OkosHír: Az ukrán hatóságok letartóztattak személyeket, akiket azzal vádolnak, hogy Magyarország számára kémkedtek. Az ügyre a magyar kormány is reagált. A vádak szerint a kémkedés célja az lehetett, hogy információkat gyűjtsenek egy esetleges magyar katonai beavatkozás előkészítéséhez Ukrajna területén.

A rendelkezésre álló információk alapján nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az ukrán hatóságok által megfogalmazott vádak mennyire megalapozottak. A vádak szerint az elfogott személyek nem Magyarország védelme érdekében gyűjtöttek információkat, hanem egy Ukrajnához tartozó terület katonai megszállásának előkészítéséhez.

A hírigények állítólag az ukrán védelmi képességek feltérképezésére irányultak. Mindez Ukrajna elleni ellenséges támadás idején történik, amikor az ország egy szövetségesi rendszer támogatását élvezi, melynek Magyarország is tagja.

Amennyiben a vádak alaptalanok, akkor egy szomszédos ország Magyarország lejáratására törekszik azzal, hogy katonai beavatkozás előkészítésével vádolja.

A nyilvánosságra hozott információk és felvételek alapján külső fél bevonásával zajló vizsgálat tisztázhatná a vádak valódiságát. Amennyiben a vádak alaptalanok, az érintheti Ukrajna Nyugathoz való közeledéséhez szükséges bizalmat. Ha a vádak beigazolódnak, annak is lennének következményei.

Ukrajna azzal, ha a vádakról kiderülne, hogy hamisak, nemzetközi bizalomvesztést kockáztatna. Egy NATO-tagország elleni háborús készülődéssel vádolni az egész szervezet egységét és működését destabilizálhatja. Magyarország megkérdőjelezhetné Ukrajna alkalmasságát az EU- és NATO-csatlakozásra, és a magyar kormányt érő vádak, miszerint akadályozza az Ukrajnának nyújtandó támogatásokat, süket fülekre találhatnának.

Az ukrán hatóságok nyíltan, részletesen indokolt hivatalos kommunikációban vállalták fel az ügyet. Amennyiben katonai megszállás előkészítésén ügyködő magyar kémeket kaptak el, a magyar kormány reakciója érthető, hiszen ez veszélyt jelent a magyar nemzetbiztonságra és a szövetségesi rendszerre. Ebben az esetben számolniuk kell azzal, hogy a megvádolt fél bizonyítékokat kér tőlük.

Nem zárható ki az a hipotézis sem, hogy hamis zászlós művelet zajlik, melynek célja az ukrán–magyar viszony súlyosbítása. Az ukrán hatóságoknak számolniuk kellett ezzel a verzióval, és meg kellett győződniük arról, hogy ez nem áll fenn, mielőtt ilyen súlyos vádakkal illették Magyarországot. Bizonytalanság esetén rendelkezésükre állt volna nem nyilvános úton történő tapogatózás is, mielőtt előállnak ezekkel a vádakkal.

A legsúlyosabb aspektusa a történetnek, hogy kézzelfogható bizonyítékokkal kell alátámasztani egy ilyen állítást. Konkrétan ezt tartalmazó hangfelvételre, vagy bizonyíthatóan az ügynök és tartója közötti egyéb kommunikáció bemutatására van szükség. A társadalmi hangulatfelmérés mellett minden olyan hírigény ide tartozik tehát, amely Ukrajna védelmi képességeinek felmérésével kapcsolatos ebben a térségben. A bizonyítékok bemutatása nem feltétlenül a nyilvánosság számára kell hogy történjen, hanem olyan független fél számára, amelynek a véleményét észszerűen feltételezve mindkét fél elfogadja.

Nem történt hasonló eset a rendszerváltás utáni időszakból, amikor egy háborúban álló ország kémháborúba keveredik a szintén EU- és NATO-tag Magyarországgal. Ezért is van szükség alapos nemzetközi vizsgálatra.

Amennyiben magyar állampolgárok az érintettek, bizonyítékot kell szolgáltatni. Itt azonban ukrán állampolgárokról van szó. Ez esetben az ukrán fél mérlegeli, hogy milyen információkat oszt meg a hatóságokkal. A titkosszolgálatok a források és módszerek lelepleződésének szempontját vetik össze a bizonyítás erejének szempontjával.

A lehallgatott anyagok alapján nem tűntek a feladatra professzionális módon kiképzett személyeknek, de a tartótisztjük sem. Ukrajna hosszú évek óta komoly titkosszolgálati segítséget kap számos nyugati országtól, és Magyarországot az őt megtámadó Oroszország szövetségesének tekinti. A Kárpátaljára be, vagy onnan Magyarországra utazó személyek, az ott zajló kommunikációs forgalom ilyen esetben extra kiemelt figyelmet élvez az ukrán elhárítás részéről.

Magyar szempontból megkönnyíti a beszervezést, ugyanakkor a szomszédos országok szempontjából pedig a lehetséges célszemélyek körének leszűkítése egyszerűsödik le. Háborús helyzetben egy nem baráti lépéseket tevő ország nemzeti kisebbsége kiemelt figyelmet élvez a megtámadott ország részéről.

Februárban a kormányzati kommunikációban is megjelent, hogy a magyar titkosszolgálatok olyan ukrán műveletet detektáltak, aminek a célja Orbán Viktor lejáratása. Az, hogy ez kiszivárgott, egy szándékos üzenet lehetett Kijev felé. A cél az, hogy figyelmeztessük az ellenfelet: tudjuk mire készültök, hagyjatok fel vele, mert úgysem lesz értelme, hiszen a nyilvánosság majd eleve kétkedve fogadja az előre nem látható módon nyilvánosságra kerülő vádak hitelességét.

A magyar kormányzat eddig nem tagadta egyértelműen, hogy azok, akiket elfogtak, Magyarországnak kémkedtek volna, de nem is erősítette meg. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter először azt kérte mindenkitől, hogy „minden ilyen ukrán propagandában megjelenő hírrel szemben tanúsítson óvatosságot”. Pár órával később Magyarország kiutasított két ukrán diplomatát, éppen annyit, amennyit az ukránok elfogtak. Ebből sokan arra következtetnek, hogy ez maga a beismerés.

A magyar külügyminiszter első megnyilatkozása és a kiutasítás a vádak implicite beismerése volt kiolvasható és nem azok feltétel nélküli elutasítása. Alaptalan vádak esetén ugyanis nem fogalmazunk úgy, hogy „várjuk meg, amíg hivatalos értesítést kapunk az ukrán hatóságoktól.” Ha nem folyik ilyen művelet Ukrajnában, ki kell kérni magunknak ezeket a vádakat, tekintet nélkül arra, hogy mikor és milyen hivatalos értesítést küldenek erről.

Egy kiutasítás tükrözni szokta a másik állam által meglépett intézkedést. Vagyis ez esetben két ukrán hírszerző kiutasításával azt ismertük el, hogy az ukránok is két magyar hírszerzőt kaptak el. Ha az ukránok által elkapott személyek nem magyar hírszerzők lennének, hanem csak azt eljátszó ukrán „színészek,” akkor mi miért utasítunk ki ukrán diplomata fedésben lévő hírszerzőket?

Minden ország kémkedik, ha nem is mindenki ellen, de minden olyan ország ellen, amelyik vonatkozásában szüksége van nyilvános úton nem megszerezhető információkra vagy éppen bizonyos folyamatok befolyásolására. Az elhárító szolgálatok nagyjából pontosan tudják, hogy egy adott ország nagykövetségén ki végez tényleges hírszerző tevékenységet a diplomáciai fedőmunkaköre mellett.

Ez egy hallgatólagos játszma: azért nem utasítunk ki minden ilyen személyt, mert akkor a mi diplomata fedésben lévő hírszerzőinket is kiutasítanák. Továbbá lehetséges, hogy egy már beazonosított és jól feldolgozott hírszerző megfigyelésének több eredménye van, mint a kiutasításának, hiszen feltérképezhetjük a kapcsolatait, felmérhetjük, mire kíváncsi, vagyis milyen hírigényt fogalmaztak meg számára, és így következtethetünk a küldő ország érdeklődésének irányaira, illetve arra, hogy mire nem kíváncsi, amiből viszont akár arra is következtethetünk, hogy erről valahonnan máshonnan – és honnan – áll rendelkezésére információ. Előnye a diplomatastátusznak, hogy dekonspiráció esetén a diplomáciai védettség mentesíti a hírszerzőt a büntetőjogi számonkérés alól, hátránya, hogy módfelett konspirálni kell ahhoz, hogy a fogadó ország elhárítása ne jöjjön rá arra, kikkel és milyen céllal tartok kapcsolatot.

A Ferenciek tere közelében lekapcsolt férfit illegális hírszerzőként tartotta számon az elhárítás. Ez azt jelenti, hogy hírszerző volt, de nem diplomataként tartózkodott Magyarországon és így diplomáciai mentessége sem volt. Ugyanakkor információnk szerint illegális hírszerzőként nem követett el bűncselekményt, ezért döntöttek úgy a hatóságok, hogy nem büntetőeljárást indítanak ellene, hanem idegenrendészeti eljárás keretében egyszerűen csak kiutasítják.

Az úgynevezett illegális hírszerzők sok esetben évekig semmiféle műveleti tevékenységet nem végeznek. Feladatuk a legendájuk felépítése, vagyis például egy üzleti vagy egyéb vállalkozás megalapozása, ami fedést nyújthat majdani tevékenységükhöz, vagy egyszerűen az adott országban tartózkodásukhoz. Magyarul normál civil életet élnek. Amennyiben rájuk bizonyítható, hogy egy másik állam hírszerzésének megbízásából járnak el, illetve bármilyen olyan tevékenységet végeznek, amely egyébként alapból nem bűncselekmény – tehát például egyszerűen üzeneteket továbbítanak, adnak át, helyszínt biztosítanak találkozóhoz, járművet bérelnek valaki számára, stb. –, azonban tudomásunk van arról, hogy ezt Magyarország érdekeinek sérelmét eredményező hírszerzési művelet részeként teszik, akkor viszont büntetőjogi eljárás alá vonhatóak.

Az említett elfogás kommunikációs célokat szolgált. Az eddig nyilvánosságra hozott információk alapján nem indokolta semmi, hogy egy hosszú évek óta a hatóságok által ismert, Magyarországon tartózkodó személyt fényes nappal rángasson ki az autójából és hasaltasson a járdára egy fél hadosztály. Hogy aztán egyszerűen csupán kiutasítsák, tehát még csak büntetőeljárást se indítsanak ellene. Ez a kommunikációs fogás azt az érzetet kelti, hogy valamiről el akarják terelni a közvélemény figyelmét, és ez a valami most aktuálisan éppen az elfogott – állítólagos – magyar kémek esete lehet.

Amennyiben igazak lennének az ukrán vádak, saját szempontjukból teljes mértékben indokolt az eljárásuk, hiszen ez esetben egy szomszédos ország katonai megszállási készülődéseit leplezték le, úgy, hogy közben ráadásul háborúban állnak. A magyar válasz ebben az esetben szánalmasnak volna minősíthető, hiszen mi egy olyan valakit kaptunk el nagy csinnadrattával, akit aztán nem vontunk büntetőeljárás alá.

Amennyiben hamisak az ukrán vádak, akkor indokolt lehet egy hasonlóan látványos magyar reakció is, más kérdés, hogy ebben az esetben meg nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen produkáltunk ugyan mi is terepruhás-kommandós elfogást, azonban e mellé nem tudtunk megfogalmazni olyan vádat a kiutasított ukránnal szemben, miszerint Magyarország egy részének ukrán megszállását előkészítő titkosszolgálati műveletben vett részt. Persze lehet még folytatás.

Az ukránok nyilván azt követően hozták nyilvánosságra az ügy részleteit, amikor azt látták, hogy mindent feltérképeztek az ügyben, és igazából többet érnek el elhárítási szempontból a magyar művelet leleplezésével, mint a magyar kémek további figyelésével.

A kémügyek kimenetele az adott ország külpolitikai érdekeitől függ. Azaz minden kémügy valamennyire politika is. Ebből az ügyből kiolvasható, hogy a magyar–ukrán kapcsolatok riasztóan rosszak. Azért is rendkívüli fejlemény ez, mert a napokban tárgyalt Magyarországon Ukrajna euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettese, és a magyar külügyi államtitkárral tartott közös sajtótájékoztató azt igyekezett sugallni, hogy a két fél elindult a kapcsolatok normalizálásának útján. A magyar tisztviselő szavai szerint például egy sor területen tudtak érdemi előrelépést tenni az utóbbi években. Ugyanígy, nemrég foglalta el – hosszú ideje betöltetlen – helyét Ukrajna új budapesti nagykövete, ami elvileg a kapcsolatok valamilyen szintű konszolidálódását szokta jelezni. Idevágó friss fejlemény, hogy a magyar kormány lemondta a május 12-re tervezett tárgyalását Ukrajnával a kárpátaljai nemzeti kisebbségekről.

Ukrán szempontból baklövés volna ez az akció, amennyiben a vádak nem igazak, hiszen nagymértékben alkalmas az irántuk táplált bizalom megingatására. Magyar szempontból szintén baklövés ez az akció, amennyiben a vádak igazak, hiszen hosszú időre ellehetetleníti legnagyobb szomszédunkkal a viszonyt.

Az orosz kapcsolatok úgy jönnek ide, hogy amennyiben valóban léteznek magyar tervek Kárpátalja megszállására, azok csakis egy orosz stratégiához igazítva születhettek meg, hiszen máskülönben még annyi realitásuk sincsen, mint így.

Lehet jelentősége annak, hogy épp az európai vezetők látogatása során tört ki a botrány: egy ilyen eset minden bizonnyal további meggyőző érv lehet Ukrajna támogatása – és e tekintetben Magyarország véleményének figyelmen kívül hagyása szempontjából. Ugyanakkor azonban az ukrán vezetésnek nyilván számolnia kellett azzal is, hogy szemtől szembe lesznek „felkérdezve” az éppen támogató jobbot nyújtó európai vezetők által, és így még nagyobbat kockáztatnak, ha ebben a helyzetben hazudnak nekik.

Ha Ukrajna tudta, hogy kirobbantja az ügyet, akkor nemrég miért töre

(Forrás: telex.hu)