OkosHír:

A waterburyi tűzoltóság május 1-jén lakástűzhöz kapott riasztást. A helyszínen Kimberly Sullivan, a ház tulajdonosa elmondta, hogy mostohafia az épületben tartózkodik.

A tűzoltók a házban egy férfit találtak. A férfi állítólagosan felgyújtotta a házat, hogy elhagyhassa azt, ahol saját családja állítása szerint 20 éve fogva tartotta.

A Sullivan család a connecticuti Waterburyben élt. Kregg Sullivannak korábbi házasságából született egy fia, akinek felügyeleti jogáról az anya lemondott a válás után. A fiú az apjához és annak új feleségéhez, Kimberly Sullivanhez költözött. A férfinek és Kimberlynek később két gyermeke született.

A rendőrség a fiút „Egyes Számú Férfiáldozatként” (MV1) azonosította. Az MV1 egykori tanárai szerint a fiú elhanyagolt volt. Állandóan éhes volt, és állítólag ellopta osztálytársai ebédjét, valamint a kukában keresett ételmaradékot. Tom Pannone, egykori igazgató szerint a gyermek gyakran koszos uzsonnásdobozzal érkezett, és egyszer az ő ebédjét is állítólag ellopta.

Pannone állítólag rajtakapta MV1-et, amint a piszoár vizét itta. Az igazgató értesítette a mostohaanyát, Kimberly Sullivant, ezt követően a viselkedés állítólag megszűnt. A gyermek továbbra is elhanyagolt külsővel és éhesen járt iskolába. Pannone állítólag többször kérte a hatóságokat a gyermek életkörülményeinek kivizsgálására. A jelentések szerint a hatóságok nem találtak problémát a Sullivan családnál.

2005-ben MV1-et kivették az iskolából, és magántanulóként folytatta tanulmányait. Pannone továbbra is aggódott, és szakembereket küldött a család otthonába. A rendőrséget is tájékoztatta aggodalmáról.

Az iskolából való kivétele után a fiú állítólag ritkán hagyhatta el a házat, míg testvérei szabadon mozoghattak. Egyes szomszédok nem is tudtak arról, hogy a Sullivan családnak három gyermeke van.

Ebben az évben az osztálytársai állítólag felhívták a rendőrséget, mert attól tartottak, hogy MV1 meghalt, mivel régóta nem járt iskolába. Kregg Sullivan azt állította, hogy a fia magántanuló.

Pannone megpróbálta a szomszédokon keresztül elérni a gyermeket. Megkérte a szomszéd Peter Lopest, hogy próbáljon meg MV1 közelébe férkőzni.

Peter Lopes 2009 óta nem lakik a környéken, de elmondása szerint látta utoljára egykori osztálytársát nem sokkal azután, hogy kivették az iskolából. A fiú állítólag azt mondta, hogy otthon tanult.

Kregg Sullivan 2005-ben panaszt tett a rendőrségen a szomszédaira, mert azok a gyermek állapotáról kérdezősködtek.

MV1 állítása szerint 14 vagy 15 éves volt, amikor utoljára elhagyhatta az otthonát, és két évtizeden át legfeljebb az udvarra mehetett ki. Élete nagy részét egy szobában töltötte, ahol a falakat kosz borította, és egy ágy volt a fekhelye. Állítása szerint egyetlen szórakozása egy rádió és néhány szótár volt. A Connecticuti Egyetem focimeccseinek és a helyi autóversenyeknek a közvetítéseit hallgatta, szavakat tanult a szótárból, és számolta az utcában elhaladó kocsikat.

Az áldozat elmondása szerint kevés ételhez jutott. Naponta két szendvicset kapott. 2005-ben, amikor a fiú 12–13 éves volt, egyszer megszökött a szobájából, és a konyhában ételt keresett. A szobája ajtaját állítólag falemezzel borították be, és további ételmegvonással fenyegették meg, ha újból előjön. MV1 állítása szerint innentől kezdve nem merte engedély nélkül elhagyni a szobáját.

Állítása szerint kidolgozott egy rendszert, hogy a lehető legkevesebb alkalommal kelljen magán könnyítenie. Egy műanyag palackba pisilt, annak tartalmát pedig szívószálakkal vezette ki.

Az apja életében a fiú állítólag naponta legfeljebb egy órára hagyhatta el a szobáját házimunkára. Ilyenkor vihette ki a család kutyáját a hátsó udvarra. Állítása szerint Halloween napján körbejárhatta a környéket jelmezben.

Néha, amikor a mostohaanyja nem volt otthon, az apja kiengedte a szobájából, hogy együtt tévézzenek. Kregg Sullivan sztrókot kapott, majd 2024 januárjában meghalt. Ezután a mostohaanyja állítólag teljesen elszigetelte MV1-et. Az ablakot nem merte kinyitni, mert félt a büntetéstől. A szobája ajtajára egyre több lakat és zár került.

MV1 nem tervezett szökést. Abban reménykedett, hogy ha sikerül a mostohaanyja bizalmába férkőznie, akkor talán kiengedik. 2025 februárjában egy öngyújtóval és kézfertőtlenítővel tüzet gyújtott a szobájában, majd szólt a mostohaanyjának, amikor a lángok elszabadultak.

Kimberly Sullivan kinyitotta az ajtaját, mire MV1 lemenekült a földszintre, ahol összeesett. A rendőrségi jelentés szerint MV1 hallotta, hogy két ismeretlen érkezett a házhoz, Kimberly pedig velük kiabált, hogy hozzanak egy csavarhúzót, és szedjék ki a zárakat az ajtóból. A nő állítólag követelte, hogy a férfi álljon fel és mossa meg az arcát.

MV1-et Gabriel Goja, az egyik tűzoltó hozta ki az égő házból. A férfit átadták a rendőröknek, bevallotta, hogy ő gyújtotta tüzet, és azt mondta, hogy egész életében titokban tartották.

Megtalálásakor MV1 körülbelül 170 centiméter magas volt, és alig nyomott 30 kilónál többet. A haja összerasztásodott, a fogai tönkrementek.

MV1 a rendőrségnek elmondta, hogy milyen körülmények között élt. Szerinte a mostohaanyja határozta meg az életét. Állítása szerint a testvérei és a nagymamája is tudtak a helyzetéről. A távolabbi családtagok állítólag féltek a Sullivan család bosszújától.

MV1 nagybátyja 2004-ben vagy 2005-ben látta utoljára a gyereket, aki már akkor is nagyon vékony volt. Kimberly Sullivan állítólag megakadályozta, hogy beszéljen vele. A család később megszakította vele a kapcsolatot. Mivel nem tudta, hogy mi lett a fiúval, évekkel később magánnyomozóhoz fordult, de ez sem hozott eredményt.

Kimberly Sullivant emberrablással, testi sértéssel, személyes szabadság jogtalan korlátozásával és gondatlan veszélyeztetéssel vádolják. Márciusban ártatlannak vallotta magát, és minden vádat tagadott.

Az ügyvédje szerint nincsenek jelei fogva tartásnak. A nőt óvadék fejében szabadlábra helyezték. Az áldozatot képviselő ügyvéd szerint az áldozat első kérdése az volt, hogy a nő miért lehet szabadon, miközben őt húsz évre bezárták egy szobába.

MV1 fizikai és lelki rehabilitáción esik át. Mivel a férfi térdei deformálódtak, és izomsorvadásban is szenved, hosszú út áll előtte a felépülésig. Diétára fogták, hogy elkerülje az újratáplálási szindrómát. Egy adománygyűjtő oldalon pénzt gyűjtöttek neki, hogy a mentális egészségét is visszanyerhesse.

A férfi édesanyja szeretne vele kapcsolatba lépni. Emellett kiderült, hogy van egy féltestvére az anyja oldaláról is, akit még azelőtt adtak örökbe, hogy MV1 megszületett volna. Heather Tessman évek óta próbálta felkutatni az öccsét, és most megtalálta őt.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Az eredeti cikk számos ponton alkalmazott érzelmileg túlfűtött nyelvezetet és dramatizáló elemeket, hogy fokozza az olvasóban a megdöbbenést és az együttérzést az áldozat iránt. Például a „koncentrációs tábor foglyára emlékeztette őket” és a „holokauszttúlélő” kifejezések erős érzelmi hatást váltanak ki.
• A cikk több helyen feltételezéseket fogalmaz meg tényként. Például, amikor azt állítja, hogy „a fiú azért gyújtotta fel a házat, hogy kiszabaduljon”, ez egy feltételezés, ami az áldozat későbbi vallomásán alapul, de nem bizonyított tény.
• A cikkben szereplő állítások egy része az áldozat vallomásán alapul, melynek hitelessége nem ellenőrzött. Továbbá, a cikk nem mutat be más szemszögeket vagy bizonyítékokat, amelyek ellentmondhatnak az áldozat állításainak.
• A cikk konklúziója az, hogy a Sullivan család, különösen Kimberly Sullivan, súlyosan bántalmazta és fogva tartotta MV1-et. Ez a konklúzió az áldozat vallomásán, a szomszédok és tanárok elmondásán, valamint a rendőrségi jelentéseken alapul.
• Az eset jelentős hatással lehet a magyar közéletre, mivel felhívja a figyelmet a családon belüli erőszak és az elhanyagolás problémájára. Az eset rávilágít arra, hogy a társadalomnak és a hatóságoknak ébernek kell lenniük a veszélyeztetett gyermekek védelmében.

(Forrás: telex.hu)