Az elmúlt napokban jelentős sajtófigyelmet kapott Lentner Csaba közgazdász professzor és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közötti évek óta húzódó konfliktus. A Válasz Online-on megjelent cikk részletesen bemutatta az MTA doktori eljárásának menetét, és Lentner pályázatának elutasítását. Ezt a cikket a Telex és később az Okoshír is átvette és elemezte. Lentner Csaba azonban határozottan cáfolja a róla kialakított képet, és súlyos elfogultsággal vádolja az érintett sajtóorgánumokat, természetesen az Okoshír kivételével.

Visszautasított vagy visszavont pályázat?

Az egyik legfontosabb pont Lentner állítása szerint az, hogy nem elutasították a pályázatát, hanem ő maga vonta vissza, amit az MTA hivatalosan tudomásul is vett. Ennek dokumentumait szerkesztőségünkhöz is eljuttatta. Ennek fényében a sajtóban megjelent „elutasítás” narratívája kérdéseket vethet fel az eljárás pontos státuszáról.

Hiányos és félrevezető közlés?

Lentner állítása szerint a Válasz Online részéről Stumpf András szerkesztő úr által küldött 14 kérdésre 9 oldalban válaszolt, de ezekből a válaszokból érdemben kevés, sokszor kiragadott és félreértelmezett részlet jelent meg a cikkben. Az általa megfogalmazott tudományos és strukturális kritikákat – például az akadémikusok teljesítményének hiányát – a cikkek szerinte figyelmen kívül hagyták, és inkább személyét állították a támadások középpontjába.

Személyes támadás vagy szakmai vita?

Lentner szerint az ellene indított „lejárató kampány” abból ered, hogy évek óta nyilvánosan bírálja az MTA szerinte ideológiailag elfogult és teljesítményhiányos működését. A Telexnek írt levelében rámutatott, hogy 2016 óta folytat kritikát az MTA jogász és közgazdász akadémikusai ellen, mivel álláspontja szerint többségük nemzetközi szinten elhanyagolható tudományos teljesítményt nyújt, miközben döntési jogkörrel bírnak más kutatók értékelésében.

Tudományos teljesítmény és összehasonlítás

Lentner MTMT-profilja alapján saját tudományos teljesítményét 600%-osnak ítélték meg az egyik MTA-bizottsági számszaki értékelés során – ennek ellenére végső értékelése állítása szerint mindössze 60% lett, amit szakmai féltékenységgel és politikai elfogultsággal magyaráz. Felveti, hogy az Akadémia rendszerében a személyes kapcsolatok és ideológiai megfelelés fontosabbak, mint a tényleges teljesítmény.

Kritikájának központi eleme, hogy az akadémikusok nagy része nem publikál nemzetközi folyóiratokban, és ha valaki – mint ő – az angolszász tudományos modell szerint vezet kutatócsoportokat, intézeteket, akkor „különcként” kezelik. Szerinte az Open Access publikációk térnyerésével együtt jár a publikációs díjak rendszere, amit ellenfelei támadási felületként használnak, holott ez a nemzetközi tudományos élet része.

A sajtó szerepe: egyoldalúság vádja

Lentner szerint sem a Válasz Online, sem a Telex nem volt hajlandó teljeskörű, objektív módon közölni a válaszait, pedig ő névvel, arccal vállalta a kritikáit. Úgy véli, hogy a tudományos teljesítményalapú vitákat politikai színezettel torzítják, és a média – szándékosan vagy nem – hozzájárul egy lejárató narratíva kialakulásához.

Felvetése szerint az elfogulatlan újságírás minimuma lenne, hogy a másik fél válaszait ne elhallgassák, hanem azokból is kellő terjedelemben és kontextusban idézzenek, vagy interjút készítsenek vele, hogy ne csak egy oldalról kapjanak információt az olvasók.

Következtetés

Lentner Csaba esete több szinten is fontos vitákat vet fel. Nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia működéséről és értékelési rendszeréről, hanem a tudományos teljesítmény mérhetőségéről és a hazai tudományos közélet ideológiai irányairól is. Emellett élesen felveti a kérdést: a sajtó miként képes, vagy hajlandó-e többoldalúan bemutatni egy ilyen konfliktust?

Ez az ügy nemcsak egy személy, hanem az egész tudományos közélet tükrévé válhat. Az olvasó dolga eldönteni, ki áll közelebb az igazsághoz – ehhez azonban minden fél álláspontját meg kell ismerni.

Fotó: Lentner Csaba/Facebook