OkosHír: A Politico információi szerint az Európai Bizottság a következő hetekben terjesztheti be hivatalosan azt a javaslatot, amely a 2040-re kitűzött kibocsátáscsökkentési cél elérésének módját módosítaná. A Bizottság jelenleg politikai egyeztetéseket folytat a tagállamokkal a szabályozás módosításával kapcsolatban. Wopke Hoekstra, az EU klímapolitikai biztosa azt vizsgálja, hogy a tagállamok kibocsátáscsökkentési előrehaladásának számítási módszertanának módosításával hogyan lehetne eloszlatni az ezzel kapcsolatos tagállami aggályokat.

Az egyik vizsgált lehetőség, hogy a tagállamok a 2030-as 55%-os kibocsátáscsökkentési cél elérése után a 2040-es 90%-os célt nem egyenletes kibocsátáscsökkentéssel teljesítenék. Ehelyett a kezdeti időszakban lassabban csökkentenék a kibocsátást, majd a 2030-as évek második felében gyorsabb csökkentéssel kompenzálnák a lemaradást. Ez a forgatókönyv a lineáris kibocsátáscsökkentéshez képest nagyobb mennyiségű üvegházhatású gáz (ÜHG) légkörbe jutását eredményezné.

Egy másik vizsgált opció szerint a tagállamok által más országokban finanszírozott kibocsátáscsökkentéseket is figyelembe lehetne venni a kötelező uniós cél teljesítése felé tett előrelépés számításakor. Ez azt jelentené, hogy az országok új nemzetközi kibocsátáskereskedelmi piacokon vásárolnának karbon krediteket.

A klímavédelmi és zöldszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a tervezett intézkedések gyengíthetik az EU klímapolitikai erőfeszítéseit. Egyes szervezetek szerint a 90%-os kibocsátáscsökkentési célkitűzés sem lenne elegendő a Párizsi Klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos cél eléréséhez.

Az EU-t saját törvényei kötelezik a 2040-es kibocsátáscsökkentési cél jogszabályba foglalására. A politikai figyelem azonban a klímaügyről más területekre, például a közösség katonai védelmi képességeinek és ipari versenyképességének megerősítésére helyeződött át.

A Politico szerint a legtöbb tagállam támogatja a 90%-os célt, bár az ellenzők száma növekszik. Egy, a Reuters által idézett uniós diplomata szerint azonban nem látszik többségi támogatás a célkitűzés mögött. Az olasz kormány a célérték 80-85%-ra történő csökkentése mellett érvel, és Németország új kormánya sem biztos, hogy támogatni fogja a 90%-os javaslatot.

Az iparágak és egyes kormányok szerint az uniós zöldpolitika árt az európai vállalatoknak, amelyek magas energiaárakkal és gyenge kereslettel küzdenek. Az Európai Bizottság ezzel szemben a dekarbonizáció felgyorsításával és tökéletesítésével javítaná az Unió versenyképességét. A Bizottság márciusban hároméves haladékot adott az autógyártóknak a szén-dioxid-kibocsátási célok teljesítésére.

A Bruegel modelljei szerint a 90%-os kibocsátáscsökkentési cél elérése technikailag megvalósítható 2040-ig, de gazdasági, társadalmi és politikai kockázatok is felmerülnek. A célkitűzés összhangban van a társadalmi elfogadhatóság és a globális méltányosság célkitűzéseivel.

A 2040-es uniós kibocsátáscsökkentési célszámnak nemzetközi vonatkozásai is vannak. Ez, illetve a teljesítésre vonatkozó rugalmasság meghatározó lehet a 2035-ig terjedő időszak tervezett klímapolitikai intézkedései szempontjából. Ezeket az intézkedéseket az EU-nak és a többi országnak is be kell nyújtania az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságának.

Az EU késedelme a nemzetileg meghatározott hozzájárulások (NDC-k) benyújtásával kapcsolatban befolyásolhatja más nagy kibocsátók hozzáállását, különösen az Egyesült Államok Párizsi Klímaegyezményből történt újbóli kilépését követően.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

Az eredeti cikk több ponton is érzelmi befolyásolásra törekedett. Például a „súlyos európai versenyképességi kihívások közepette egyre népszerűtlenebb cél” kifejezés negatív kontextusba helyezi a kibocsátáscsökkentési célt. A „globális összevetésben kiemelkedően ambiciózus uniós zöldpolitikára egyre nagyobb nyomás nehezedik” mondat azt sugallja, hogy a zöldpolitika túlzó és problémákat okoz.

A cikk feltételezéseket tálal következtetésként, például amikor azt írja, hogy az EU késedelme a kibocsátáscsökkentési tervek benyújtásával kapcsolatban „más nagy kibocsátók hozzáállását is kedvezőtlenül befolyásolhatja”. Ez egy lehetséges következmény, de nem feltétlenül bekövetkező esemény.

A cikkben leírtak alapvetően megfelelnek a valóságnak, amennyiben a Politico és a Reuters információira támaszkodnak. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a cikkben szereplő állítások egy része vélemény vagy spekuláció, és nem feltétlenül tükrözi a teljes képet.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy az EU klímapolitikai céljai komoly kihívásokkal néznek szembe, és a tagállamok között nincs teljes egyetértés a megvalósítás módját illetően. A gazdasági és politikai realitások befolyásolják a klímavédelmi törekvéseket.

Az esemény hatással lehet a magyar közéletre is, különösen a gazdasági és energetikai szektorban. Az EU klímapolitikai döntései közvetlenül érintik Magyarországot, és befolyásolják a hazai energiaárakat, a gazdasági versenyképességet és a környezetvédelmi szabályozást.

(Forrás: portfolio.hu)