OkosHír: Az izraeli-iráni háború befejezése után egy hónappal annak utóhatásai továbbra is érezhetők. Az elmúlt hetekben Irán-szerte rejtélyes tűzesetek és robbanások történtek, amelyek hátterében egyelőre találgatások állnak. Az incidensek helyszínei változatosak, érintettek olajfinomítók, lakóépületek, repülőtér melletti utak és cipőgyárak is.

A New York Times beszámolója szerint az iráni hatóságok véletlen egybeesésnek tulajdonítják a tűzeseteket, és az elöregedett infrastruktúrát nevezik meg okként. A New York Timesnak nyilatkozó három, névtelenséget kérő tisztviselő, köztük a Forradalmi Gárda egyik tagja, azt állította, hogy számos eset szabotázs következménye. A feltételezések szerint Izrael állhat a háttérben, amely a nyílt konfliktus előtt is hajtott végre célzott akciókat és szabotázstámadásokat Iránban.

Egy európai tisztviselő a New York Timesnak nyilatkozva szintén Izraelre gyanakszik, ezt pszichológiai hadviselésnek és értékes célpontok kiiktatásának tekintve. Példaként említhető a július közepén Abadanban történt olajfinomító-tűz, amely egy halálos áldozatot és több sérültet követelt. Az iráni források nem mutattak be bizonyítékot az izraeli részvételre vonatkozóan. Feltételezések szerint az iráni hatóságok nem ismernék el nyilvánosan Izrael felelősségét, mivel ez megtorlást vonna maga után, ami újabb háborús eszkalációhoz vezethetne, miközben Irán katonai és nukleáris infrastruktúrája jelentős károkat szenvedett a tizenkét napos konfliktusban.

Izraeli tisztviselők nem kommentálták a New York Timesnak az incidensekkel való esetleges kapcsolatukat. A lap szerint az iráni atom- és rakétaprogram elleni háború lezárását követően David Barnea, az izraeli hírszerzés, a Moszad vezetője újabb akciókat helyezett kilátásba, kijelentve, hogy „Ott leszünk, ahogy eddig is ott voltunk.”

A New York Times számos gyanús esetet sorolt fel:

• Kom városában egy robbanás teljesen megsemmisített egy lakást, törmelékkel borítva be a környéket, és hét ember megsérült. A lapnak névtelenül nyilatkozó iráni tisztviselők szerint ügynökök bérelhették a lakást, majd a gázsütő megnyitásával szándékosan felrobbantották azt a nyomok eltüntetése céljából.
• Teheránban egy épületben, ahol katonai igazságszolgáltatásban dolgozók számára biztosítottak kedvezményes lakásokat, felrobbant egy lakás. A New York Times forrásai szerint a robbanás, amely ajtókat és ablakokat szakított ki, Izrael üzenete lehetett az ügyészek és bírók felé, célja a megfélemlítés. A Long War Journal szerint az érintett épületben nem volt gázvezeték, ami megkérdőjelezi a hivatalos gázrobbanás magyarázatot.
• A Long War Journal további robbanásokat említett Teherán Dzsenatabad negyedében, Kermánsahban és Meshedben.
• Július 11-én Teheránban, egy gyorsforgalmi út melletti lakóépületben is történt detonáció.
• Július 15-én Tebrizben egy toronyházban ütött ki tűz, melyet megelőzően aktiválták a város légvédelmi rendszereit, és a lakosok robbanásokat is hallottak.

Gyanús körülmények között hunyt el másfél hete Golamhoszein Gejbparvar dandártábornok, a Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese. A hivatalos közlemény szerint az 1980–88-as iraki–iráni háborúban elszenvedett vegyi fegyverek következtében fellépő szövődmények okozták halálát. A Long War Journal azonban megjegyezte, hogy Gejbparvar januári beszédén nem utalt semmi komoly betegségre. Az állami ISNA hírügynökség korábban arról számolt be, hogy a dandártábornokot kórházba szállították, ahol kómába esett, a tizenkét napos háború fizikai és pszichológiai megterhelése miatt.

Irán különböző magyarázatokkal szolgál a furcsa esetekre. Egy, a meshedi nemzetközi repülőtér melletti tűz okaként ellenőrzött gyomégetést neveztek meg, míg egy teheráni tűzesetet szemétégetésnek tulajdonítottak. Godratollah Mohammadi, Teherán tűzvédelmi és polgári védelmi felelőse az állami médiának nyilatkozva a szabálytalan gázbekötéseket és a biztonsági előírások megsértését jelölte meg a gázrobbanások okaként. A nemzeti gázszolgáltató szerint azonban a gázrobbanások száma nem emelkedett. A Fársz állami hírügynökség elismerte a robbanásokkal kapcsolatos szkepticizmust, de hangsúlyozta, hogy egy 90 milliós országban, ahol 30 millióan használnak gázt, előfordulnak balesetek.

A témával kapcsolatban néphumor is megjelent, például egy mesterséges intelligencia által generált képen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy gázszolgáltató cég alkalmazottjaként szerepelt. Egy kasani kávézó- és galériatulajdonos a New York Timesnak elmondta, sokan a háború újbóli kirobbanásától tartanak. Mahdi Mohammadi konzervatív politikus, az iráni parlament házelnökének tanácsadója a Telegramon arra utalt, hogy a jelenlegi helyzet nem tűzszünet, hanem a háború törékeny felfüggesztése, és a konfliktus bármikor kiújulhat.

Omid Memarian, a washingtoni DAWN elemzőintézet Irán-specialistája a New York Timesnak elmondta, hogy az iráni kormányzat híres az elhallgatásról és az átláthatóság hiányáról, ami fokozza a közvélemény félelmét és gyanakvását. Memarian kifejtette, hogy „Az emberek tisztában vannak vele, hogy a rezsim gyakran lekicsinyli vagy eltagadja Izrael támadásait.”

Hay Eytan Cohen Yanarocak, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet kutatója valószínűnek tartja, hogy a Moszad áll az események mögött. Véleménye szerint az izraeli titkosszolgálat „műveleti névjegye” felismerhető a rendkívül precíznek tűnő akciókon. Az Ynetnek nyilatkozva elmondta, hogy a tizenkét napos háború során nem lepleződött le minden hírszerzési forrás, és a Moszad képes fenntartani működését Iránon belül.

Nima Baheli, egy iráni elemző az Ynet szerint szintén arra utalt, hogy „ezek nem elszigetelt technikai üzemzavarok”. Szerinte az esetek mintázatot mutatnak, túl gyakran fordulnak elő, és a hatóságok részéről túlzott a csend. Baheli egy másik lehetséges okot is felvetett: az Iránban dolgozó afgán munkások szerepét. Az afganisztáni háború és a tálib hatalomátvétel után afgánok tízezrei érkeztek Iránba. Az izraeli-iráni háború kezdetével a hatóságok ezrével toloncolták ki a papírok nélküli afgán munkásokat, akik építkezéseken, infrastruktúra-fenntartásban és logisztikai feladatokban dolgoztak. Baheli rámutatott, hogy „Ezeknek a munkásoknak volt hozzáférésük. Ismerték a helyszíneket, a rendszereket, a vakfoltokat.”

Baheli szerint egy másik narratíva is létezik, miszerint belső ellenségek bosszúból elkövetett szabotázsokról van szó. Korábbi konfliktusokban az iráni vezetés gyakran vádolta az ott élő afgánokat azzal, hogy Izrael ötödik hadoszlopaként tevékenykednek. Amennyiben ők állnak az esetek mögött, Baheli szerint akár külföldi titkosszolgálatokkal is együttműködhetnek, de alapvetően bosszúvágy hajtja őket jogaik és munkájuk elvesztése, valamint a megaláztatások miatt. Baheli elmélete szerint „Akcióik – ha ők állnak az incidensek mögött – az iszlám köztársaság iránti dühöt tükrözik, nincsenek koordinálva Izraellel.”

A New York Times felidézte, hogy a nyílt konfliktus előtt Irán és Izrael rendszeresen támadta egymást közvetlenül vagy közvetve, szárazföldön, vízen, levegőben és a kibertérben egyaránt. Izrael számos likvidálást hajtott végre Iránban, például Iszmail Hanije, a Hamász egykori politikai vezetőjének teheráni meggyilkolását. Emlékezetes volt továbbá a 2005 és 2010 közötti időszakban a Stuxnet vírus bevetése az iráni atomprogram ellen, amelyet egzisztenciális fenyegetésnek tekintettek, és amely hónapokkal vetette vissza annak előrehaladását. Izrael emellett robbantásokkal és dróncsapásokkal is támadta a kritikus infrastruktúrát. A nyílt háború után feltételezhetően visszatérhettek ezekhez az akciókhoz, amennyiben valóban összehangolt szabotázsok állnak a tűzesetek hátterében.

Az egzisztenciális fenyegetésnek tartott iráni atom- és rakétaprogram elleni izraeli támadássorozatot és az arra adott iráni rakéta- és dróncsapásokat követő tizenkét nap elteltével a két ország június 24-én Donald Trump közvetítésével tűzszünetben állapodott meg. Szakértők már korábban jelezték, hogy a konfliktust nem lehet a végtelenségig fenntartani a felek rakétakészletének korlátozott volta miatt. Izrael és Irán a becslések szerint egy kisebb ország GDP-jének megfelelő összeget költött rakétákra és elfogórakétákra.

Az Ynet cikke szerint Irán azóta megkezdte elvesztett fegyverzetének pótlását. Információk szerint kínai gyártmányú föld-levegő rakétarendszerek érkeztek az elmúlt hetekben, és fegyverszállítási tárgyalások zajlanak Észak-Koreával is. Oroszországból azonban nem érkeztek fegyverek, mivel azokra Ukrajnában van szükség. Irán eközben bemutatta a Kaszem Baszir közép-hatótávolságú rakétáját is. Az Ynet szerint Irán tisztában van vele, hogy míg az első háború csupán megalázó volt, egy újabb nyílt konfliktus Izraellel megsemmisítő lenne a rezsim számára, ezért a védelemre és az elrettentésre helyezi a hangsúlyt.

Elemzők szerint ingatag a helyzet Iránban. Egyesek szerint Izrael heteken belül újra támadhat, mások reálisabbnak tartják, hogy akkor kerül sor újabb csapásra, ha Irán ismét urándúsításba kezd.

A hatóságok fokozott készültségben vannak: a Long War Journal szerint alig látni polgári repülőket az iráni légtérben, Teheránon belül pedig ellenőrzőpontokon szűrik a belső mozgásokat. Megjelent egy, magát a Moszad fárszi nyelvű X-oldalának nevező webhely is – amelyet a New York Times forrásai szerint valóban az izraeli titkosszolgálat működtet –, ez azt tanácsolta az irániaknak, hogy égessék az eszfánd nevű tömjént, ami elűzi a rossz szellemeket. Az oldal egy másik bejegyzése a Times of Israel szerint arra utalt, hogy a sok robbanás miatt valakinek már körbe kéne néznie, mivel „túl sok véletlen incidens történik”.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk narratívája és célja: A cikk fő narratívája az, hogy az izraeli-iráni háború utáni időszakban Iránban zajló rejtélyes tűzesetek és robbanások mögött valószínűleg szabotázs áll, és ezen akciók fő gyanúsítottja Izrael. Célja a bizonytalanság és a gyanakvás felkeltése az iráni hatóságok hivatalos magyarázataival szemben, valamint a feszültség fenntartása a két ország között. A cikk azt sugallja, hogy a háború bár véget ért, a „titkos háború” folytatódik, és Irán sebezhető.
• Főbb manipulatív eszközök: Az eredeti szöveg nagymértékben támaszkodik név nélküli forrásokra („három név nélkül nyilatkozó tisztviselő”, „megszólaltatott iráni források”, „névtelenül nyilatkozó iráni tisztviselők”), ami megnehezíti az információk ellenőrzését és lehetőséget ad a spekulációk megerősítésére. A cikk sugallatos nyelvezetet használ, olyan kifejezéseket alkalmazva, mint „rejtélyes tűzesetek”, „fő gyanúsított fű alatt Izrael”, „még gyanúsabb volt”, „különös robbanások”, és „sántít a hivatalos magyarázat”, amelyek mind az olvasóban a gyanú és a bizonytalanság érzését keltik a hivatalos álláspontokkal szemben. Emellett a szakértői vélemények szelektív bemutatása is megfigyelhető, ahol a cikk azokat az álláspontokat emeli ki, amelyek az izraeli szabotázs elméletét támasztják alá, míg az iráni hivatalos magyarázatokat gyengének állítja be.
• Hiányzó kontextus és tényszerűség: Bár az iráni infrastruktúra elöregedését említi, a cikk nem tér ki részletesebben arra, hogy ez valós és jelentős probléma lehet Iránban, és önmagában is okozhatna ilyen incidenseket. Ehelyett gyorsan átsiklik ezen a magyarázaton, és a szabotázs elméletére fókuszál. Az „izraeli-iráni háború” kifejezés használata, annak ellenére, hogy a kontextusban egy 12 napos „nyílt összecsapásról” van szó, eltúlozhatja a konfliktus mértékét és folyamatos jellegét az olvasóban.
• A téma társadalmi relevanciája: A cikkben tárgyalt események (tűzesetek, robbanások) és a mögöttes feltételezések (szabotázs, Izrael érintettsége) rendkívül fontosak a közel-keleti stabilitás szempontjából, és bemutatják, hogyan befolyásolhatják az ilyen incidensek a lakosság félelmeit és a kormányzatba vetett bizalmát. Rámutat a regionális hatalmi dinamikákra, különösen az Izrael és Irán közötti „árnyékháború” folytatására még a nyílt konfliktus után is.

(Forrás: telex.hu)