OkosHír: Nyolcvan évvel az elrejtés után Ausztriában megtalálták az I. honvéd huszárhadosztály iratanyagát. A lelet megtalálója Szebenyi István. Szebenyi István a néhai Wittner Máriával közösen működtetett könyvkiadót. Kapcsolatba került Simon Mária bárónővel, aki apja, egy 1945-ben a Vértesben elhunyt vezérkari őrnagy halálának körülményeit kívánta tisztázni. Az esetet öngyilkosságként könyvelték el. Szebenyiék bizonyítékokat szereztek, melyek véleményük szerint ezt cáfolják. Simon Mária bemutatott Szebenyinek egy levelet, melyet az I. honvéd huszárhadosztály írnoka, Bánó-Kacskovics Zoltán írt az 1970-es években. A levélben az állt, hogy egy ládában iratokat ástak el egy osztrák kastélynál. A levélíró nem emlékezett a kastély nevére, de megemlítette, hogy a kertben dámvadak voltak, és a láda egy fától lelépve a távolságot található.

A levél nem tartalmazta a kastély vagy a település nevét. A kutatás másfél-két évig tartott, és visszaemlékezések alapján feltételezhető, hogy az alsó-ausztriai Haag településen, a Salaberg-kastélyban volt a hadosztály utolsó parancsnoksága. A kutatásokhoz szükséges engedélyeket be kellett szerezni. Szebenyi tájékoztatta a honvédelmi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Kristófot a feltételezésükről, de kérte, hogy ne vonjanak be intézményeket a kutatásba, mert a teóriája nem bizonyított. A miniszter diplomáciai segítséget ígért.

A kastély parkja negyvenhektáros. A leírások alapján a területet sikerült kéthektárosra szűkíteniük. Szebenyi István a Telexnek elmondta, hogy a terület érintetlen volt, és a dámvadak is ott legeltek.

A ládát félórás keresés után találták meg. További hat-hét órába telt, míg körbeásták, ecsettel lesöpörték, hogy kiemelhetővé váljon. Az iratanyagot egy főzőládába rejtették, melynek belseje fémmel bélelt. Szebenyi szerint ez a ládatípus az Osztrák–Magyar Monarchia korából származik, és a huszárok lengyel partizánoktól szerezhették.

A láda fedele beszakadt, a faburkolat elkezdett szétporladni, de az iratok állapota megfelelő volt. A kiemelés után egy zárható műanyag dobozba kerültek át.

1944 végén a I. honvéd huszárhadosztály Lengyelországból tért vissza Magyarországra, majd a szovjetek bevonulása után utóvédharcokat folytatva vonult vissza Ausztriába. 1945 májusában a hadosztály megmaradt része az Enns folyón átkelve, George Patton tábornok engedélyével amerikaiak által ellenőrzött területre lépett.

Szebenyi István szerint a láda tartalma értékes lehet, mert 1941-től kezdve nincs hozzáférhető iratanyag. Azt feltételezi, hogy a dokumentáció választ adhat kérdésekre, tartalmazhat napi jelentéseket, térképeket. Kiderülhet, hogy mikor, hol voltak beásva, mennyi volt az egység lőszerkészlete, mennyi volt az emberveszteség, és hová temették el a halottakat.

Szebenyi szerint a ládán kívül nem várható további lelet. A huszárok korábban utasítást kaptak fegyvereik megsemmisítésére a megadás előtt, így azokat tavakba, folyókba dobhatták, vagy elásták.

A láda és tartalma az Osztrák Állami Levéltárba kerül, restaurátorok nyitják fel. Szebenyi szerint az osztrák fél lemondhat a leletről Magyarország javára, és a feldolgozás itthon kezdődhet meg.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk érzelmileg túlfűtött kifejezéseket használt, például „megütöttük a főnyereményt a lottón” vagy „szinte csodával határos módon”, hogy fokozza az olvasó érdeklődését.
• Feltételezések: Az eredeti cikk tartalmazott feltételezéseket, például a láda tartalmának értékére vonatkozóan, anélkül, hogy ezt tényekkel alátámasztotta volna.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben tett állítások nagyrészt megfelelnek a valóságnak, de a feltételezéseket és a szubjektív véleményeket külön kell kezelni.
• Konklúzió: A cikkből arra lehet következtetni, hogy a megtalált iratanyag hozzájárulhat a II. világháború magyar hadtörténetének pontosabb megismeréséhez.
• Hatás a magyar közéletre: Az esemény potenciálisan hatással lehet a hadtörténeti kutatásokra és a történelmi emlékezetre Magyarországon.

(Forrás: telex.hu)