Z. Kárpát Dániel és Ölveczky István a devizahitelesek kártalanításáról tartott fórumot Pécsett

OkosHír: Z. Kárpát Dániel, a Jobbik országgyűlési képviselője szombaton Pécsett tartott utcafórumot a devizahitelesek ügyében. A képviselő megállapítása szerint augusztus elején a parlament és a bíróságok szünetelnek, miközben a magyar lakosság jelentős része nem engedhet meg magának egy nyaralást. Z. Kárpát Dániel véleménye szerint ennek oka, hogy a végrehajtók továbbra is aktívak, ami a devizahitelesek „kifosztását” eredményezi. A Jobbik képviselője úgy becsülte, hogy Magyarországon a devizakárosultak száma 3 és 5 millió fő közé tehető.

A Jobbik képviselője hangsúlyozta, hogy a devizahiteleket az emberek nem „jókedvükből vagy hobbiból” vették fel, hanem azért, hogy szülőföldjükön maradhassanak. Álláspontja szerint a bankok „tukmálták” a devizahitelt, miközben elhallgatták a svájci jegybank és más külföldi források figyelmeztetéseit. Felidézte a Bankszövetség 2006. január 31-i, az MTI-ben is megjelent közleményét, amely szerinte „lényegében lehülyézte azokat, akik komolyabb kockázatokat sejtettek” a svájci frank alapú hitelek mögött.

A politikus felvetette a 2010 előtti kormányok felelősségét is, amelyek szerinte hagyták felduzzadni ezt a hitelállományt, amelyet „időzített bombának” és „csapdahelyzetnek” nevezett. Z. Kárpát Dániel a devizahiteles konstrukciót „aszimmetrikusnak” minősítette, mivel romló árfolyam esetén nőtt a törlesztőrészlet, javuló forintárfolyamnál viszont a szerződésbe beépítették az egyoldalú szerződésmódosítás és kamatemelés lehetőségét, így a fogyasztó „semmiképp sem járhatott volna jól”.

Z. Kárpát Dániel szerint lehetséges tárgyalni a bankokkal, bár ez is „hideg érzéseket kelt” a devizakárosultakban. Elsődlegesen egy célzott törvénnyel, a „Lex Marczingóssal” kívánja kártalanítani az összes devizakárosultat. A képviselő szerint az elmúlt 4-5 évben kevés remény volt az érintettek számára, de most van egy „Marczingós-ítélet”, és az ügyvéd, akit a „devizakárosultak szabadságharcosaként” emlegetett, egységbe kovácsolta a devizásokat egy létező megoldási modell mentén.

A képviselő hozzátette, hogy életre hívták a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetségét, melynek Facebook-csoportja a fórum idején már közel 50 ezer tagot számlált, és több ezer személy töltötte ki az előzetes jelentkezési lapot. A jobbikos politikus ígérete szerint, bárki is lesz kormányon vagy ellenzékben, a devizakárosultaknak ott lesz egy több tízezer fős, „megkerülhetetlen közössége”. Ennek a közösségnek a szakmai munícióját Marczingós László, Ölveczky István (aki a pécsi fórumon is megjelent, és korábban a szigetszentmiklósi kilakoltatásnál is jogi segítséget nyújtott), valamint más hozzáértő jogi szakemberek dolgozzák ki, míg ő maga a parlamenti utat egyengeti.

Z. Kárpát Dániel hangsúlyozta, hogy legalább közvetve mindenki érintett a devizahitelek ügyében, mivel a bankok által elvett pénz hiányzik a reálgazdaságból. Az ellenzéki képviselő álláspontja szerint „a tőkeösszegen felül minden forint járjon vissza” a károsultaknak. Úgy véli, ez lehetne az elmúlt tíz év legnagyobb gazdaságfejlesztési programja, mivel a visszakapott pénzből a devizakárosultak lakást tudnának felújítani, bővíteni, és megvalósíthatnák terveiket.

A Jobbik képviselője figyelmeztetett, hogy aki azt ígéri, két hét alatt megoldaná az ügyet, az „hazudik és el kell zavarni”. Az ellenzéki párt ezzel szemben „látja a győztes receptet”, de nem lehet megmondani, melyik „színpadon és mikor tudják sikerre vinni”. A Jobbik több területen is próbálkozik, és Z. Kárpát Dániel szerint minél több devizakárosult támogatja őket, annál nagyobb lesz a remény a sikerre.

Z. Kárpát Dániel arra kérte a jelenlévőket, hogy „tartsák szárazon a politikai puskaport”, mert a Nemzeti Választási Bizottság hamarosan dönt egy népszavazási kezdeményezésről, amely leállítaná a kilakoltatásokat és a devizahitellel kapcsolatos végrehajtásokat. Amennyiben ez zöld jelzést kap, viszonylag gyorsan össze kell gyűjteni kétszázezer aláírást a népszavazás kiírásához.

A jobbikos képviselő ígérete szerint már ősszel visszatérnek minden megyeszékhelyre, addigra jogilag is megalakul a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége. Z. Kárpát Dániel hangsúlyozta, hogy e szervezetnek a kártérítés kiharcolásán túl az is célja, hogy „soha többé senki ne érezhesse magát szálegyedül a viharban, a sötétségben, az éjszakában”, mivel a legnagyobb baj az volt, hogy egyedül hagyták a devizakárosultakat.

Z. Kárpát Dániel örömét fejezte ki, hogy a választási kampányra ráfordulva a Tisza Párt is „felfedezte” a devizakárosultak kérdéskörét, de aláhúzta, hogy a devizakárosultak is adófizetők, így ha a büdzséből történne a kártalanítás, akkor a károsult a saját jóvátételét fizetné. A Jobbik politikusa nyomatékosította, hogy „nem adományra, hanem igazságtételre van szükség”.

Z. Kárpát Dániel nyilvános fellépésre is buzdította a devizakárosultakat, megfogalmazása szerint „nem mentőcsónak kell”, hanem joguk van az igazságtételhez. A Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége tagjainak ingyenes jogsegélyszolgálatot is biztosítanak. A jobbikos honatya üzenete a politikumnak az volt, hogy ne becsüljék le a közösség erejét, mert azt „nem lehet többé félresöpörni”.

Az utcafórumon Ölveczky István, a Bátor Program Egyesület egyik vezetője és devizahiteles ügyeket képviselő ügyvéd emlékeztetett arra, hogy a Kúriának már régen megmondták, hogyan kellene rendezni a devizakárosultak kérdéskörét. Ennek ellenére Marczingós Lászlónak három ítéletet kellett kiharcolnia az Európai Unió Bíróságán (EUB), mire „a harmadik már robbant”. A jogi szakember álláspontja szerint nincs miről tárgyalni:

• a bankoknak egy kötelességük van: „fizetni a cechet”;
• a kormánynak egy kötelessége van: előkészíteni a törvényváltozást, hogy ne egyéni perekben kelljen az igazságot elhozni;
• az Országgyűlésnek egy kötelessége van: ezt törvénybe iktatni.

Az ügyvéd az EUB ítéletének összegzését így fogalmazta meg: „az árfolyamrés alkalmazása miatt az összes szerződés semmis.” Ölveczky István rámutatott, hogy a folyósításkor devizavételi, törlesztéskor pedig devizaeladási árfolyamot alkalmaztak a bankok, amire a Kásler-ügyben az EUB kimondta, hogy tisztességtelen. A jogász szerint vagy pereskedni kell, ami a Kúria ellenállása miatt nehézkes és költséges, vagy a törvényhozási utat választják. Ehhez szerinte összefogás és egy vagy több politikai tömb szükséges, amely beviszi az ügyet a parlamentbe.

Ölveczky István a jogi helyzeteket elemezve közölte, hogy akinek a rendezés után még tartozása van a bank felé, az – az EUB vonatkozó döntése szerint – jogosult részletekben fizetni. Akinek lezárt ügye van, annak az ügye sem évült el. Akinek elvették az ingatlanát, annak a becsérték és az annál kisebb árverési végösszeg közti különbözet kártérítésként jár vissza a banktól – ismertette az ügyvéd. Az az ingatlan, amit a becsértéken árvereztek el, annak a jelenlegi értékére jogosult a devizakárosult, ezt azonban szakértővel kell megállapítani.

Az ügyvéd felhívta a figyelmet, hogy az ilyen ingatlanügyi kártérítés – mivel egyedi ügyekről van szó – mindenképp bírósági utat igényel, azonban a hitelszerződés rendezéséhez nem kell bíróságra járni, az elszámolás törvényi úton rendezhető. Ölveczky István arra is rámutatott, hogy a tőkén felül befizetett összegre, ami a devizakárosultnak visszajár, a banknak a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatot is kell fizetnie.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egyértelműen a devizahitelesek ügyét állítja a középpontba, egyfajta „áldozat-narratívát” építve fel, ahol a bankok és a korábbi kormányok (valamint közvetve a jelenlegi kormány és a Tisza Párt) a „rosszfiúk”, míg a Jobbik a devizahitelesek egyedüli, hiteles megmentőjeként pozícionálja magát. A cikk célja a devizahitelesek felháborodásának és elégedetlenségének kihasználása, a Jobbik politikai támogatottságának növelése, valamint a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetségének népszerűsítése és tagtoborzása. A szöveg egy „mi kontra ők” dinamikát erősít, ahol a Jobbik az érintettek „szabadságharcosaként” lép fel.
• Főbb manipulatív eszközök:
  • Érzelmi töltetű kifejezések: A cikk számos olyan szófordulatot használ, amelyek erős érzelmi reakciókat válthatnak ki az olvasóban, például: „fojtogató, szorongató végrehajtók”, „devizások kifosztása”, „svájci frankos borzalom, a forintosított rémálom”, „időzített bomba”, „csapdahelyzet”, „hideg érzéseket kelt”, „szabadságharcosaként”, „tartsa szárazon a politikai puskaport”, „szálegyedül a viharban, a sötétségben, az éjszakában”, „nem mentőcsónak kell”, „robban”, „fizetni a cechet”. Ezek a kifejezések nem a tények objektív bemutatását szolgálják, hanem a felháborodás, empátia és sürgősség érzését kívánják kelteni.
  • Túlzás és hiperbola: Például a „magyarok kétharmada nem engedhet meg magának egy valamirevaló nyaralást” állítás általánosító és nem alátámasztott. A „devizakárosultak száma 3 és 5 millió fő közé tehető” becslés rendkívül széles tartományú, és egy politikai szereplő szájából elhangozva feltehetően a probléma méretének dramatizálására szolgál. Az „elmúlt tíz év legnagyobb gazdaságfejlesztési programja” megfogalmazás is egyértelmű túlzás.
  • Személyeskedés és lejáratás: A „lényegében lehülyézték azokat, akik komolyabb kockázatokat sejtettek” megfogalmazás a Bankszövetség 2006-os közleményére vonatkozóan egyértelműen pejoratív, és az ellenfelek diszkreditálására irányul. A Tisza Pártra vonatkozó „felfedezte a devizakárosultak kérdéskörét” megjegyzés burkolt kritikát és opportunizmus vádját hordozza. Az „aki azt ígéri, két hét alatt megoldaná az ügyet, az hazudik és el kell zavarni” kijelentés előre megfogalmazott támadás a potenciális politikai riválisok ellen.
  • Egyszerűsítés és fekete-fehér ábrázolás: A devizahiteles ügy rendkívül komplex jogi és gazdasági kérdés, mégis a cikk a Jobbik és az ügyvéd álláspontján keresztül egy leegyszerűsített, fekete-fehér képet fest, ahol a bankoknak „fizetniük kell a cechet”, és egyetlen törvény (Lex Marczingós) minden problémát megold. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a probléma sokrétűségét és a már megtörtént állami beavatkozásokat.
  • Vágyvezérelt állítások és bizonytalan ígéretek: Az „annál nagyobb lesz a remény a sikerre” mondat a politikai támogatottság és a siker közötti közvetlen, de nem specifikált összefüggésre utal, ami inkább a szavazók mozgósítását célozza, mintsem konkrét, megvalósítható tervet vázol.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség:
  • Az eredeti cikk nem tér ki azokra a korábbi kormányzati intézkedésekre (pl. árfolyamgát, forintosítás, elszámolási törvények), amelyek a devizahitelesek helyzetét hivatottak voltak rendezni. Ez a kontextus hiányzik, ami azt a benyomást keltheti, mintha eddig semmilyen lépés nem történt volna az ügyben, vagy a Jobbik az első, aki érdemben foglalkozik vele.
  • Bár említi az EUB és a Kúria döntéseit, nem részletezi azok pontos tartalmát, hatókörét és a velük kapcsolatos jogi vitákat, csupán a szónokok interpretációját közli. Ez megnehezíti az olvasó számára a helyzet tényszerű megítélését.
  • A „3 és 5 millió fő” devizakárosultról szóló becslés nem támasztja alá hivatalos statisztika, és egy politikai szereplő állításaként jelentős torzítást mutathat a valósághoz képest.
• A téma társadalmi relevanciája: A devizahitelesek ügye Magyarországon rendkívül magas társadalmi relevanciával bír, mivel több százezer családot érintett, súlyos anyagi és egzisztenciális problémákat okozva. A kilakoltatások, az adósságspirál és a bankokkal szembeni bizalmatlanság mély társadalmi feszültségeket generált. A téma folyamatosan napirenden van a politikai diskurzusban, és a különböző politikai erők rendszeresen igyekeznek felkarolni az ügyet, ami jól mutatja a benne rejlő mozgósító erőt és a közvélemény érzékenységét. Az EUB döntései és a hazai bírósági gyakorlat közötti ellentmondások tovább bonyolítják a helyzetet, fenntartva a jogi bizonytalanságot és a társadalmi elégedetlenséget.

(Forrás: AlfaHir.hu)