OkosHír: Szolnokon két kiállítás mutatja be egy művész közel négy évtizedes munkásságát. A tárlatok Képíró Ágnes, a Damjanich János Múzeum művészettörténészének kurátori munkája nyomán jöttek létre. A kiállításokon a művész korai munkái is szerepelnek, melyek korábban nem voltak kiállítva. A művész a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett képgrafika szakon, így a tárlatokon grafikák, rézkarcok, monotípiák és irodalmi kiadványokhoz készült rajzok is megtekinthetők. A művész könyvrajzoknak nevezi az irodalmi művekhez készült alkotásait, melyek párhuzamos szálként fonódnak össze az irodalmi szöveggel. A kiállítás törzsanyagát három tematikus egység alkotja, melyek a szolnoki évekhez kötődnek: az Alvó titánok, a Mudra és a Szóma széma című sorozatok.

Az Alvó titánok sorozat több mint két évtizeden át foglalkoztatta a művészt. A titánok témája 2002-ben, a Szolnokra érkezésekor jelent meg az életében. Az első alvó titán képe a kecskeméti alkotóházban született, ahol egy más célból készülő festményen rajzolódott ki egy arc. A művész úgy érezte, ezzel az arccal foglalkoznia kell. A művész állítása szerint, ha egy bizonyos tudat- vagy érzelmi állapotban van, akkor bukkannak fel ezek az arcszerű formák. A művész szerint művei egységes szellemi vonulatot alkotnak, melyekben vannak dolgok, amelyek változtathatatlanok. A képeken a titánok nincsenek konkrét helyhez vagy időhöz kötve, hanem egy megfoghatatlan, idő fölötti térben léteznek.

A művész szerint a tekintet egyéniséget jelent, ő azonban nem egyéniségeket akart festeni, hanem emberi szimbólumokat, a valós vagy lehetséges tudatállapotok lenyomatait. A képeken precízen megfestett, nagy méretű arcok jelennek meg, melyekkel a személy feletti állapotok felé vezető utat keresi. A művész szerint a test elmúlik, de a tudomás nem múlhat el, hanem létezik öröktől fogva és vég nélkül. Ennek felismerése jelent meg erőteljesen az életében, és ezt az élményt újra és újra elő lehet hívni. A művész szerint erre a különféle kulturális tradíciókban léteznek kidolgozott technikák, mint például a révület, amihez az ima is elvezethet. A művész a festményeivel a testben való létezés állapotainak határmezsgyéit érinti, de lényegüket tekintve túlmutatnak rajta. A titánok mérete valós, és az elszabadulni képes rendezetlen, hatalmas erők jelképei.

A Mudra sorozat a művész szerint az Alvó titánok folytatásának tekinthető. A mudra szó szanszkrit nyelven pecsétet jelent, tágabb értelemben szimbólumot. A kezek hordozzák az arc után legintenzívebben a személyiség jegyeit, miközben a kéz mindig a cselekvésnek, a cselekvőképességnek vagy a cselekvőképesség elmúlásának a szimbólumaként jelenik meg. A sorozatot a titánkezek iránti kíváncsiság hívta életre. A művészt érdekelte, hogy milyenek lehetnek a titánkezek, milyen tartást, pozíciót vehetnek föl, rituális kéztartásban vannak-e, vagy esetleg összekapcsolódnak egymással.

A Szóma széma sorozat témája régóta érlelődött a művészben. A szóma-széma fogalompár az ókori görög kultúrkörből, Platóntól ered, és az emberi testre mint a halhatatlan lélek börtönére utal. A művész szerint az idő előrehaladtával az ember egyre több figyelmet fordít a teste üzemeltetésére, és közben megérinti a felismerés, hogy idővel el kell majd hagynia ezt a testformát. Ugyanakkor felmerül, hogy a saját test nem azonos azzal, ami én vagyok. A művészt az alanyiság keresése is foglalkoztatja, és egyre erősebb a bizonyosság, hogy a test elmúlhat, a név és a forma megszűnhet, ám a tudomás öröktől fogva létezik, és nem múlik el soha. A Szóma széma képei ezekkel az érzésekkel való küzdelem lenyomatai.

A képzőművészet mellett a művész aktív zenész, zeneszerzéssel is foglalkozik. A zenélés az élmények megszerzését és az érzelmek felszabadítását is jelenti, valamint az érzelmek kordában tartásának képességét, hiszen a zene rendszerben gondolkodtat. A zenekarokban, mint az Orbis Zeneműhely vagy a Face2Face, különféle összeállításban, formációkban lépnek föl, gyakran képzőművészeti eseményekhez kapcsolódóan, és rögtönzött kortárs zenét játszanak, melyek leginkább zenei performansznak nevezhetők. A képzőművészet és zene a belső motiváció azonos értékű cselekvéstüneteit jelenti a művész számára.

A művész több mint két évtizede a Szolnoki Művésztelep vezetője. A művész állítása szerint szemérmes, és hiányzik belőle az erőszakosság, de a művésztelep érdekében hajlandó volt vállalni az érdekérvényesítést. E munkából fakad a különféle kiállítások rendezése és más szervezői feladatok, melyeket elfogadott. A művész szerint küzdelmes, de jó dolog kiállításokat szervezni másoknak, mert pontosan tudja, ha végül megszületik egy művészeti projekt, az beteljesülést hoz az alkotónak. A művész szerint nem különül el benne az alkotómunka és a közösségi szervezői tevékenység, mert ezek szorosan összefüggenek.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk a művész szubjektív élményeit és gondolatait hangsúlyozza, ami érzelmi hatást gyakorolhat az olvasóra. Például a „sugallatként érkezett a titánok témája” vagy „egészen lehengerelt” kifejezések személyes véleményt tükröznek.
• A cikkben több feltételezés is megjelenik következtetésként tálalva. Például, amikor a művész arról beszél, hogy a képek a testben való létezés állapotainak határmezsgyéit érintik, de túlmutatnak rajta, ez egy szubjektív értelmezés, nem pedig objektív tény.
• A cikkben tett állítások valóságtartalma nehezen ellenőrizhető, mivel nagyrészt a művész belső élményeire és gondolataira épülnek. A fogalmak, mint „tudatállapotok lenyomatai” vagy „személy feletti állapotok felé vezető út” nehezen definiálhatók és mérhetők.
• A cikk konklúziója, hogy a művész munkássága a tudat és a létezés mélyebb kérdéseit feszegeti, és hogy a képzőművészet és a zene egyformán fontos szerepet játszanak az önkifejezésben.
• Az esemény hatása a magyar közéletre valószínűleg korlátozott, de hozzájárulhat a kortárs művészet iránti érdeklődés növeléséhez és a helyi kulturális élet gazdagításához.

(Forrás: demokrata.hu)