OkosHír: A Budapesti Operettszínházban felújított változatban mutatják be a Monte Cristo grófja című magyar musicalt. A Szomor György és Pozsgai Zsolt által jegyzett mű rockos dallamokat és steampunkos látványvilágot alkalmaz Dumas regényének színpadi adaptációjában. A kritika szerint a darab modern időkezelése lehetővé teszi, hogy a történet lezárását és a főhős morális dilemmáira adható válaszokat a néző képzeletére bízza.

A cselekmény szerint Edmond Dantes, egy fiatal kapitány, egy levél kézbesítését vállalja Bonaparte Napóleontól Elba szigetén. Marseille-be érkezve, esküvője napján letartóztatják, és az If szigetén lévő várbörtönbe zárják. Tizennégy év fogság után Faria abbé segítségével megszökik. Szabadulása után, vagyonos emberként, Monte Cristo grófja néven bosszút áll azokon, akik hamisan megvádolták és bebörtönözték. Azok, akik Dantest elárulták, időközben a párizsi elit tagjaivá váltak, és egyikük elvette Mercedest, Dantes menyasszonyát.

Idősebb Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regénye, mely 1844 és 1846 között jelent meg folytatásokban, számos adaptációt ért meg, beleértve musical feldolgozásokat is. A Szomor György zenéjével és dalszövegeivel, valamint Pozsgai Zsolt szövegkönyvével készült magyar musical 2011-ben mutatkozott be a Békéscsabai Jókai Színházban. Ennek a műnek a felújított változata látható jelenleg a Fővárosi Operettszínházban.

A publicisztika szerint a musical egy kesernyés, melankolikus hangulatú dallal nyit, melynek szövege: „Száguld az élet, / nem vár, eléget. / Száguld, csak nézed, / hogy múlik, hogy véged!” Ez a tétel, többek között, az „Egy árny” című számban tér vissza, ahol Edmond Dantes, a 34-es fogoly, a helyzetét tekinti át a következő szavakkal: „Egy árny, egy árny vagyok csupán e lét falán, / nem hullik fény se rám. / […] Egy árny, kit száműzött az ég, s a fényvilág!” A cikk kiemeli, hogy ez a progresszív rockos gitárfutammal induló és gyászos kórussal záruló szám – mely az írás szerint tökéletesen tükrözi egy sebzett lélek vívódásait és a főszereplő fájdalmát – a teljes mű legerősebb és legemlékezetesebb darabja.

Az elemzés szerint a második felvonásból kiemelendő egy vágyakozó-lemondó szám, amelyben Mercedes, felismerve Monte Cristo grófjában egykori vőlegényét, felveti egy lehetséges újrakezdés gondolatát, de végül belátja annak realitástól való távolságát. A dal szövege: „Tiltakozni kár, nekünk ennyi jár: / egy élet, több halál” („Egy élet, több halál”).

A recenzió kiemeli, hogy a második felvonás végén a darab egy hatásos dramaturgiai megoldással él, egy flashbackkel, amely If várába viszi vissza a szereplőket. Ez a jelenet az abbé és Edmond utolsó találkozását ábrázolja, ahol Edmond kijelenti: „Már tudom, Isten miért tartott életben. Mert rám bízta a büntetést!” Az abbé válasza: „Vigyázz, fiam! Isten ítélkezik, és az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot.” Ezután az abbé felfedi Edmondnak a szökés módját, majd meghal.

Ezt követően egy dal hangzik el, mely a publicisztika szerint Dantes újabb számvetését mutatja be, ahogy vállalja a cél elérésével járó kockázatot. A dal szövege: „Még egy perc! / Egy új esély, egy másik lét talán, / és nem tudod, hogy élet vagy halál. / Csak egyetlen perc! / Egy ugrás, és eldől, / hogy zuhansz vagy szállsz” („Még egy perc”).

Az írás szerint ez az ünnepélyes, komor zárás, melyet az „Egy árny” párdarabjának tekint, nem csupán Edmond túlélésének kérdését veti fel, miután a börtönszemélyzet zsákban a tengerbe dobja. A szerző felveti, hogy a darab arról is szól, mihez kezd az igazságtalanul bebörtönzött egykori fiatalember a szabadságával: megfogadja-e mentora tanácsait, vagy a vele történtek annyira megkeményítették, hogy ragaszkodik saját igazságának érvényesítéséhez.

A kritika szerint a dal a főszereplő morális választásaira és erkölcsi útjára is utal. Annak ellenére, hogy az utolsó sor – „Edmond Dantes, hát szállj!” – pozitív befejezést sugall, a színpadi előadásból nem derül ki a történet pontos lezárása. A publicista kiemeli, hogy a befejezést és a felvetett morális kérdésekre adható válaszokat a nézőnek kell elképzelnie, saját élettapasztalata és erkölcsi meggyőződése alapján, ami a cikkíró szerint annyi végkifejletet jelent, ahány befogadó van.

A Vincze Balázs rendezte előadás a kritika szerint a kivetítőn megjelenő, baljósan hullámzó óceán képével kezdődik. A cikkíró úgy véli, ez a kép azt sugallja a nézőnek, hogy az ember könnyen válhat nagyobb erők áldozatává. A szerző megjegyzi, hogy ezt a benyomást erősíti Dumas megjelenése a színpadon kíséretével, mintha az ókori mítoszok sorsisteneinek kései rokona volna.

A Túri Erzsébet által tervezett díszletek és a Füzér Anni által készített jelmezek részben a regény keletkezésének idejét idézik, részben eltávolítják az előadás látványvilágát ettől a kortól. A recenzió szerint a Monte Cristo grófja XIX. százada a vizuális megjelenítés alapján extravagáns, dekadens és kissé steampunkos.

Az írás szerint a főszerepet alakító Szomor György kifejezően jeleníti meg Edmond Dantes érzéseit, ahogy kezdetben nem érti a vele történteket, majd a bosszú angyalává vált, jéghideg és eltökélt Monte Cristót. A publicista véleménye szerint a Mercedest alakító Széles Flóra jól érzékelteti a karakter fejlődését a szerelmét váró fiatal lányból férjes asszonnyá, majd felnőtt gyermekéért aggódó anyává.

A cikkíró megjegyzi, hogy Faria abbé ebben a feldolgozásban komikusabb figuraként jelenik meg, mint az eredeti regényben vagy korábbi adaptációkban. A darab egyik, a kritika szerint legnagyobb derültséget kiváltó mondata – „Hintót, nőt, fehérneműt soha nem adunk kölcsön senkinek! Még mocskosan kapjuk vissza!” – Magócs Ottó előadásában hangzik el.

A recenzió összegzése szerint a Monte Cristo grófja magyar musicalváltozata egy jól működő, modern időkezeléssel készült XIX. századi klasszikus feldolgozása. Gyengeségeként említi a cikk, hogy a második felvonás a szerző szerint kevésbé feszült és drámai, mint az első, és kevesebb emlékezetes dalt tartalmaz. Összességében a publicisztika szerint a mű hatásosan jeleníti meg a főszereplő sorsának nehézségeit és a morális dilemma tétjét. A kritika szerint a néző mélyen átérezheti az „Egy árny” fájdalmát és keserűségét, miközben a „Még egy perc” című dallal Dantesnek azt kívánja, hogy a szabadságba való ugrás helyett a magasba szárnyaljon.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: Az eredeti cikk egy musicalkritika, melynek elsődleges célja a Budapesti Operettszínházban bemutatott „Monte Cristo grófja” című musical felújított változatának bemutatása és művészi értékelése. A cikk célja az olvasók tájékoztatása az előadásról, beleértve a cselekményt, a zenei és vizuális elemeket, valamint a színészi teljesítményeket. A recenzió célja, hogy megalapozott véleményt nyújtson a mű minőségéről, és ezzel segítse a potenciális nézőket a döntésben.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti cikk, mint műfajából adódóan, szubjektív elemeket tartalmaz, amelyek a kritikus véleményét tükrözik. Bár nem sorolható a manipulatív újságírás kategóriájába, a szövegben előfordulnak olyan erős, értékelő kifejezések, amelyek a szerző személyes benyomásait hangsúlyozzák. Példák erre: „leghatásosabb dramaturgiai megoldásával”, „legerősebbje, legemlékezetesebbje” (egy dalra vonatkozóan), „tökéletesen adja vissza” (egy dal érzelmi hatására utalva), „kifejezően ábrázolja” és „jól érzékelteti” (színészi teljesítményekre vonatkozóan). Ezen felül a cikk érzelmileg telített, leíró nyelvezetet is alkalmaz, mint például „kesernyés, melankolikus hangulatú dallal”, „gyászos kórussal” vagy „önmarcangolásra hajlamos, sebzett lélek vívódásait”. Ezek a kifejezések a kritika műfajában elfogadottak, és az élmény átadását szolgálják, nem pedig a tények elferdítését.
• A téma társadalmi relevanciája: A klasszikus irodalmi művek, mint Alexandre Dumas „Monte Cristo grófja” című regénye, színpadi adaptációi jelentős szerepet játszanak a kulturális életben. Az ilyen előadások és az azokról szóló kritikák hozzájárulnak a színházi művészet és a kulturális fogyasztás körüli nyilvános diskurzushoz. A cikk, azáltal, hogy bemutatja egy jól ismert történet modern zenei feldolgozását, érinti a bosszú, az erkölcsi dilemmák és a sors témáit, amelyek univerzális emberi kérdések, és relevánsak maradnak a mai társadalomban is.

(Forrás: demokrata.hu)