jelentős társadalmi problémát jelentenek. Az erőszak növekedése közvetlenül érinti a város lakosságának biztonságérzetét és életminőségét. A szervezett bűnözés térnyerése, különösen a kábítószer-kereskedelem, destabilizálja a közbiztonságot és aláássa a jogállamiságot. A belga politikai rendszer bonyolult felépítése és a gyakori kormányválságok, valamint a regionális és szövetségi hatóságok közötti koordinációs problémák akadályozzák a hatékony fellépést, ami széles körű vitákat generál a közéletben a felelősségvállalásról és a megoldási stratégiákról. A fiatalkorúak és illegális bevándorlók bandákba való toborzása társadalmi sebezhetőségi pontokra világít rá, amelyek kezelése komplex és hosszú távú beavatkozásokat igényel.

(Forrás: telex.hu)

Kép: Illusztráció (AI szerkesztés)