OkosHír:

Gervai András 2025-ben megjelent, „Átvilágítás” című könyve a titkosszolgálatok és ügynökök tevékenységének komplexitását vizsgálja. A könyv Molnár Gál Péter, a Népszabadság egykori színikritikusának ügynökmúltjával való szembenézését is érinti, melyet Gervai egyfajta „felemás” kísérletként jellemez.

A könyv bemutatja, hogy a titkosszolgálati világot nehéz teljes mélységében megérteni a körülmények ismerete nélkül. Az ügynökök szerepe ambivalens lehetett; egyesek bűnösnek, mások áldozatnak tekinthetők. Egyesek sértetlenül kerültek ki a helyzetből, míg mások életére komoly hatással volt a beszervezés. Az a feltételezés, hogy egy ügynök jelentéseivel nem okoz kárt, a könyv szerint önfelmentő lehet.

A kötet több történetet is bemutat, amelyek esettanulmányként szolgálnak. A szerző példákat hoz mind a jelentős titkosszolgálati akciókra, mind a kevésbé fontos ügyekre, amelyek felderítésére aránytalanul nagy erőforrásokat fordítottak. Gervai András a könyvbemutatón megemlítette, hogy a dilettantizmus és a pazarlás jellemezte a szolgálatokat, ahol a politikai megbízhatóság fontosabb volt, mint a szakmai felkészültség.

A diktatúra a másként gondolkodókat és a rendszerkritikus megnyilvánulásokat is veszélyesnek tartotta. A hatvanas években évente több száz embert vontak felelősségre „izgatás” vádjával. Példaként említ egy esetet, amikor 1960-ban az orosházi vasútállomás WC-jében Kádár Jánost kritizáló falfirka jelent meg. Az ügy felderítését Kocsis Lőrinc főhadnagy vezette, akinek hét elemije volt és kubikosként dolgozott. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya politikai ügyként kezelte az esetet. Nyomokat rögzítettek, írásmintákat vettek, és megfigyelést végeztek, de a nyomozás 1967-ben eredménytelenül zárult le, 165 oldalnyi dokumentummal.

A könyv bemutatja Böszörményi Géza filmrendező esetét is, aki a Hunyadi páncélgránátos hadosztály tagja volt, amely a Waffen-SS kötelékébe tartozott. Böszörményi amerikai hadifogságba esett, és később ezzel zsarolták. 1947-ben letartóztatták, és a recski kényszermunkatáborba került. 1953-ban szabadult, miután aláírta a beszervezési papírokat. Tartótisztje szerint „eredményesen dolgozott” a Hunyadi SS-re vonatkozó vonalon. Böszörményi lelkiismereti konfliktusai miatt kérte, hogy bocsássák el az állományból. Dossziéját 1959-ben lezárták, majd 40 évesen filmrendezői diplomát szerzett, és elkészítette a Recsk című dokumentumfilmet.

A kötet szerint, akik kevésbé voltak zsarolhatók, azok megpróbáltak szabadulni a szolgálat fogságából. A munkavégzés megtagadása vagy a szándékos lebukás miatt a hatvanas évektől kezdve évente az ügynökök jelentős részét kizárták. Voltak, akik mindent leírtak, ami körülöttük történt, de történeteikben a pártfunkcionáriusok szerepeltek negatív színben, így a szolgálat hamarosan megszabadult tőlük.

A könyv bemutatja Goldschmidt Dénes pszichiáter esetét is, aki a hatvanas években lett ügynök. Az első jelentésében 133 emberről adott információt, beleértve ismerőseit, barátait és kollégáit. Jelentett Mérei Ferencről is. Goldschmidt („Hegyi”) élvezte a kettős szerepét, és a jelentései alapján az intézményében folyó gyógyító munka elismert volt. Goldschmidt besúgói múltja 1992-ben derült ki, és a róla elnevezett díjat azóta nem adományozzák.

A kötet foglalkozik a svájci államvédelmi szervek működésével is. A svájci szövetségi rendőrség 900 ezer adatlapot állított ki megfigyelt személyekről, anélkül, hogy erre felhatalmazása lett volna. Ez azt jelenti, hogy minden huszadik svájciról és minden harmadik Svájcban élő külföldiről nyilvántartást vezettek. Köztük volt Friedrich Dürrenmatt drámaíró is.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk milyen nyelvi eszközökkel próbált hatni az olvasóra?
  Az eredeti cikk érzelmileg túlfűtött nyelvezetet használt, például a „hányingerem támadt” és a „vaskos önfelmentés” kifejezésekkel. Dramatizálta az eseményeket és sugalmazóan fogalmazott, hogy befolyásolja az olvasó véleményét.
• Voltak-e benne következtetésként tálalt feltételezések?
  Igen, a cikkben több feltételezés is szerepelt következtetésként bemutatva, például az, hogy egy ügynök jelentéseivel nem okoz kárt, ami a cikk szerint „vaskos önfelmentés”.
• A cikkben tett állítások megfelelnek-e a valóságnak?
  A cikkben szereplő állítások valóságtartalmát a források hiánya miatt nem lehet teljes mértékben ellenőrizni. Az állítások a könyv tartalmán alapulnak, de a könyvben szereplő információk forrásai nem kerültek megnevezésre.
• Milyen konklúzióra lehet következtetni a cikkben leírtakból?
  A cikkből arra a konklúzióra lehet jutni, hogy a titkosszolgálati tevékenység összetett és ellentmondásos volt a szocialista rendszerben, és az ügynökök szerepe ambivalens lehetett. A könyv bemutatja, hogy a beszervezés és a jelentések következményei súlyosak lehettek az érintettek számára.
• Milyen hatással lehet ez az esemény a magyar közéletre?
  A könyv megjelenése hozzájárulhat a magyar közéletben a múlt feltárásához és a történelmi traumák feldolgozásához. Az ügynökmúltak feltárása érzékeny téma, amely vitákat válthat ki és befolyásolhatja a közvéleményt.

(Forrás: telex.hu)