OkosHír: A V26 Kiadó megjelentette „A Nemere-akták” című képregénygyűjteményt, amely Nemere István író és Fazekas Attila rajzoló közös munkásságának állít emléket. Az antológia nyolc történetet tartalmaz, amelyek sci-fi, politikai akcióthriller és történelmi kaland műfajokba sorolhatók, mindez igényes kiadásban, két utószóval kiegészítve.

Nemere István 1974 és 2024 között öt évtizedes alkotói pályája során megközelítőleg nyolcszáz könyvet írt. Az átlagos elkészítési idő egy könyvre nagyjából három hét volt, de előfordult, hogy tíz nap vagy két hét alatt készült el egy-egy művel. Napi munkája negyvenezer karaktert tett ki, ami körülbelül 13-14 oldal szövegnek felel meg. Fazekas Attila, aki 1972-ben jelentette meg első munkáját, és 1974-től főállású képregénykészítő, több mint félévszázados pályafutása során nyolc Nemere-könyv képregényváltozatát alkotta meg. Ezeket a képregényeket gyűjtötte össze a V26 Kiadó az új kötetében.

A gyűjteményes, keménytáblás könyvben szereplő képregények terjedelmükben, oldalbeosztásukban és egyes paneljeik tartalmát tekintve megegyeznek az eredeti kiadványokkal. Az album nagyobb méretben, könnyebben áttekinthető panelekkel és jobban kivehető rajzokkal mutatja be a történeteket, továbbá a felhasznált papír minősége is jobb, mint az eredeti változatoké volt.

A gyűjteményben szereplő képregények és jellemzőik:

• Mindennap merénylet: Eredetileg 1978/79-ben jelent meg a Fülesben. Könyv alakban a nyolcvanas évek közepén került forgalomba, tehát a képregény-adaptáció megelőzte a regény megjelenését. Cs. Horváth Tibor a regény kézirata alapján készítette el a képregény szövegkönyvét. A történet egy fiktív latin-amerikai országban játszódik, ahol egy önkéntes testőrcsapatnak kell megvédenie Augusto Sinderót, a választáson győztes reformpolitikust az ellenfelei merényletkísérleteitől. A cselekmény politikai háttérrel rendelkező akcióthriller, mely üldözéseket és összecsapásokat tartalmaz. A karakterek és a cselekmény filmszerűen peregnek.
• Az űrkalózok fogságában: 1979-ben debütált a Fülesben, és a később hatkötetes Lars, Don, Ariel sorozat nyitó epizódjának, a „Műkincsrablók a kisbolygón” című műnek a feldolgozása. A regényfolyam három kiskamasz kalandjait követi nyomon a XXIV. században. A képregényváltozatban a legfiatalabb karaktert Arielának hívják, a nemét Cs. Horváth Tibor megváltoztatta. A történet 2360-ba kalauzolja az olvasót, ahol az Astrea űrállomás bányászrobotjai egy aszteroida ásványkincseinek kitermelését végzik. Egy meghibásodott masina miatt űrhajó indul a helyzet rendezésére. A fiatalok engedetlenségből elkötnek egy űrhajót, amivel kalandba keverednek. Az eredeti cikk szerint a legfiatalabb karakter nevének és nemének megváltoztatása nem befolyásolja a történet élvezhetőségét, de a szöveg és a képi ábrázolás között inkonzisztencia tapasztalható (a szöveg „kislányt” említ, míg a képeken egy bakfis látható). A történet kibontakozása lassú, a végkifejlet azonban kissé elnagyolt.
• A Triton-gyilkosságok: Regényváltozata 1977-ben, képregény-adaptációja 1980-ban jelent meg a Népszavában. A 2428-ban játszódó történet középpontjában Bolton felügyelő, az Europol nyomozója áll, akinek egy furcsa gyilkosságsorozat tettesét kell kézre kerítenie a Triton űrhajó legénységének tagjai között. Az űrhajó korábban lakható bolygót keresett, de baleset érte, és egy lakható bolygón, az X-bolygón szálltak le. Az X-bolygó adatai eltűntek a memóriából, és a legénység tagjai a Földre való visszatérés után halálos áldozatokká váltak. A történet sci-fi-krimi, mely a túlnépesedés és az emberiség új bolygóra költözésének motívumait használja.
• A Neutron-akció: Képregényváltozata 1980-ban, alapjául szolgáló regénye 1982-ben jelent meg. Az 1997-ben játszódó történet egy válságstáb intézkedéseit mutatja be egy nagyszabású terrorakció következményeinek elhárítására. Egy anarchista szervezet két neutronbombát rabolt el, és elfoglalta a Skorpió-4 nevű mesterséges holdat, amely a főváros felett kering. A bombák távvezérléssel is felrobbanthatók. A stáb célja a bombák megtalálása és a terroristák tervének meghiúsítása. A cselekmény akcióthriller, amely egy nagyváros pusztulásának elméleti eshetőségét mutatja be. A katasztrófa elhárítása a szakmájuk iránt elkötelezett férfiak és nők profizmusán múlik. A rajzok a polgári védelem intézkedéseit és az űrben játszódó jeleneteket is bemutatják.
• Időtörés: Könyvváltozata 1984-ben, képregénye 1986-ban jelent meg a Fülesben. A történet 3044-ben kezdődik. A Galaktikus Rendőrség (Galpol) észleli, hogy egy Lipp Kilyos nevű történész nem tért vissza az általa vizsgált korból. A feltételezés szerint a múltban akar karriert csinálni, ami időtörésnek minősül. A Galpol két ügynököt, Roy Medina felügyelőt és Baraxot küldi vissza 1992-be, egy fiktív latin-amerikai országba, Bolivariába, ahol Kilyos Gallego Ramirez diktátorrá vált. A feladat az elnök letartóztatása és a jövőbe szállítása. A képregény nem mutatja be a XXXI. század világát vagy a Galpol működését. Az eredeti cikk szerint a rajzok stílusa helyenként karikaturisztikus, ami gyengíti az akciókrimi-thriller hangulatot, és a szöveg, valamint a rajzok között inkonzisztencia is megfigyelhető az egyenruhák ábrázolásában.
• Élni életveszélyes: Nemere 1986-os akciókrimije, melyből készült képregény 1989-ben jelent meg a Fülesben. A főhős Daniel Skagen, volt kommandós és testőr, aki Párizsban toborzóirodát működtet. Pierre Gerradi államügyész felkéri, hogy fogja el Georges Clevert, egy algériai háborús bűnöst, aki álnéven él egy karib-tengeri szigetországban. Skagen vállalja a megbízást, csapatot toboroz, elfogja Clevert, és megpróbálja Párizsba szállítani. A háttérben kiélezett hatalmi-politikai játszma zajlik. A regény kilenckötetes sorozattá nőtte ki magát. A képregény megfelelő tempóban halad, a feszültség fokozatosan nő, a rajzok lendületesek és dinamikusak.
• Holtak harca: Könyvváltozata 1986-ban, képregény-adaptációja 1991-ben készült el a Fülesben. A szövegkönyvet Kiss Ferenc írta. Nemere István állítása szerint az 1993-as amerikai „A pusztító” című film szkriptje az ő történetén alapul, de ehhez nem járult hozzá. Bírósági döntés nem született az ügyben. Egy hazai szerzői jogvédő iroda megállapítása szerint a regény és a film cselekménye 75 százalékban azonos. A történet Vincent Maaren felügyelő és Dann Sedym terrorista viaskodásáról szól. Sedym megöli Maaren családját, majd hibernáltatja magát a jövőbe. Maaren is a jövőbe jut, hogy üldözze őt. A képregényváltozat a jövőbeni társadalom ábrázolását elnagyoltnak, a történetet túlegyszerűsítettnek mutatja be, részben a mindössze huszonhat oldalas terjedelem miatt.
• A királynő kiszabadítása: Nemere 2014-es „Leszek, mint űzött vad” című könyve nyomán készült, amely a Zsigmond-trilógia első kötete. A képregény 2019-ben jelent meg a Fazekas Attila által készített képregényeket közlő Botond magazinban. A történet 1382-ben játszódik, amikor a nemrég elhunyt Nagy Lajos király lányát, Mária királynőt és édesanyját, Bosnyák Erzsébetet ismeretlen tettesek elrabolják. Luxemburgi Zsigmond felkéri Zádor vitézt, hogy derítse ki, hol tartják fogva őket. Az eredeti cikk szerint a képregény túl rövid terjedelmű ahhoz, hogy a nyomozás fordulatain és az akciószekvenciákon kívül más is helyet kapjon benne, és a háttér felvázolására is szükség lett volna a történelmileg nem tájékozott olvasók számára. A rajzok viszont lenyűgözőek, Fazekas Attila jó érzékét bizonyítják a történelmi regények adaptálásához, hitelesen ábrázolva a környezetet, viseleteket és fegyvereket.

Összességében a gyűjteményes album bemutatja Nemere István és Fazekas Attila alkotói együttműködésének eredményeit a képregények terén. A kiadványt az eredeti cikk igényes kiállításúnak és méltó emléket állítónak nevezi, amely olvasmányélményt nyújt mind a régi, mind az új olvasók számára.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk elsődleges célja a „Nemere-akták” című képregénygyűjtemény bemutatása és népszerűsítése. A narratíva egyfajta „tiszteletteljes főhajtás” keretében mutatja be Nemere István és Fazekas Attila munkásságát, kiemelve a művészek jelentőségét a magyar képregény- és irodalomtörténetben. Emellett szándéka az olvasókban nosztalgikus érzéseket kelteni a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek képregényei iránt, és implicit módon sugallni a szocialista éra kulturális termékeinek értékét.
• Főbb manipulatív eszközök: A cikk többféle nyelvi és retorikai eszközt használ, amelyek befolyásolhatják az olvasó percepcióját:
  • Érzelmi és szuperlatívuszok használata: A cikk már a bevezetőben olyan kifejezéseket alkalmaz, mint „tiszteletteljes főhajtás”, „legnépszerűbb hazai író”, „legnépszerűbb magyar rajzoló” és „igényes kiadásban”. Ezek szubjektív minősítések, amelyek tényként vannak bemutatva, túlzottan pozitív képet festve a kiadványról és az alkotókról. Hasonlóan, a képregények leírásánál is gyakran szerepelnek szubjektív, pozitív jelzők, mint például „remek érzéke”, „kitűnően ért”, „lenyűgözőek” vagy „jól sikerült, emlékezetes”.
  • Sugalmazás alátámasztatlan állításokkal: A „Holtak harca” című képregénynél az író, Nemere István azon állítása, miszerint a „A pusztító” című amerikai film az ő történetén alapul, úgy kerül bemutatásra, hogy bár „hivatalos megerősítésről vagy cáfolatról nem beszélhetünk”, azonnal hozzáteszi, hogy „egy Nemere által felkért, hazai szerzői jogvédő iroda megállapította: a regény és a film cselekménye 75 százalékban azonos!”. Ez a megfogalmazás, bár formálisan óvatos, valójában súlyt ad egy alátámasztatlan állításnak, ezzel befolyásolva az olvasó véleményét.
  • Retorikai kérdés a végén: A cikk záró mondata egy retorikai kérdés: „És bizonyára lesznek olyanok, akikben az átböngészése után felvetődik: lehetséges, hogy a szocialista éra a magyar képregény termékeny és produktív időszaka volt – azzal együtt is, hogy a benne élők és alkotók akkoriban nem érezték aranykornak?”. Ez a kérdés nem vár választ, hanem egy bizonyos nézőpontot sugall, miszerint a szocialista korszak képregénytermelése utólagosan felértékelhető, ezzel egyfajta nosztalgikus vagy revizionista hangulatot teremtve.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Az eredeti cikk nem hivatkozik külső forrásokra vagy kutatásokra, amikor Nemere István rendkívüli termelékenységét (800 könyv, napi 40 000 karakter) vagy a „Demolition Man” film és a „Holtak harca” regény közötti 75%-os egyezést említi. Bár az állítások Nemere saját elmondásából származhatnak, az újságírói etika megkövetelné az állítások független forrásokkal való alátámasztását, vagy legalább annak jelzését, hogy ezek az információk az írótól származnak és nem ellenőrzöttek.

(Forrás: demokrata.hu)